Életrajza:

Adatok:

1891-1918 Folies Caprice tagja, majd sztárja, idővel igazgatója
1891 - Kalabrias parti című darabban debütál, három folytatásban, összesen 1500 előadásban
1896 - Mundi Rosenkranz, második nagy alakítása, 600 előadással
1897 - az Artista Egyesület elnökévé választják
1898 - "Societ Dell'Arte Drammatica Comico-Musicale" nagy ezüstérem kitüntetésben részesül Itáliában, ugyanott dísztaggá választják
1902 - Magyar Királyi Artista Egyesület aranyérem kitüntetését kapja
1902 - 1906 magyarul játszhat a Folies Caprice-ban, igazgatóvá választják
1916 - Nemzeti Színpadán: Fedák, Rott, és Berkes
1918-1928 Kis-Komédia alapítója, Steinhardt Gézával társigazgatója
1919 - a Kommün alatt Siófokon él, színházát államosítják, vagyonát zárolják
1919 - 1928 a Kis-Komédia aranykora
1928 - színházi dekonjunktúra, színházát és vagyonát a tőzsdén elveszíti,
1928 - a Fővárosi Operettszínház, "Ábris rózsája"
1928 - Andrássy úti színház, Zilahy: Pelikán - drámai színészként debütál

Legnagyobb érdeme: a varieté műfaj magyarosítása, a magyar varieté megszületésének úttörője.

Részletesebb életút

A gyermekkor

Budapesten, a Király utcában születik Roth Sándor, sokgyerekes polgári család legifjabb tagjaként. Édesapja a Király utca egyik nevezetes, dolgos, ugyanakkor szerény szabómestere. Gyermekévei a Király utca, Csengery utca, Lövölde tér, és a Városliget határolta területen zajlik, jobbára az utcákon, tereken játszva sok gyerek között. Polgári iskolái is idekötik. Az iskolában élénk, kissé nyughatatlan, ma úgy mondanánk, túlmozgásos gyermek, akit a leckék, számtanórák, házi feladatok sora, a gondos irkafüzet vezetés, olvasás nemigen köt le. Csínytevésekben viszont az élen jár a vézna, alacsony kisfiú. Jóindulatú, segítőkész, emberséges, nem igazán verekedős lurkó, viszont szeret nevettetni, vicceket mesélni, utánozni szomszédok járását, a pék és az árusok mimikáját. Azt mondhatni, hogy szereti az életet, szaladgálni a ligetben, fára mászni, vagy csónakázni a városligeti tavon. Bámulni a Király utcai, Polesewszky cukrászda kirakatán keresztül a sok finomságot, néha belógni az asztalok közé, a felnőttek hóna alatt, és a tányérokra ragadt csokoládé-, és tortamaradékokat titokban felnyalni, azután, iszkiri ki az utcára. A szegény szabómester édesatyja, Róth bácsi, számtalan szidalmat kapott neveletlen fia miatt őszülő fejére.

A színészi pálya elől elhárulnak az akadályok

Polgári iskoláit követően fametsző inasnak áll, a Király utca és Csengery utca sarkán levő Fametsző-műhelybe, négy esztendőn keresztül. "... nem kedveltem ezt a munkát, mert gyerekkorom óta színész szerettem volna lenni. Nem lelkesedtem nagyon egy olyan pályáért, amelyben nemcsak munkát (...) kellett végezni, hanem kifutói teendőket is el kellett látnom. Így például én mindig vizet hordtam a főnöknek. Remekül tudtam vizet hozni, ebben nagy prakszisra tettem szert."
Inasévei során Grünfeld Vilmos - aki az unokafivére és egyben az Operaház akkor oly népszerű koncertmestere - közbenjárására statisztaszerepeket vállalhat napi hatvan krajcárért a Magyar Királyi Operaházban. Többek közt 17 évesen egy műkedvelő előadáson is fellép, amelyet az Iparosok Egyesülete rendez a Ferenciek-bazárban. Itt egy öreg paraszt szerepét osztják rá, majd amikor az előadás véget ér, a nézők között ülő, sokak által retteget kritikusként nyilvántartott dr. Silberstein Adolf, a szigorú ítész felfigyel az öreget alakító kamasz fiúra, tehetségesnek tartja, bíztatja a színészi pályára, és gratulál a szülőknek nagyszerű fiúkért. Ez a gratuláció eldönti a gyermek sorsát. Korábban határozottan ellenezték, különösen édesatyja, de ezen a nevezetes est után nem gördítettek további akadályokat a gyerek elé, bár nem jó szívvel, de nem gátolták, abban hogy színész lehessen.

Rott Sándor színész lesz

Szülői belegyező-levéllel és pár ezüstforint maga spórolta pénzzel (több hónapig ezért dolgozik) a zsebében Bécsbe utazik, azzal az eltökélt szándékkal, hogy egy német nyelvű színházhoz szerződjék. Jelentkezik egy színészügynökségnél, ahol találnak is hamar neki állást a Csernoviczi Német Színházba. Egy Tenzer nevű ügynök közbenjárására kóristaként alkalmazza őt a Színház direktora. Aláírt szerződésével hazaindul búcsúlátogatásra szüleihez. Nővére férjénél tett látogatása alkalmából találkozik Oroszi Antallal, és Leitner Henrikkel. Nővérének dicsérő szavai hatására egy próbaéneklést erőszakol ki a két direktor. Ott helyben állást ajánlanak neki az akkor szerveződő Folies Caprice Varietébe. Rott Sándor szabódik, hisz egy aláírt szerződés van a zsebében, Csernovicz várja, végül szülei rábeszélésére mégis marad, és a Caprice tagja lesz hatvan ezüstforintos kezdőfizetéssel.

