Életrajza:

Adatok:

1889 - előbb a szegedi Napló, majd az aradi Alföld belső munkatársa,
1893 - a Nagyvárad című napilap szerkesztője,
1895-től - a Fővárosi Lapok, később a Pesti Napló munkatársa Budapesten,
1898-tól - ismét a Nagyvárad szerkesztője,
1907 - 1918-ban - a Nagyvárad főszerkesztője,
1907-től - a Petőfi Társaság tagja,
1920-tól - titkára; a nagyváradi Szigligeti Társaság főtitkára,
1916-tól - elnöke.
1918-tól - Budapesten él, az Uher Filmgyár művészeti vezetője, dramaturgja,
1923-tól - a Pesti Hírlap munkatársa,
1928 - halála - 59 éves volt.

Összefoglaló

Alig 17 évesen Szegeden publikálja elő cikkeit, 1886-ban, idővel pedig munkatársa lesz a Szegedi Híradónak, 1889-től a szegedi Napló, később az aradi Alföld belső munkatársa. 1890-ben átkerül a Nagyvárad című napilaphoz, amelynek Iványi Ödön halálát követően, 1892-től, a felelős szerkesztője. 1895-től a Fővárosi Lapok, később a Pesti Napló munkatársa Budapesten. Megalapítja a "Nagyvárad Nyomda és Újságvállalat"-ot, amely a Nagyvárad című lap kiadását gondozza egyebek mellett. Ennek a vállalatnak az élén áll húsz esztendőn keresztül. A nagyváradi Szigligeti Társaság főtitkárává választják, majd 1916-tól elnökévé. Összesen 52 önálló könyvkötet fűződik a nevéhez, köztük számos ifjúsági irodalmi mű, mint például a "Tányértalpú koma" sorozata "Bocs Bálint" álnéven, amelyet újságjában folytatásokban közölnek. Sas Ede kiemelkedő kutyahistóriája a "Rin-Tin-Tin", amely számos filmfeldolgozást nyert külföldön, nem is sejtve, hogy az alapmű magyar ember, sőt Sas Ede tollából ered. 9 színdarabot írt, több egyfelvonásos darabot és számtalan jelenetet. Kevesebben tudják róla, hogy a magyar némafilmgyártás egyik úttörője, kezdetben Kolozsvárott működöik Janovits Jenő erdélyi filmvállalkozásainál, majd 1918-tól fokozatosan a fővárosba helyezi át működését, az itteni Uher Filmgyár Rt. művészeti vezetését látja el. Filmszcenáriumokat ír, dramaturgiai feladatokat lát el a filmgyárban. Legnevezetesebb adaptációja, az Eötvös József báró egyik költeményéből készült, "A megfagyott gyermek" (1921) című némafilm, amely az 1920-as évek egyik meghatározó magyar alkotása. Két Petőfivel kapcsolatos film is nevéhez fűződik: a Bolond Istók (1921) megfilmesítése, és Hevesi Sándorral pedig magának a költőnek az életútját felidéző némafilm, a Petőfi (1921).

Életútja részletesebben

Az indulás évei

". születtem, mégpedig 1869. karácsony napján Pest városában. Apám viharverte ember volt: katonatiszt, aki házassága kedvéért, kaució hiányában levetette az egyenruhát és sok-sok hányattatás után a MÁV egy szerény irodai asztalánál talált végre kissé csöndesebb révet. Gyerekkoromat a betegszobában töltöttem: nyolc évestől tizenhat éves koromig egy lépést se tudtam járni, iskoláimat is magánúton végeztem."

Sas Ede mint újságíró

"Mikor apámat Szegedre helyezték: akadtam össze Békeffi Antallal meg Pósa Lajossal. Az előbbi újságírót, az utóbbi írót akart belőlem faragni, az előbbi igyekezete sajnos jobban sikerült, és lettem újságíró Szegeden." Békeffi Antal egyébiránt a későbbi Békeffi László konferanciernek az édesapja, aki révén tehát az újságírás rögös pályáján startol. Alig 17 évesen Szegeden publikálja elő cikkeit, 1886-ban. Tanulmányai befejeztével is Szegeden él, majd munkatársa lesz a Szegedi Híradónak, 1889-től a szegedi Napló, később az aradi Alföld belső munkatársa. 1890-ben átkerül a Nagyvárad című napilaphoz, amelynek Iványi Ödön halálát követően, 1892-től, a felelős szerkesztője. 1895-től a Fővárosi Lapok, később a Pesti Napló munkatársa Budapesten.

