Pünkösti Andor

Életrajz
Rendezés
Művei
Foto
Szakirodalom

Pünkösti Andor uzonyi Pünkösty Andor Színpadi szerző, író, újságíró, rendező, igazgató

Született:
1892. október 31. Kassa, Magyarország, ma Kosice, Szlovák Köztársaság
Elhunyt:
1944. július 12. Budapest, Magyarország

Életrajza:

Adatok:

1918 - 1941 - Az Újság munkatársa
1923-óta ír színikritikákat
1925 - Keszler Józseftől átveszi a rovatvezetést, s Budapest legjobb kritikusai közé tartozik
1929 - dramaturgja, majd másfél hónapig művészeti vezetője a Magyar Színháznak, valamint Országos Kamara Színház dramaturgja egyszerre.
1929 - Világszinpad - könyve az egyetemes színpadművészetről
1930 - a Németh Antal szerkesztette Színészeti Lexikon szerkesztőségi tagja. (mindmáig a legkomplexebb kézikönyv)
1935-ben a Nemzeti Színház rendezője
1939 - a Művész Színház igazgatója, ő kísérletezett először vidéki operaelőadásokkal
1941-1944 a Madách Színház direktora
1944 áprilisában megvonták színjátszási engedélyét
1944. július 12. - Öngyilkos lett.
1976 - jeltelen sírja fölé emlékmű kerül a Farkasréti temetőben

Életútja részletesebben

Család

1892-ben született Kassán, az uzoni Pünkösty család, ősi erdélyi familia legifjabb sarjaként, uzoni Pünkösty Andor néven. Katonacsalád gyermeke, hisz édesatyja a Monarchia tisztjeként akkoriban Kassán állomásozik, lakhelyül pedig a laktanya civil világra is nyíló tiszti szárnya szolgál.

Pünkösty Andor kassai gyermekkora

"... első három gyermekesztendőm édes emlékével él bennem Kassa. Az emeletes ház, ahol szobrot játszottam felállva egy láda tetejére, onnan zuhantam le véresre tört fejjel és azóta többé eszembe se jut, hogy valaha is szobor legyek. A rácsos gangról láthattam a szomszédos kaszárnya udvarát, ahol jó alföldies németséggel gyakorlatoztatta a tüzéreket a "fehér bácsi", a törzsőrmester, akit én neveztem el így zsávolyzubbonyáról, amit állandóan viselt. A Csermely partja, ahol botladozó lábakkal totyogtam anyám mellett. Bankó, ahová apámmal rándultam ki, és ahol éretlen gyümölcstől rosszul lettem. Tót dadám, aki édes aranyos idegenséggel tanította nekem a magyar szavakat, amelyeket kimondani helyesen ő sem tudott és mégis dühösen vallotta magyarnak magát. Véletlenül születtem Kassán, és mégis kassai vagyok..."

Debreceni évek

Édesapját később áthelyezik Debrecenbe, így a családja is követi őt. Kisgyermekkorát, iskolás éveit, hát Debrecenben tölti. Korabeli társadalmi élet szoros velejárója, hogy a tiszti családok páholyt bérelnek a helyi színház előadásaira. A Pünkösty família is ekképpen jár el. Egyik alkalommal az akkor már 9 éves Andor is követheti szüleit az esti csoda megtekintésében. Shakespeare: III Richárd-ját nézik meg együtt. Lenyűgözi a színpad a gyermeket. A varázslat egy életen át rabul ejti. Maga az előadás a szülők számára is érzékelhető hatást gyakorol a gyermekre, mert másnap a pajtásokkal átértékelve némiképp a darab dramaturgiai lépéseit, hatalmas tüzet raknak a debreceni nagyerdőben, amely végül is hatalmas pofonnal végződik Andor, a szellemi vezető számára. Éjjel az előadást követően pedig több éjszakán is megismétlődve ki-kiugrált az ágyból, a darab egyes mondatait ismételve álmában. Szülei levonták a következtetést: a színház szörnyű hatással van a gyerekre.