Rott Sándor sztárszínész lesz

"Az első előadás után Oroszi berontott az öltözőmbe és lelkendezve mondta:
- Tévedtem! Magának nem hatvan forint, hanem száz forint a fizetése!
Tehát már az első nap emelték a gázsimat!
S itt elmondhatom azt, amivel kevés színész dicsekedhetik, hogy színészi pályám második napján már népszerű voltam. Végigsétáltam a Belvárosban és tízen is megfordultak utánam. Halkan, de azért hallhatóan jegyezték meg a járókelők, hogy ez a komikus, akinek olyan nagy sikere volt a "Kalabrias party" című darab kibic-szerepében, a Folies premierjén." Három folytatása készül el ennek a darabnak, amely összesen 1500 előadást ér meg, ami a korabeli Monarchia egyik előadásrekordja. Számtalan német nyelvű változata hódit Bécsben, és Németország szerte. A darab az akkori Európa, német nyelvű területein kirobbanó siker. Sokan még ma sem tudják, hogy az Oroszi darab eredendően, magyar, többek közt Rott Sándor első sikere, és hogy egyáltalán egy Oroszi Antal a darab egyik szerzője. Rövid idő leforgása alatt a kor egyik legnépszerűbb komikusává érik a színpadon. Maga az alapmű premierje 1891-ben zajlik, míg a második része, a "Kalabrias-party a bíróság előtt" címmel 1892-ben, közel nyolc hónapon keresztül megy teltházzal. A harmadik része pedig "Estély Levinszkynél" címmel, 6 hónapon keresztül teltházas előadás. Mindhárom darabban Grün, a kibic szerepét játssza kirobbanó sikerrel, amelyet mind Magyarországon, mind pedig Németországban játszanak.
Második alakítása, 1896-ban a Mundi Rosenkranz, több mint 600 előadást ér meg teltházzal.
1897-ben már rendkívül közkedvelt, országos ismertségű komikus, olyannyira, hogy a Budapesti Artista Egylet elnökévé is választják. Az Egylet majd minden műsoros estjén komikus-sztárnak kijáró tisztelettel kezelik, felléptetik, főműsorszámként, és ilyenkor nemcsak az elnököt ünneplik, hanem a komikus nagyságot is tisztelik benne.

Rott Sándor színészpéldaképe

Rott még diákkorában gyakori nézője a Gyapjú utcai Német Színháznak. Mester-kurzusnak is felfogható szakmai gyakorlatot szerez az előadások megtekintésével. Ez a színház kitűnő előadásaival, külföldiek rendszeres vendégjátékával vált híressé, ahol Európa színészóriásai is fölléptek egy-egy estére. Játszott itt Sarlotte Wolte, Mitterwurcer, és a legendás Sonnenthal, akiről azt meséli Rott, hogy amit a művészetben nyújtott, azt egyetlen európai színész nem tudta utána játszani még évtizedekig. Ám Rott Sándort a XIX. század komikus óriásának, Tevele-nek játéka nyűgözi le igazán. Többen állítják, hogy ha Tevele a XX. század Amerikájában élt volna, akkor talán ma nem Chaplin neve lenne oly híres. Ettől a Tevele-től leste el a szakma csínját-bínját, nagyon sokat okulva játékának egy-egy gesztusán. Valóságban is mesterének tekinti, annak ellenére, hogy személyes találkozásuk néhány alkalomra korlátozódott csupán.

Rott és Steinhardt

Rott és Steinhardt az örök színészpáros. Már a "Kalabrias party" előadásában együtt játszanak a kezdetektől fogva. Ám hogy a valóságban és a magánéletben is ezernyi szálon egymáshoz kötődő két jó barát játéka tulajdonképpen mikor alakul át mulattató duetté, az nehezen érhető tetten. Talán már az első próbák során kialakul közöttük az a kölcsönösségen alapuló, egymás poénjait felváltva feladó páros-játék, amely oly hosszú esztendőkön keresztül a közönség mulatságának az egyik fő forrása. Pedig két, ennyire eltérő habitusú, vérmérsékletű, humorú és intellektusú embert nehezen lehetne találni.
Rott alacsony, vékony alkatú, riadt tekintetű, arcára pedig sok mindent lehet mondani, de a "vonzó, erotikával bíró arc" kifejezés nem a legelső helyen jut az ember eszébe. Steinhardt magas, erőteljesebb megjelenésű, jóvágású, amolyan nők kedvence - arc. Rott finom, árnyalt, szerepről szerepre más-más figurát hoz, cizellált jellemábrázoló, míg Steinhardt darabos, és szinte minden darabban ugyanazt a figurát hozza, Ő az állandó figura kettősükben. Rott a helyzetek adta kisember figurájának gyöngyszemeit tálalja, míg Steinhardt a kétértelmű, pajzán humor, szójáték híve.
Kellér Dezső visszaemlékezésében is erről dohog, hogy a nyers tréfák, blődlik határát súroló Steinhardt mellett miért ragad le oly hosszú időn keresztül Rott. Néha Ő maga is szenved ettől az annyira más jellegű humortól, mégis majd egy életen át, kisebb-nagyobb szakításokkal játszanak együtt. "... Sokszor eltöprengtem rajta, miért nem tör magasabbra, miért maradt élete végéig csak Steinhardt Gézának, a brettlikomikusnak a vetélytársa?" (Kellér Dezső: Kortársak és Sorstársak) Az egyfelvonásos színművek és tréfák állandósága az, hogy párban lépnek föl Ők, Rott és Steinhardt, és fordítva. Például: Mózes a hordár, és Birkusz Izidor magánzó az Ő nem tud franciául-ban, dr. Kazár Endre ügyvéd, aki mellesleg milliomos és dr. Spitz Gerő idegorvos A csonkafülű ember-ben. Első közös sikerüket Oroszi Antal Kalabrias-party című darabjában aratják, a kritikusok is kettejük játékát emelik ki a darabból, ahol szereposztásuk értelmében Rott csakis a kibic lehet annál a kávéházi asztalnál, ahol Steinhardt kártyázik.

