Szólások és szállóigék:

SZIGLIGETI EDE, családi nevén SZATHMÁRY JÓZSEF (1814-1878) számos szállóige forrása volt. E szálló igék közül egynéhány csak a színészek között járatos; följegyzésüket azonban szükségesnek vélem. A dolog e részében KASSAI VIDOR volt szíves tanácsadóm - Az 1843. November 25-én színre került Szökött katona I. felvonásában fordul elő a Holnap nem lát engem Milánó (Májland)! - Melyet, akkor szoktunk mondani, mikor elillanni készülünk.

Mikor a színészek valaminek az okára-fokára bukkannak, ezt idézik a Két pisztolyból (1844. március 9.): - Innen kölcsönözte a pisztolyokat? - Ami annyit tesz: ,ez hát a dolog nyitja?'

Ha a színész akár a színpadon, akár az életben elakad, és nem tud szólni, társa ösztökéli: - Adj hangot, Dóci! Ennek az az eredete, hogy Szigligeti: Gitti tragédiájában (első előadása 1845. június 2-án) van két alak: Orbán és Dóci. Történt egyszer, valahol, hogy Dóci megszemélyesítője nem tudván a szerepét, szótlanul állt; mire reá szólt Orbán: Adj hangot Dóci! (Kassai Vidor szíves közlése)
Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára (1873) szójárás gyanánt közli: ,adj hangot, Dóci.'

Az 1846. november 10-én színre került Szigligeti Ede: Csikós I. felvonásának változásában mondja a kikosarazott kántor híres - Rózsi megvetlek! - mondását, melyet már szinte gyakrabban emlegetünk, mint aesopusi mese rókájának éretlen szőllejét. A két dolog azonegy helyzetet fejez ki

A Mátyás fiá-ban (1847. május 15.) mondja a vajda: - Ne félts te engem!

Ha színtársulatnak rosszul van dolga, a színészek ezt dúdolják Liliomfi (1849. december 21.) I. felvonásából, egészen vagy részben:

Szóló: Üres a pénztár,
  A gázsi nem jár,
  Ha nem illik bár,
  De szökni kell már,
Együtt: Már többet itt
  Nincs kredit!



Az 1851. március 6-án színre került Nagyapó II. felvonásából vett színész-idézet az - ugy-e, Jakab? - Ezt akkor emlegetik, mikor valakinek az állításában kételkednek. Ugyanis a Nagyapó-ban a földesúr Jakab nevű inasával bizonyíttatja vadász-hazudozásait; Jakab pedig nem csak bizonyítja a füllentéseket, de tódítja is.

Mikor a színész valamely pletykának látszó hírről kérdezi, hogy kitől ered, ha a forrás bizonytalan, azt felelik neki: - az egész világ, meg a hajdú. Az idézet Szigligeti Ede: Cigány népszínművének (1851. december 5.) II. felvonásából.

Részletek - Tóth Béla: Szájrul szájra - magyarság szálló igéi
Az Atheneum Társulat kiadása 1895. Budapest,

© 2003 www.szineszkonyvtar.hu