Budapest, München

A középiskolás esztendők utolján Budapestre kerül a család, így Andor középiskolai tanulmányainak záróvizsgáit már a fővárosban végzi, nemsokkal az első világháború kitörése előtt. A családja kérését szemelőtt tartva, a Budapesti Egyetem Jogi fakultására adja be továbbtanulási kérelmét, és a tanulmányait meg is kezdi itt. Jogi tanulmányait később Münchenben folytatja, szintén a család nyomásának engedve. Ám a háború kitörése után nem sokkal, a neki címzett behívóparancs végleg hazahívja. Családjára való tekintettel, mint tényleges huszártiszt teljesít frontszolgálatot. Még Münchenben, és itthon is amint szabadideje lehetővé teszi, bújja a színházakat, előadásokat elemez, eltérő gondolatait veti papírra, írásban perlekedik egy-egy számára balfogásnak tűnő koncepcióval. Jegyzetek tömkelege marad meg ezekből az évekből.

A világháború és Pünkösty

1915-ben, a háború második évében, frontszolgálat során egy srapnelszilánk fúródik az alsó állkapcsába. Sebesülése és felépülése hosszú időt vesz igénybe, és műtétsorozaton esik keresztül. Ettől fogva arca egyfajta maszkszerű plasztika, alsó fogsorának hiányzó részeit soha sem csináltatja meg. Ezen esztétikai hiba okán később sem nagyon szereti, ha fényképezik, így néhány igazolványképen és hivatalos fotón kívül kevés kép készül róla. Mint sebesült tartalékos tiszt, a kórházból számos egyéni hangú, művészi vonatkozású cikkét publikálja "Az Újság" című folyóirat. Nagy örömmel és hatalmas tehetséggel végzi munkáját és amint lábra tud állni, és külső megjelenése sem kelt nagy riadalmat, jelentkezik személyesen is a szerkesztőségben, ahol azon nyomban alkalmazzák újságíróként. Az újságírás és a katonai zubbony végleges levételét a családja sorscsapásként éli meg, a sok generáción keresztüli nagy lehetőség elszalasztásának, ősei hírnevének megtapodása gyanánt. Ekkor határoz úgy, hogy nevét Püntöstyről Pünköstire változtatja és innétől fogva nem használja az uzoni előnevet sem.

A családi összeomlás

Minden remény megvan arra, hogy az uzoni Pünkösty család legifjabb sarja elnyerhesse a császári és királyi kamarásság magas rangját, ez méltóságos címmel, udvarképességgel, és a katonai zubbonyon viselt és sokak által csak áhított, kis arany kulcs-jel viselésének lehetőségével jár. Ennek a rangnak az egyik fontos előfeltétele, hogy a család mindkét ágában hét generációra visszamenően, kell kimutatni a tiszta nemesi őst, és ebben az uzoni Pünköstyek familiájában hiba nem volt. A család felettébb rátartian ügyelt, hogy polgári, vagy netán rossz származású személy a családba ne kerülhessen. A sok évtizeden keresztül csak remélt nagy kegy elnyerésére az első esélyes családtag tehát Pünkösty Andor lett volna, aki viszont ezt a nagyszerű lehetőséget és rangot elszalasztotta, szánt szándékkal, rangján aluli, polgárivá süllyedt munkavégzésével, az újságírással. Ez nem számít udvarképes foglalkozásnak. 1918-ban szolgálaton kívüli viszonyba helyezteti magát. Ráadásul házasságával eléri, hogy családja végérvényesen és visszavonhatatlanul ellene fordul, sőt ha édesapja élne, ki is tagadná, hiszen egy izraelita vallású nőt vesz feleségül, Fischer Erzsébet személyében. Mindezen elvárásoknak fordít hátat, és csekély névváltoztassal élve, de új életet kezd, amelyben viszont ő megtalálja a helyét.