Kis Rott vendégszereplései

Rott Sándor már a kezdetektől fogva nagy gondot fordít arra, hogy a Monarchia nagyobb városaiban is fellépjen a fővárosi állandó színháza mellett. Az a néhány százfős napi közönség jó része is a fővároshoz kötődik, míg híre Erdélybe, a Felvidékre és távolabbi városokba is eljut. Fontosnak tartja tehát, hogy eleget tegyen ezeknek a meghívásoknak is, és turnékat szervez ezekre a helyekre. Ugyanakkor Bécsben is többször fellép, egyebek mellett a Kammerspiele-ben, a Theater der Komiker-ben, és a Budapester Orfeum Gesellschaft színpadán, a Johann Strauss Theaterben, de a Theater an der Wien, valamint a Jubileums Stadt Theater színpadán is sikerrel szerepel. Sőt olyan is előfordul egy császárvárosi szerződése alkalmával, hogy mint bécsi művész érkezik a társulattal a

Fővárosi Operettszínház színpadára.

Bad Ischl-ben a császári család személyes felkérésére játszik őfelsége I. Ferenc József császár és király előtt. Ferenc József olyan jót mulat a komikuson, hogy Ischlben számos alkalommal Rott Sándor a kísérőpartnere délutáni sétáin. Innét datálható az az ősvicc, amelyet Franz Engel, kis Rott bécsi népszerűségének illusztrálásaként konferál a Fővárosi Orfeum színpadán, "- Ki az a szakállas, egyenruhás öregúr ott, a kis Rott mellett?"
Tudnivaló, hogy a királyt szinte csak fiatalabb arcképeiről ismerhette meg az alattvalók hada, idősebb, ősz-szakállú arcképe csak a világháború környékén terjedt el, így valóban nehezen lehetett kötni a délceg magas király fiatalabb arcképét az öreg ősz ember arcához.

Rott Sándor a magyar színházi csillagjelölt

Bécs mellett, Breslau-ban is számtalan alkalommal játszik, több ízben a bécsi Theater der Komiker társulatával, vagy Karlsbad-ban, a fürdővárosban, szintén néhány vendégszereplés alkalmával.
Kezdetben, 1904-ben, amikor a Bijou Theaterben vendégszerepel a Folies Caprice egész társulatával, a bécsi "Extra Post" így ír:
" A szereplők közül elsősorban Rott tűnt fel. Aki briliáns komikus, aki tulajdonképpen nagyszínpadon tudja teljesen kifejteni minden művészi képességét. Remélhetőleg, rövidesen egy nagy színház igazgatója rájön az Ő zsenijére." Az 1905-ös bécsi lapok már egyértelműen sztárként kezelik, addigra már fogalom az ő játéka Bécsben épp úgy, mint Budapesten. Innentől fogva karrierje egyenesen ível felfelé a Bécs-Budapesti sikerekig.