Az erdélyi húsz év

1898-tól ismét visszatér Nagyváradra régi lapjának szerkesztőjeként. Megalapítja a "Nagyvárad Nyomda és Újságvállalat"-ot, amely a Nagyvárad című lap kiadását gondozza egyebek mellett. Ennek a vállalatnak az élén áll húsz esztendőn keresztül. A nagyváradi Szigligeti Társaság főtitkárává választják, majd 1916-tól elnökévé. Nagyváradi lapszerkesztő korában nyilatkozza egy helyen, hogy: "Mit dolgoztam? Hogy sokat, annyi bizonyos, tömérdek tárcát, verset, regényt, ( Megcsalt asszony , Én vagyok az élet, Desdemona leánya, Az én mandátumom, Az utolsó állomás) ifjúsági művet és színdarabot is. Ha erre gondolok: szinte elundorodom, hogy lehet valakinek ily kevéssé szeretni az életet, hogy mindig csak dolgozzék és sohase éljen? Nem emlékszem, hogy egy teljes napot pihentem volna, ha sokat nem betegeskedtem, amikor egy kicsit kipihentem magamat: ezt a sok munkát igazán nem tudtam volna kibírni." Irodalmi elismerésül a Petőfi Társaság 1907-ben választja tagjává, 1919-től pedig mint a társaság titkára működik. Tagja a szegedi Dugonics Társaságnak is.

A nagy kortárs, Ady Endre kritikája Sas Ede verseskötetéről

Mesék a valóságról.
Beszövöd lelkem aranyfátyoloddal
Én bálványom, te szent Romantika!...

Ez után a forró szerelmi vallomás után gavallérérzésünk diszkrét hallgatást parancsolna.
Tekintettel azonban arra, hogy Sas Ede ezt a vallomást a nyilvánosságnak szánta - adjő, gavallérság - , szóljunk erről a szerelmi viszonyról.

Sas Ede a romantika imádója, s mint ilyen, természetesen: szerencsétlen szerelmes. A szerencsétlen szerelem mindig szerencse egy író embernél . Ha Romantika őnagysága most is körülrajongott, divatos szépség volna, Sas Ede akkor is imádná. Ámde a Cipruslombok gyöngyeit a halál mélységes fájdalma szülte, a meghalt kedves után zokogó költő fájdalma. Sas Edét is a romantika tragikus halála tette ihletett költővé, aki bánatos szívvel tarolja le a romantika temetőjét, az életet, melynek virágai a kedves halott szíve porából nőttek.

A szerelem örök rejtély. Bírálgatni nem csak hiábavalóság, de szamárság is volna. Az én Dulcineám is kancsal talány, s én mégis ragyogó szempárról, földre szállt angyalról, makulátlan fehérségről mondok hébe-korba rigmust, minthogy mindenkinek igaza van a világon, mert minden igazság egyéni.

Az egész dolog egészség és pénz dolga. Ha én olyan vastag, erős ember volnék, mint teszem fel - Pósa Lajos - , mindig az élet örömeit dicsérném pattogó strófákban. És ha őseim nem feledtek volna el egy húszezer holdas hitbizományt csinálni, melybe - mint majoreszkó - én ülhetnék be: most lehetnék talán irodalommal kacérkodó partiképes ifjú úr, de az bizonyos, hogy a szocializmus alaptalanul keresné bennem hivatott dalnokát, valamint nem írnék tele hosszú kutyanyelveket egy elég füstös redakcióban...

Mindebből tehát az következik - méltóztassék gondolatban velem ugrani - , hogy mindegyik poétának és szerelmesnek igaza van, ha igazáról ő maga is meg van győződve!... Ezt a meggyőződését hitesse el velünk, s szépen szólván: a Parnasszus várja, helyesen szólván: elolvassák a verseit.

Sas Ede őszinte könnyel siratgatja a romantika szép világát. Egy közénk tévedt trubadúr ő, kiről ez a verseskönyv éppen olyan édes-bús mesét mond, mint ő az édes kis Csipkerózsáról, aki királyfival álmodott, és krájzlerosné lett.

Ilyen biz' a trubadúr sorsa is. Valamikor régen, valahol messze egy aranyos, romantikus világban királykisasszony hajtotta a dalnok vállára tündér kis fejét. Tassót fejedelmi nők koszorúzták meg. Petrarca fejét Róma és Párizs egy napon akarta borostyánnal övezni. Ma Csipkerózsa módjára temeti el álmait a poéta. Királyi kastély helyett krájzleráj. Parnasszus helyett redakció! - Hej, méltán siratja Sas Ede Romantika kisasszonyt.