Pünkösti az újságíró

Az Újság szerkesztőségében, Keszler József rovatvezetőhöz kerül, és drámai kritikusként, valamint cikkíróként alkalmazzák. Egy kedves véletlennek köszönhetően kétévnyi munkálkodás után Keszler utóda lesz a színházi rovatnál, amely posztot egészen 1941-ig tölti be, több mint húsz esztendőig tehát.
Történt ugyanis abban az 1920-as esztendő egyik estjén, hogy a nagyhírű Keszler úr nem kívánt az akkor náthás Sebestyén Károly mellé ülni, ahová is tiszteletjegye szólította volna, mert rettegett a korábbi sok halottat eredményező spanyolnátha egy újabb válfajától. Nemes egyszerűséggel az ifjú és életerős Pünköstit küldte hát maga helyett. A tudósítás oly remekül sikerül, hogy rövidesen a színházi ügyek nagyhírű, megbecsült szakemberévé növi ki magát. Hamarosan Az Újság szerkesztőségének egyik sztárújságírójává lesz, az ő neve fémjelzi a színházi rovatot, annak ellenére is, hogy felelős szerkesztője, főmunkatársa soha sem lesz a lapnál. A kritikusok élvonalába kerül, ám a színházi rovatvezető mégsem ő lesz, a legjobb szakember, hanem Szomory Emil, a drámaíró Szomory Dezső öccse. Ezzel azonban Pünkösti mit sem törődik. Rövid ideig név nélkül irányítja a lap vasárnapi mellékletét (nem signálja). Sőt, amíg ő szerkeszti ezt a mellékletet, kortárs fiatal, futurista és avantgarde írók sorának is helyet biztosít.

Pünkösti mint kritikus

Pünkösti nagy műveltségű, olvasott, tájékozott és igen alapos tudású ember, számos idegennyelv ismeretével is felvértezve írja egyéni hangvételű, olvasmányos kritikáit. Írásai szellemesek, lényegre törőek, de mégsem az a félelmetes kritikus, akinek szavaitól rettegnek, mert minden írásában törekszik a feloldásra, minden kritkai megjegyzését térben dimenzionálva helyezi el, a megbírált személyt, előadást, rendezőt, ügyelve, hogy szókimondásai ellenére se döngöljön senkit a sárba. Ehhez intellektus, és nagy arányérzék szükséges, hogy valaki a véleményfomálása során is mértéktartó tudjon lenni. Bírálatait a tisztesség és a tudás jellemzi. Ilyenkor a barátság nem számít, a lehető legközelebbi színházi barátainak, a bíráló megjegyzés éppúgy kijár, mint más "idegennek", nem ismer protekciót, őszinteségét ezért becsülik sokra. Nem elégszik meg egy-egy főpróba megtekintésével, gyakran több előadást követően formál csak véleményt. Gyorsan dolgozik, általában az előadást követő néhány órában, reggelig megírja mondandóját. Gyakorta utánaolvas a szerzőnek, ha kell eredeti nyelven is. Utánanéz a szereplők előéletének, elbeszélgetve velük. A jó előadással éppolyan elemzően foglalkozik, mint egy silány, rossz előadással. Gyakorta ezeknek a rossz előadásnak az elemzései jelentenek mások számára nagy tanulságokat. Ostorozza a szentimentalizmust, a giccs minden színházi megjelenését. Bírálja az oktalan naturalizmust, a művészietlen felülemelkedést hiányolva belőle, a családban előforduló szerelmi háromszögek megjelenítését ellenszenvvel viselteti. Általában a normális erkölcsiség mellett tör lándzsát. Kedveli a fiatal és kezdő írókat, bátorítja szárnypróbálgatásaikat és éppolyan alapos, és elemző kritikával illeti őket, hogy tehetségesebbjét ezzel is a helyes irányba terelje. Mindenféle új kezdeményezést befogadóan tekint. Az avantgarde, a futurizmus írói megnyilvánulásait támogatja, ugyan azonosulni nem tud velük, de felismeri bennük az előrevivő törekvéseket, és követendőnek tartja az egyéni útkeresést, magát.