Rott Sándor, mint filmszínész

A kis Rott filmszínészi karrierje rövidéletűnek bizonyult, aminek legfőbb okát a világháború kitörésében kereshetjük. Egy karriert meghatározhat a jó időben és jó helyen való szerencsés véletlen egyezése, és mint ahogy Rottnál tapasztalható, végleg pontot is tehet egy karrier végére a szerencsétlen körülmények összejátszása. Első filmje, melynek főszerepét játssza, a Suszter- herceg című film. A Neues Pester Journal filmkritikája így ír 1913-ban a filmről:
" Rott Sándor, Budapest kedvence, a filmre lépett, hogy megmutassa, a magyar komikus a filmen is nagy tud lenni. Utolérhetetlen művész, az örök vidám Rott. A filmen is remek volt. Ő a suszterherceg és ez éppen elég, hogy a publikum több mint egy órán át ne jöjjön ki a nevetésből"
A suszterherceget az egész Monarchiában játsszák, és a plakátok hirdetésén Rott, mint a "Monarchia legnagyobb komikusa" szerepel.
Második filmje is kasszasiker, az "Újszülött atya", ahol ismételten főszerepet játszik. Készült vele egy harmadik film is, a "Jobb erkölcsöket" (1916, magyar némafilm) itt is filmforgatókönyv író, valamint főszereplő egy személyben.
Visszaemlékezésében tesz utalást arra, hogy mint sikeres filmszínészt, Bécsbe is hívják forgatni, ahol néhány filmszerepet eljátszik, pontos adatok erről nem állnak ezidáig rendelkezésre. Ő egy anekdota kapcsán említi, amelyben a rendező és a közte zajló anyagi egyezkedés ér véget egy tréfás csattanóval.
A nagy sikerek hatására itthon a budapesti Pedagógiai Filmgyár még több filmet vesz tervbe Rott főszereplésével, de ezeket az elképzeléseket már elmossa a háború pénzéhes közege. Meg kell jegyezni, hogy 1928-as bécsi szerződése idején megkeresi két alkalommal is Joe May Berlinből egy-egy filmfőszerepre. Mindkét esetben 10 000 márkát ajánl, a forgatás négyhetes idejére pedig teljes ellátást, ám Rottot szerződés köti a színházához, és súlyos anyagi nehézségeinek ellentételezésére, szüksége van a hosszú színházi szerepekre, vérző szívvel, de visszautasítja a gáláns ajánlatot, ami lehet, hogy a világhír felé repíthette volna.
1918-1927 Steinhardt Géza és Rott Sándor vezeti a Révay utcai Kis Komédiát.
A kis Komédia nevű kabaré a főváros akkoriban két legnépszerűbb komikusa, Rott Sándor és Steinhardt Géza igazgatása alatt nyílt meg, 1918 novemberében, a Folies Caprice mulató Révay utca 18 sz. alatti helyiségében. Ezt megelőzően a két komikus, 1918 szeptemberében és novemberében, már bemutatott Kis Komédia néven két műsort is, igaz a Kristálypalota Szerecsen utcai (ma Paulay Ede utca) helyiségében, amely akkor Steinhardt Géza egyedüli igazgatása alatt áll. Közel tízesztendei működésük során, a folyton pergő műsorok közepette ügyelnek arra, hogy a mindenünnen elüldözött Thália Társaságnak, Forgács Rózsi Kamaraszínházának is alkalmi helyet biztosítsanak a 1923-1926 közötti időszakban. A Kis Komédia titkára Lénárd Béla, zenei vezetője kezdetben Rajna Sándor, később Huber Sándor, végezetül Hetényi-Heidelberg Albert zeneszerző. A társulat tagjai: Csabay Böske, Kmochné Jozefin, Rottné Türk Berta, Schindlerné Gizella, Somossy Renée, Steinhardtné Mary, Szik Lujza, Tesztóry Lia, Gömöry Jenő, Kövessy Lajos, Lénárd Béla, Pásztor Zoltán, Sugár Lajos, Sugár Pál, aki filmrendezőként működik később itthon és Berlinben is, illetve a két sztár és egyben direktor: Rott és Steinhardt.

Kis Rott és a Kommün

Minden megtakarított pénzét a Kis Komédiára fordítja 1918-ban, így az 1919-es Kommün idején bekövetkező államosítás valósággal anyagi csődbe juttatja. Színházát ellenszolgáltatás nélkül katonák foglalják le, a színház trezorjából a pénzt és a színház értékeit elviszik. Ő maga is félelemben él, feleségét és gyerekeit a zajos és kiszámíthatatlan fővárosi események elől Siófokra menekíti, miután a házukat is elrekvirálják. Siófoki nyaralójukba menekülnek, ám ott is felkeresi őket egy államosító biztos, és nyaralójuk elhagyására szólítja fel őket. Rott Sándor határozott és meggyőző fellépése hatására visszalép ez a rekviráló, és így a Kommün bukásáig itt élnek, öt hónapon keresztül, Siófokon. Visszatérve a fővárosba, házukat, színházukat visszakapják ugyan, de a színházat újra kell kárpitoztatni, valamint minden mozdítható értéket elvittek a szorgos kezek. Néhány év alatt áll csak helyre megrendült anyagi helyzetük, szorgos, kitartó munkájuknak köszönhetően.

Rott Sándor és a Komédia Kabaré

A mai Jókai tér 10. sz. alatti szecessziós épületet Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte, eredetileg az Edison Filmszínház céljára. Később egy viharos és obszcén szabadszájúsága miatt elhíresült mulató az UHU működik itt, majd rövid ideig mint Pelikán Kabaré, és azt követően 1927. szeptember 16-án egy esztendőre Rott Sándor vezeti a Komédiát. Igazgatása alatt művészeti vezetője Rott Ferenc, zenei vezetője Hetényi-Heidelberg Albert, díszlettervezője Várady Tihamér. Egyévi működést követően lemond az igazgatásról, és az Andrássy úti Színházban játszik, majd külföldi vendégszereplést vállal Bécsben, 1928 -ban.
Komédia Kabaré 1927. december 1.: egy műsorban lép fel Rott Sándor, Rózsahegyi Kálmán, Rátkai Márton. A műsorról így ír a korabeli sajtó munkatársa: "...Rott Sándor és Rátkai Márton a szerep szerint két nagyon öreg ember. Beszélgetnek. Nemigen történik más. Több mint fél órán át beszélgetnek. Kivételes félóra! Két ragyogó művész! Mindkettőnek tarsolyában ott van Max Reinhardt fényes szerződési ajánlata, és itt ülnek Vajdahunyad festett vára alatt egy padon. Az egyiknek Moliére-t kellene játszani, a másiknak Shakespeare-t. Mindkettőnek ott volna a helye a város legelőkelőbb drámai színpadán. Ők itt vannak. Beszélgetnek. Nem baj így is élmény!" - Pesti Napló, 1927. november 20.
"... öregurat játszik, aki 70 éves, de nett, aranyos. Cilindere ragyog, szakálla hófehér, nadrágja kicsit öreg-zsidós, kicsit öreg katona-tisztes, s az egész alak a legfinomabb megfigyelés, egy igen nagy színész tökéletes alakítása. Partnere Rátkai is igen kedves, de most csak a kis Rottról beszélek, kizárólag. Egy öreg bácsi, akinek nincs dolga. Ezek azok a Kesztenbaum bácsik, akik a ligeti padon ülnek, nyugodtan, a zsebkendőt hátul kotorják egy mély zsebből. A kis Rott ezt a figurát úgy csinálta meg, hogy Rodin is megnyalhatná a tíz ujját, olyan tökéletes." Nádas Sándor cikke ugyanerről a "Katicabogár" darabról, 1927-ből.