És milyen szépen siratja el!... Saját szívébe vág, nevetni akar, s egy fájdalmasan nevetni akaró arcra hullanak a könnyek.

"Mesét hallottam Hamupipőkéről. Milyen szép mese volt, milyen szép mese volt!... De tudjátok, hogy az a mese hazugság volt?... Hazugság, csúnya hazugság. Másképpen történt, elmondom most újra. Milyen mulatságos, milyen kacagtató, hogyha meghalljátok, olyan jól mulattok, hogy talán a szívetek is megszakad bele!..."

És így mesél Sas Ede nekünk azokról a szép dolgokról, amiket bemocskolt a valóság.

Kevés vers hatott meg úgy még engem, mint Heine című verse. Annak a nagy, felséges, hitelt vesztett szerelemnek gyászhimnusza ez, mely most már nem találtatik a földön.

Ide teszem, olvassák el, könnyezzék meg a hozzám hasonló gyenge szívű emberek:

Rózsakelyhű budoárban:
Olvasám a verset néki;
Nem volt ott a vőlegénye,
Kis kezét kezembe fogtam.

."S szól az ifjú: Mohamednek
Hívnak, Jemenben születtem.
Amaz Azrák törzsökéből
Kik meghalnak, ha szeretnek."

És ezernyi álnok démon
Csillant felém [a] szeméből:
"Ah, barátom, verse csonka,
Hadd folytassam, hallja csak!"

"Szultán csodaszép leánya
Szólt az ifjúhoz susogva:
Dús királyfi visz várába
Édes, első asszonyának.

S apródomnak jössz te vélem,
S leszek dús és boldog asszony,
Asszony, azok törzsökéből,
Akik csalnak, ha szeretnek..."

És én eldobám a könyvet
S lábaihoz sírva rogytam.
- Nem volt ott a vőlegénye,
- Mindhármunkat megsirattam.

.És mikor szíve a "megkövesült romantikus álom" kék ege alá viszi, tündér Velence bús romjai között hit száll a poéta szívébe.

Csengő, tiszta, merész lesz a hangja.

- Megálljatok!... A mi hitünk nem kábaság. Örök a szép, papjai mindig voltak! Lesz még feltámadás, fény, napsugár, tündéri élet, feltámad még a mi szép halottunk, kövesült testébe a mi csókjaink életet lehelnek, valóság lesz a meséből, s a valóságból - romantika!...

.Sas Edét első verseskönyve az első poéták sorába emelte. Igazi költő, akit a poézis mostani, avignoni napjaiban is sokan, nagyon sokan fognak megszeretni.

Szabadság 1900. március 27.-Ady Endre"

Később a második verseskötete kapcsán már korántsem ilyen elragadtatással ír Sas Ede költészetéről: ". inkább zenei becsű, Sas Ede verskötete tulajdonképpen régi esztendők szétszórt munkája. Szerzőjük maga nem várt sokat tőle. S minden animozitás nélkül szólva, a kollegialitás csinált sikert. Ám három vagy négy darabja a kötetnek értékes és kedves dolog. De evvel aztán vége is a sorozatnak" - írja Ady Endre a Szabadság 1901. január 12-ei számában.

Sas Ede színműveiről

Hazánkban az első szociális kérdéseket feszegető drámája a "Rabszolgalázadás" címet viseli, amely sokáig repertoárdarab , az elesettek, a szegények, a nincstelen rabszolgák számára reményt felvillantó mű. A Pesti Hírlapban jelenik meg folytatásos közlésben először, és idővel a munkáselőadások egyik kedvelt, és gyakorta játszott darabja lesz. A baloldali mozgalmak akkoriban - a kommün előtt - egyfajta haladó szellemiséget képviseltek. A kisember, a szólni kevéssé tudó szegénység milliós rétegeivel való együttérzés baloldalinak nevezett ideáját sorra és lépésről lépésre orozzák el aztán a politikai mozgalmak, és napi célokra forgatva a szociális kérdéseket, a maguk malmára hajtva a vizet, lassacskán kitöltik a mai napig hatóan ezt a baloldalnak nevezett helyet. Pedig az Ady által is kimondott milliónyi szegénye sora, és sorsa, akik "kitándorodnak" e hazából, sokakból vált ki elégedetlenséget, változtatni vágyást. Ám a baloldaliság egyenlővé vált mára már az idejét múlta, politikai zsákutcákat felsorakoztató ideológiai mozgalmakkal, helytelenül lefogva és mozgásképtelenné téve egy valós, és ma is milliós tömeget képviselően létező egészséges életérzést. Aki ma szegénységgel, a szociális kérdésekkel foglalkozik, könnyen megkapja a "komcsi" jelzőt, amellyel rögvest ki is fogják a tömegek vitorlájából a szelet. Hisz az egyenlő a milliók halálát eredményező sztálini, rákosista, kádárista rendszerrel, és ezt semmiképp nem akarhatjuk vissza. Persze, ettől még milliók szegények maradnak, csak legfeljebb emlegetni nem illik a szegénységet és jobb elegáns módon politikai szembenállófeleket gerjeszteni a valóság elfedésére, és velük az ismét milliónyi szegénységgel együtt érezni hivatalosan apolitikus.

Nos, egy prekommunista időszakban válik tehát Sas Ede színpadi műve a szegények színjátszóinak egyik kedvelt művévé, Spartacus mozgalmának felidézésével, amely mozgalom kis híján romba döntötte az akkor már több mint ötszáz éves Római Birodalmat. Van még egy saját maga által kedvesnek nevezett színdarabja, a "Mihály pópa leánya", amelyet az első világháború alatt ír. Számára kedves, de korántsem sikeres a mű.

Sas Ede, a magyar némafilmgyártás egyik úttörője Kolozsvárott

Kezdetben Janovits Jenő erdélyi filmvállalkozásainál tűnik fel a neve a szcenáriumok terén. Első filmje 1916. október 16-án kerül először közönség elé Kolozsvárott. Ennek a "Méltóságos rabasszony" című Janovits Jenő rendezésű Corvin-filmnek a forgatókönyvét írja. A négyfelvonásos, 1210 méteres filmnek az operatőre Virágh Árpád, főbb szerepekben Berky Lilit, Ódry Árpádot, Fáy Flórát, Nagy Ilonkát, Szakács Andort látjuk. Maga a cselekmény fordulatos szerelmi háromszögtörténet, egy feleségről, szeretőről, kártyavesztésről, vesztegetésről szól, amely végén a főhőst, a méltóságos asszonyt, hét esztendei fogságra ítélik megvesztegetés miatt, s amikor a börtönbüntetéséről hazatér az elszegényedett családjához, akik egy vadászkunyhóban húzzák meg magukat, a bűnös asszony szemtanúja lesz leánygyermeke elrablásának, és természetesen megmenti leányát, visszaszerzi gyermekét a barlangból kimenekítve őt. A férj felismeri a gyermek megmentőjében asszonyát, megbocsát neki, és boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Sas Ede 3+1 filmszcenáriuma a Corvin-Filmnél

A már fentebb említett "Méltóságos rabasszony" című filmen kívül Janovits összesen 3 Sas-szcenáriumról tesz említést, ám utóbb egy negyediket is találnak a kutatók, amelyet 2002-re felújítás után bemutatnak, immáron másodjára. Azonban visszatérve Kolozsvárra 1917 novemberében és decemberében két filmet is forgatnak a francia Gaumont cég budapesti vállalatával kötött Janovits-egyezség értelmében , amelyet Transsylvania Autor Sorozat cím alatt hoznak forgalomba. A "Vágy" című filmet - egy Sas Ede írása nyomán, Janovits Jenő által filmre írt háromfelvonásos életkép - a "Falusi Madonna" követi. Berky Lili, Fáy Flóra, Szakács Andor, Fekete Mihály játsszák a főbb szerepeket a filmben. A film Sas Ede második írása nyomán filmre kerülő történet.

Sas Ede harmadik forgatókönye

A "Nehéz szerep" című négyfelvonásos dráma 1917-ben készül el harmadikként Sas Ede szcenáriuma alapján, továbbra is Janovits rendezésével. Ezúttal Sas Ede írásából a színész, Fekete Mihály ír forgatókönyvet. Szakács Andor, Fáy Flóra, Poór Lili, Fekete Mihály, Nagy Adorján és Baranics Anna játsszák a főbb szerepeket. A korabeli kolozsvári lapok riport formájában számolnak be a forgatásról:

". Estélyi toalettekben vonulnak be a dámák, frakkosan a gáláns urak, majd orosz tiszteknek öltözve a többiek. Berky Lili egy színésznő szerepét játssza. Igen komplikált, fárasztó szerep. A mozidarab talán innét veszi a címét: Nehéz szerep. Fekete Mihály egy züllött, erkölcstelen, minden bűnre hajlamos színész alakját viszi vászonra. Szakács Andor egy marcona orosz generális, Hetényi, Újvári Ferenc, Réthely orosz tisztek, Lengyel egy bankfiú szerepét játssza. A hősszerelmes fizikailag is dolgozik: Berky Lili után a vízbe kell ugornia. Meg is tette. Komolyan beugrott a Szamosba és úszott, szelte a vizet Berky után. Ugyanis a színésznőt elrabolják, és a rablók a hölgyet bedobják a folyóba. (instrukció: báb). Rekkenő hőségben folyik a munka. A szereplők festékes arcán barázdákat szánt a veríték. A kolozsvári mozifelvételek egész nyáron át fognak tartani."