Rott Sándor házassága

Felesége, az osztrák származású Türk Berta, színésznő. Türk családja, rokonai is nevezetes színpadi művészek. Bátyja, Max Türk Ausztria-szerte ismert zsonglőr, unokahúga Lola Urban-Kneidinger a kor neves német színésznője, sógora Karl Kneidinger pedig híres rendező, aki német nyelvterületen számos színházban működik nagy sikerrel. Türk Berta fiatalon már a színpadon játszik. Idővel a kislányka gyönyörű nővé szépül, s nagy színpadi tapasztalatra tesz szert. Rott Sándorral Bécsben találkozik először, 1907-ben. Rott és Türk Berta egy műsorban lépnek föl a "Veneding in Wien" parkban álló "Bijou" nevű mulatóban. A műsor két részből áll, egy német és egy magyar nyelvű részből. Rott mindkét részben szerepel komikusként, míg Türk Berta a német felvonásban énekel kuplét. Útjuk kettéválik, Rott Budapestre utazik vissza, míg Türk Berta a bécsi színpadokon hódít tovább, egyedül a kölcsönös szimpátia marad utánuk szép emlékként. Türk Berta néhány év múlva a budapesti Folies Caprice-ba szerződik egy bécsi ügynök közvetítésével, és ott legnagyobb meglepetésére a korábbi partnere, Rott Sándor rendezi a műsort, amelyben ő is fellép. A kölcsönös szimpátiából szerelem lesz, amely rövid úton házassággal folytatódik. 1910. május 31-én, a VI. kerületi elöljáróságon mondják ki a "boldogító igent", és így Türk Berta, a bécsi művésznő, hosszú időre Budapesten talál otthonra.
" Tekintve, hogy nekem első pillanattól kezdve tetszett Türk Berta, megkértem, hogy szabad időnket töltsük néha együtt. Fiatalok voltunk, mi is végigjártuk a tabáni cukrászdákat, sétáltunk Budán alkonyatkor, utaztunk éjjel az omnibusz tetején, egyszóval romantikus mátkaságunk volt. 1910-ben örök hűséget esküdtünk egymásnak. Sokat írtak rólunk, mert népszerűek voltunk. Akárcsak most... Nászútra Raguzába mentünk és ott felejthetetlen napokat töltöttünk." -emlékezik vissza Rott Sándor.

Rott Sándor, felesége és gyerekei

Türk Berta hamarosan édesanya lett. Gyermekeik: Richárd, aki a családban a Riki becenévre hallgat, István, aztán Ferenc, akit Pancinak hív minden ismerős és családtag, és végül az egyetlen leánygyermek, a legkisebb és legdédelgetettebb, a Kató. Az alig hatéves Panci fiáról jegyezték föl, hogy azzal dicsekedett nagyobb társaságban, hogy "ha majd nagy leszek, én leszek a kis Rott" Volt egy nevelt fia, egy Oroszországból menekült árva fiú, aki 13 éves korában kerül a családhoz. Hadifoglyokkal együtt érkezik Budapestre Gyuri, majd egy ismerős katona közbenjárásával kerül a családhoz. Mindennel ellátják, és saját gyereküknek tekintve, velük egyenrangúan nevelik ezután Gyurit is. Gyuri felcseperedve elhagyja nevelőszüleit, Párizsban nagy karriert fut be, nevelő szüleivel továbbiakban nem törődik. A család további tagja még Negri, a koromfekete eb, aki még a moziba is elkíséri gazdáit filmet nézni. Direkt olyan mozit keresnek, amelyikbe kutyával is be lehet menni.
Türk Berta édesanyai mivolta ellenére mindvégig megőrzi művészi pályáját, folyamatosan színpadon játszik. Rott Sándor meghatódottan emlékezik meg arról, hogy amikor István fia skarlátos lett, ami akkoriban egy elég kétes kimenetelű gyermekbetegség volt, Türk Bertának vidám kuplékat kellett énekelnie a színpadon, és már a dal végén lévő sorokat sírva énekli:
" Van egy fiam, Isten tartsa,
Magyarabb lesz, mint az apja..."
Aznap egy kicsit hamarébb ért véget a szám.
Azonban Türk Berta hamisítatlan bécsi számaival sem tud megközelítően olyan sikert aratni, mint a számára konkurens Solti Hermin a magyar számaival, ami bántja, szeretne ő is sikeres művészként fellépni, hogy mint mondja "méltó társa legyen a legnagyobb komikusnak". Több próbálkozást követően Kellér Dezsővel irat magának magyar számokat. Kellér az egyéniségét figyelembe vevő, magyarul kissé akcentussal beszélő, megnyerő személyiségét felhasználó számokat ír számára, amivel végül is óriási sikert arat.
Kedves színfoltja a kapcsolatuknak és egyben a kor férfi-nő viszonyának egy jellegzetes momentuma, hogy "Sándi" és Berta életük végéig magázódva, és német nyelven beszélik meg egymással az élet alakulásait, kisebb-nagyobb ügyeit. Magyarul talán soha sem tanult meg jól Türk Berta.

Rott Sándor magánélete

"A kis Rott egy nagyon kedves, művészileg berendezett lakásban lakik, nyugodt és békés otthonban, ahol minden bohémság idegen. Itt ő egy kedves úr, aki előzékenyen megmutatja képeit, amelyek nem kisebb művészek ecsetje alól kerültek ki, mint Lehnbach, Mednyánszky, Lotz, Kaufmann, Csók, Perlmutter Izsák, Fényes Adolf, Rudnay, Iványi-Grünvald, s hozzájuk hasonlóak. Nem csinál belőle érdemet, sőt mentegetőzve mondja: - Még békeidőben vásároltam, amikor a festmény nem került sokba. Szerénykedik a kis Rott, holott tudjuk, hogy ezeket a művészeket a békeidőben is meg kellett fizetni. De ő ekkor sem kávéházra, éjjeli korhelykedésre költötte a pénzét, hanem örökbecsű képekre." - Pesti Napló 1925.

A színházi dekonjunktúra okozta sokk

Az 1928-ra kialakuló színházi dekonjunktúra évei maga alá gyűrik a színházát. Minden vagyonát elveszíti a tőzsdén, sőt 180 000 új-pengő adóssága is keletkezik.

Ismét Bécsben

Önhibáján kívül megbukott színházán, ismét sok pénzt veszít, s most már a véglegesnek tűnő felborult anyagi helyzetét csak is színészi tehetségének kamatoztatásával tudja némiképp enyhíteni. Egy menet közben kialakuló felkérésnek eleget téve, Bécsbe szerződik havi 9 000 schillinges szerződésért. Ebből a gázsiból tudja csak adott pillanatban fedezni a pesti hitelezőket. Gondosan mérlegeli tehát a Budapesten felbontott szerződéséből származó erkölcsi kárt, fájó szívvel hagyja el vendégszereplésének színhelyét, az Andrássy úti Színházat. A szakma nehezen bocsátja meg, hogy a Zilahy Lajos: "Pelikán" című igen sikeres darab előadásainak sztárja, Rott Sándor, hirtelen Bécsbe szerződik, a futó darab tervezett előadás-számának közel a felénél.
Eközben már Bécsben háromméteres plakátokon ennyi olvasható portréja mellett: Jövök! - Rott. (Ich komme - Sandor Rott). Hatalmas siker a teljes bécsi tartózkodás. Mint a Theater der Komiker tagja, nemcsak a bécsi közönség kedvence, hanem végigjárja darabjaival a Theater an der Wien, Stadttheater, Raymund Theater, Jubileums Theater, a Johann Strauss Theater és a Komödie színházait. 1929-ben pedig öt hónapon keresztül újra játszik vendégművészként a Kammerspielben. Ebben az időszakban híre eljut az Alpokon is túlra, és Berlinből megkeresik szerződési ajánlattal a Nollendorf Theater-től, valamint személyesen Max Reinhardt hívja idővel két darab eljátszására is Berlinbe. Azonban szigorú szerződések kötik Bécshez, így minden csábító ajánlatot el kell utasítania.

Ismét külföldön

1931 - Újabb vendégszereplési hullám. Játszik Prágában a Kleines Theaterben, fellép Brünnben (Brno), Pozsonyban, Zágrábban, Breslauban (ma Wroclaw) ismét, és eljut Romániába is. Itt Bukarestben fellép a Regina Mária színházban a román király és királynő, valamint az épp itt vendégeskedő görög király és királynő előtt. "... amikor fölpillantottam a királyi páholyba, láttam, hogy a király a könnyeit törüli a nevetéstől. Másnap az egész román udvar eljött a színházba." - írja visszaemlékezésében.

Kis Rott és a komoly szerepek

"- Pedig, de szerettem volna, valami szép nagy parádés szerepet eljátszani... - de valahogy itt maradtam a kis bódémban (színháza). Az öreg Újházi, mikor találkoztam vele, mindig megölelt, megcsókolt és dörmögve azt mondta: - Te marha, miért nem lépsz fel egy nagy darabban, hiszen te lennél a legelső színész az országban. ...Milyen jó volnék én, mint Enterich a Koldusdiákban, mint Frosch a Denevérben, vagy Icig zsidó a Sárga csikóban. Ott mutathatnám meg igazán, hogy legény vagyok a talpamon. És még egy elérhetetlen vágy: eljátszani a Moliére "Képzelt beteg"-ét "- Pesti Hírlap, 1925.

Az ötvenéves jubileuma

Az ötvenéves jubileum megünneplése a Király Színházban történik, egy díszelőadás keretében. Zilahy Lajos: Pelikán-ját játssza, nagy sikere van, és partnereiként a kor legnagyobbjai jönnek el egyetlen hívószavára. Basilides Mária, Sándor Erzsi, Kiss Ferenc, Laurisin Lajos, Kökény Ilona, Rajnai Alice, Bársony Rózsi, Rózsahegyi Kálmán, Rátkai Márton, Herczeg Jenő, Komlós Vilmos, Kabos Gyula, Kőváry Gyula, Boross Géza, Radó Sándor, Salamon Béla, Bársony István, Dajbukát Ilona, Lakner Arthúr és a gyermekszínháza, Dénes-Pethes duó, a két Latabár, Tolnay Klári, Bodó Ica, Misoga László, Perényi László, Berczi Géza, Békeffi és még sokan mások.