A Corvin-Filmnél Sas Ede negyedik, nemrég felfedezett szcenáriuma

"Az utolsó éjszaka szcenáriuma nem egy örökbecsű irodalmi filmadaptáció. Maga Janovits is elfeledkezik róla, amikor listát készít Kolozsváron forgatott filmjeiről, így maradhat ki számos nyilvántartásból. A kolozsvári utcák ódon, földszintes házsorai között forgatják, és Janovics beállításai dekoratívak, néha egész modernek, s időnként már a kamera is megmozdul. A hangulatos képek magukért beszélnek, inzertek nélkül is érthetőek. Berky Lili - a női főszereplő - drámai erővel alakítja a hűtlenségéért egész életében bűnhődő, s végül halállal lakoló asszonyt. Kifejező arcjátéka néhány premier plánban már főszerephez jut. Az anyjába szerelmes fiú különös története, mely már az ókorban is foglalkoztatta a fantáziát, ma sem poros. Az utolsó éjszaka nem remekmű, de élő, ma is nézhető alkotás" - írja Egy Janovics-film, "Az utolsó éjszaka" (1917) azonosításának és restaurálásának krónikája cikkében K.K. ( >>> )

A film a Haghefilm Award támogatásával restaurálást nyer 2002-ben, és a felújított film első bemutatóját a Pordenonei Némafilm Fesztiválon tartják. Janovics Jenő sok évtizede nem vetített filmje keletkezése után majd egy évszázaddal, némafilmértő nemzetközi közönség előtt támad fel az amerikai zongorista, Phil Carli zenéjével. A fesztivál díját is elnyeri a felújított film.

Sas Ede a budapesti székhelyű Uher Filmgyárnál

1918-tól fokozatosan a fővárosba helyezi át működését, az itteni Uher Filmgyár Rt. művészeti vezetését látja el. Filmszcenáriumokat ír, dramaturgiai feladatokat lát el a filmgyárban. Legnevezetesebb adaptációja, az Eötvös József báró egyik költeményéből készült, "A megfagyott gyermek" (1921) című némafilm, amely az 1920-as évek egyik meghatározó magyar alkotása. Két Petőfivel kapcsolatos film is nevéhez fűződik: a Bolond Istók (1921) megfilmesítése, és Hevesi Sándorral pedig magának a költőnek az életútját felidéző némafilm, a Petőfi (1921).

Élete delén összegzést tesz

". kezdettől fogva szerettem volna megszerezni azt a bizonyos független nyugalmat, amelyben a dal megfoganhat. No ezzel a tervemmel alaposan pórul jártam! Jött a gazdasági válság, jött a háború (az első), s most őszülő szakállal ott állok, hogy ezentúl többet kell majd dolgoznom, mint valaha, ha ugyan lesz hozzá erőm. Feleségem van, három leánykám - ha őszinte akarok lenni: a Gondviselésnek ezért a kedves ajándékáért igazán hálásnak kell lennem. Hát ennyi az életrajzom. A többi csend. De még milyen csend!" Azonban erre a csendre még évekig várnia kell a lendületes, gyors, és kissé bicegő járású, halkan beszélni alig-alig tudó Sas Edének.

Munkássága számokban mérve

1922-tól haláláig a Pesti Hírlap munkatársa. Összesen 52 önálló könyvkötet fűződik a nevéhez, köztük számos ifjúsági irodalmi mű, mint például a "Tányértalpú koma" sorozata "Bocs Bálint" álnéven, amelyet újságjában folytatásokban közölnek. Sas Ede kiemelkedő kutyahistóriája a "Rin-Tin-Tin", amely számos filmfeldolgozást nyert külföldön, nem is sejtve, hogy az alapmű magyar ember, sőt Sas Ede tollából ered.

9 színdarabot írt, több egyfelvonásos darabot és számtalan jelenetet. Temetésén megjelent a kor írótársadalma, és sírjára egyik rá oly jellemző sora vésetett:

"Fáradtam, küszködtem,
semmit el nem értem -
s voltaképpen élni
soha rá nem értem."
(Sas Ede: Sírvers)

Sírja: Kerepesi temető, 43-1-61

Összefoglalót írta: Takács István 2007. www.szineszkonyvtar.hu

Korrektor: Dévényi Ildikó