Kis Rott a színészóriás

A Színházi Élet folyóirat így köszönti az ötvenéves színpadi jubileumán a színészóriást:
"... Ez a pici gnóm emberke, a maga gyámoltalanságában, figuraliter adott ügyefogyottságában, sünszerű riadtságában, szívgörcsös eltiportságában, azért egyike a világ legnagyobb színpadi művészeinek, mert két olyan hatást vált ki a közönségből egymástól elválaszthatatlanul, amire és amilyenre a színpad nagy mulattatói között rajta kívül talán nincs is példa! Ez a két együttes, egymáshoz nőtt hatás a részvéttel párosult, helyesebben a részvétből fakadó humor. Olyan nagyon lehet sajnálni, olyan szívből jövő, könnyfakasztóan lehet részvétet érezni bánatában, vagy kétségbeesésében, félelmében, vagy ijedtségében citrommá töpörödött kis emberkén, valahányszor a világ s az élet a maga irdatlan súlyával egy-egy színpadi szituációban az ő szegény nyomorult kis borzas életére ráfekszik, hogy észre se vesszük s máris valóban a könnyünk csorog rajta és miatta a nevetéstől. Ezért van a kis Rott a szó szoros értelmében a publikum szívéhez nőve, ezért szeretik az embert, nemcsak a színészt, de az embert is benne, ami persze rögtön visszaáll a színészre, úgy ahogy az ő hatása majdnem inkább emberi, mint színészi, aminél viszont nagyobb dicséretet mondani róla nem is lehet. Egy színész, aki annyira ember a színpadon, hogy elfeledteti magában és maga körül a színészt..."

Molnár Gál Péter írja a Kis-Rott kapcsán

"...Az embermaró Csortosról följegyezték, hogy amikor elnököt kerestek a fasiszta Színészkamara élére, kijelentette: "Csak ketten jöhetnek számításba. A kis Rott, aki nem lehet, mert zsidó, és én, aki nem vállalom."

Rott és Max Reinhardt

"Nagyon örültem, hogy megismertem a kitűnő Rott Sándort, a nagy művészt. Grüss Gott!
Max Reinhardt" - Rott Sándor egyik legkedvesebb pár sora. (forrás: A kis Rott, 1941.) Max Reinhardt több ízben hívja magához játszani, azonban a sors ezt nem tette egyszer sem lehetővé. Utoljára 1928-ban hívja, ekkor ismét szerződés köti színházához, amelynek felbontása ezernyi komplikációval járna, így ezúttal is elutasítja a megkeresést.

A hallgatás évei

A színészkamara leparancsolja a színpadról. A hallgatás évei számára az utolsó évek is egyben. Ekkor írja meg visszaemlékezéseit, amely 1941-ben, "a KIS ROTT-ról" címen jelenik meg szerzői magánkiadásban, Zilahy Lajos előszavával:

Előszó egy színész emlékirataihoz - írta Zilahy Lajos

"A kínai bölcselő azt írja, hogy Kína azért a legnépesebb és legősibb ország, mert a kínaiak mindig mosolyognak. Humor nélküli emberi és művészi nagyság nincsen. Puck és társai nélkül Shakespeare olyan volna, mint a kripta, ahová sohasem süt be a nap. Vannak csodálatos szobrok, képek, vagy zeneművek, melyek tiszta mosollyal ajándékozzák meg az embert.
A színész, aki testi jelenlétével legközelebb áll a valósághoz, el sem képzelhető humor nélkül. Ismerek jó színészeket, akik nehéz drámai pillanatokban kitűnőek, de ha erre kerül a sor, a közönséget sohasem tudják megnevettetni. Viszont nem találkoztam még nagy komikussal, aki a legmélyebben rejtőző könnyeket elő tudta volna csalni. Ezek az utóbbiak az igazi színészek.
A kis Rott a legolcsóbb kabaréban, a legvaskosabb tréfákban is nagy színész volt. Ha Amerikában születik, ma azt mondják rá, Hogy Chaplin tőle tanult. Művészetükben rengeteg a rokon vonás: mindig önmagukat adják, a csetlő-botló kisembert, akinek mindig a fejére ütnek, akit mindig félrerúgnak, s aki mindig olyan arccal áll fel a földről, mintha semmi sem történt volna. Ha bölcs embereket kapunk rajta ostobaságon, ez szomorú és felháborító. De ha az ostobaságból búvik elő a bölcsesség, a nézőtér gurulni kezd a nevetéstől. A szánakozás kényelmetlen emberi kötelesség, de azt a szánalmas embert, aki humorral hárítja el magától a szánalmat, a közönség mindig a szívébe zárja. Ez a titka Chaplin világsikerének, s ezen ritka színészi vonalon jutott a kis Rott egy kis ország nagy színészei közé.
Ha egy színész, vagy egy politikus emlékiratokat kezd írni, az már azt jelenti, hogy kifogyott belőle a lélegzet. Rott Sándornál más az eset. Nem az ő művészi lélegzete fogyott el, - a világ változott meg. Komor idők. A kis Rott csodálkozva néz körül - akik valaha visítva nevettek rajta, most hallgatag és zord vasálarcot hordanak. A kis Rott ezt nem értheti meg, ő csak színész volt, a színésznek pedig nincs önálló lénye, vagy mentalitása, hiszen mások szavait, szellemét adja tovább. Olyan, mint a hegedű, minden dalt le lehet játszani rajta. A kis Rott Stradivarius volt. Én magam is játszottam ezen a finom hegedűn. Pelikán című darabomban Sinka urat, a külvárosi öreg szabót keltette életre az emberábrázolásnak azon a fokán, ahová csak kevés színésznek volt útlevele.
Most visszavonul a színpadtól. A kis színház olyan kifejezéstelen lesz nélküle, mint az az arcnélküli fabábú, amely az öltözőjében répavörös parókáját tartja. Nem ismerem a művész magánügyeit. De nem hiszem, hogy külföldi tervekkel foglalkozna. És mert meg kell élnie, dolgozni fog. Talán tojáskereskedő, vagy biztosítási ügynök lesz belőle. Arra már sok példa volt, hogy ilyen foglalkozású emberekből nagy művészek lettek, de hogy nagy művészekből ilyen emberek legyenek, ez valami új dolog. Ez a nagy világégés nemcsak a születés és pénz kiváltságosait emeli fel, vagy dobja le, hanem a művészi rangokat is megtáncoltatja.
A kis Rottot talán nem látjuk többé a színpadon. Mialatt búcsúztatom és tekintetemet a koporsóra szegezve a gyászbeszédet, mondom, a "halott" mosolyogva itt áll köztünk, a gyászolók között.
A kis Rott megint pokolian megtréfált bennünket..." Szerzői magánkiadás előszava, 1941. Bp.

Halála

"1942. december 18.
Rott Sándor, a régi-régi orfeumvilág rendkívüli tehetségű művésze meghalt.
...Maszkokkal, öltözködéssel, mozdulatokkal mindig új és új embert tudott formálni. Az emberek nagy tömegéből szedte ki alakjait, e furcsa, félszeg, tragikomikus figurákat, akik chapliniek voltak régen Chaplin előtt. A csehovi és gogoli figurák százait alkotta meg ez az áldott tehetségű művész, akinél több embert és jobban senki nem mulattatott magyar színpadon. A nagy színészek, a nagy művészek, a politikusok és az írók rajongtak érte. Minden hónapban megnézték új szerepében. Mindig jobb és mindig más volt, mint az előző darabban. Óriási megfigyelőképessége volt, hogy azt a temérdek figurát össze tudta rakni azokból a vonásokból, melyeket az életben gyűjtött." - írja megemlékezésül Kemény Simon, a Napló hasábjain.

Türk Berta

Felesége, férje halálát követően, Budapesten él, a háború után még fellép dalaival, kupléival. Majd Türk Berta kivándorol fia és lánya után, Ausztráliában telepszik le, és ott él nagymamaként leánya házában. Hiányzik férje, a közönség, a budapesti színpad távolsága is gyötri. Állandósul depressziója, majd egy nap öngyilkosságot követ el, így zárva le egy nagyszerű életút ívét végleg.

Boross Elemér, a kolléga így emlékszik vissza rá sok év múltán
"... a nagy attrakció, a nagy vonzerő, Rott Sándor, akinek nevét oda kell vésnünk, arra a márványlapra, amelyen Chaplin neve áll... Nem jutott neki írásban elismerés, pedig tudták és vallották zsenijét, a Nemzeti Színház klasszikusai megmutatták az utat a példakép felé, a "lokálba" beosontak maguk is, de társadalmi érintkezésbe nem "keveredtek" vele. Sem saját kora, sem az utókor nem volt hozzá úgy "hálás", ahogyan ez az igen nagy művész megérdemelte volna."

Kellér Dezső a Kis-Rottról

"... az apró termetű kivételes komikusi tehetséggel megáldott kis Rott egész életében félreértéses tréfákat játszott, és ez volt a magyar színészet legnagyobb félreértése. A Nemzetiben lett volna a helye, klasszikus szerepekben kellett volna fellépnie, ehelyett a varietészínpadok deszkáin csakúgy, mint a Komédiában, ügyefogyott kutyamosókat, agyafúrt vigéceket, begyulladt kávéházi kibiceket játszott a csupán röhögtetésre szánt, silány bohózatokban... A mesterség minden titka a kisujjában volt. A chaplini spétreakciót, amellyel már annyi komikus él, azt a bizonyos utólagos rádöbbenést, mikor a szorongató helyzet felismerésekor a mosoly hirtelen ráfagy a színész ajkára - ezt a remek fogást ő már jóval Chaplin előtt alkalmazta. Igazi elégtétele nem a közönség kétes értékű hahotája, és tapsa, hanem pályatársainak egyöntetű elismerése volt. Újházi Ede a komikusi pályára készülő főiskolai növendékeit a Folies Caprice-ba küldözgette, hogy ne tőle, hanem a kis Rott-tól tanuljanak. A mogorva Csortos Gyula minden szerepében megnézte, mert egyedül ő tudta megnevettetni... Ha a Színészkamara, mint tanúsítványost le nem parancsolja a színpadról, talán ott éri a halál, akárcsak neves ősét, Moliére-t. Öreg korára úgy megsüketült, hogy a végszavakat sem hallotta, de mégsem vonult vissza. Rejtővel íratott magának egy süketnéma szerepet, hogy tovább komédiázhasson. Az egész jelenetben egy szót sem ejtett, de mulatságos gesztusaira, kifejező pislogásaira végigviharzott a kacagás a nézőtéren."

Szép Ernő írása Kis Rottról

"Azért küldte a jó Isten a kis Rottot, hogy a nevetést osztogassa a földön. Kis Rott, kis csodadoktor, aki ránknézéssel gyógyítasz bennünket! Ha az a nevetés, az a kacagás és kipukkadás, ami negyven esztendőn át felelt a kis Rottnak a nézőtérről, ha az most mind egyszerre szakadna a levegőbe, megsiketülnénk. Leomlanának a házak, a Duna kiesne ágyából. A kis Rott, a fenomén, itt van, miénk, magyarnak maradt.
Hatvan esztendő körül jár, az üdeszavú kis Rott. Van-e háza, autója? Talán gondjai is vannak? Ó, nem, nem ismerhet efféle bántalmat. Ő tündér..."