Pünkösti a rendezővé válik

Pünköstit az újságírás, bár jó kenyérkereseti lehetőség számára, mégsem elégíti ki. Szelleme nagyobb feladatok felé irányítja szüntelenül őt. Ifjú katonakorából való affinitással a színház-csinálás rejtelmei izgatják igazán, a rendezés maga. A színházi direktorok talán tartanak attól, hogy a kritikus Pünkösti igencsak magason tartott mércéjére nem alkalmas a társulat, vagy ezen magas mércék tükrében félnek saját munkájukkal szembenézni, de egy bizonyos, Pünköstit rendezésre hosszú évekig senki sem meri felkérni. Számtalan olyat is feljegyzett a színháztörténet, hogy a remek elméleti szakemberek, miképpen mondanak csődöt, amint a gyakorlat mezejére tévednek, így elképzelhető, hogy ezt a fajta kockázatot nem merte sokáig magára vállani egy színigazgató sem Pünkösti esetében. Sokáig hordozza szíve alatt a rendezés titkos magját, míg egy napon Bárdos Artúr felbátorodván egy korábban írott Molnár Ferenc tanulmány kapcsán megkeresi, és felkéri, rendezze meg Molnár Liliomját.

Pünkösti rendezői pályája elején

A Molnár Ferenc darab kapcsán először adódik alkalma gyakorlatban is megtapasztalni az elméleti elgondolásait. A darabot újszerűen közelíti meg, és ezt az újszerűséget a közönség is nagyszerűen reagálja. Emlékezetessé lesz a menyország ábrázolása, amely révén egyértelmű sikerré válik keze alatt a színmű. Bárdos tehetséges rendezőnek tekinti Pünköstit és újabb feladatokat ad neki. Az UNIÓ Rt. bukását követően a Magyar Színház válságos esztendeit éli. Pénzügyi befektetők sora váltja egymást, mígnem 1929-ben egy Rácz nevű fölbirtokos és biliárdbajnok veszi meg a színházirányítás jogát, és minthogy ő maga a legcsekélyebb mértékben sem ért a színházcsináláshoz, Bárdos Artúrt bízza meg vele. Bárdos nagy elánnal veselkedik a feladatnak, amikor azt kell tapasztalnia, hogy a dilettáns földbirtokos, pénze okán, a darab legkisebb részletébe is bele kíván avatkozni, nemcsak a szereplők kiválasztásába. Sok szóváltást követően, egy alapvető koncepcióját felrúgó utasításnak már nem kíván gátja lenni, felmondja viszonyát Rácz-cal, és maga helyett Pünköstit ajánlja. Pünkösti azonban néhány nap elteltével megtapasztalja, hogy Rácz a próbákat sorra megszakítja saját "rendezői" elképzeléseit parancsba adva, utasítja a színészeket. Pünkösti is rövidesen szóváltásba kerül Rácz-cal aki erre föl elbocsájtja őt. Rácz dilettantizmusánál csak önbizalma nagyobb. Újabb művészeti vezető után néz, a kor két legnagyobb szaktekintélyét semmibe véve. Majd néhány hét elteltével több 100 000 pengő ráfizetéssel bezárják a színházat kis időre, Rácztól minden jogot megvonva. Pünköstit megviseli a kudarc. Háborús sérülése nemcsak fizikai szintű, hanem súlyos pszichés sérülést is szenvedett a harctéren és idegrendszere sokkal alacsonyabb ingerküszöbbel rendelkezvén, hamar labilissá válva, mély depresszióba esik az ügy hatására. Közeli barátainak az öngyilkosság gondolatát is felveti egyszer-egyszer.

Pünkösti és az Új-Thalia

Pünkösti számára a magán színjátszás kiszolgáltatottsága nagy csalódást jelent. Ám rendezői késztetése újabb színházcsinálás felé irányítja. Az egykori Thalia haladó szellemisége, tiszta jószándéka elbűvöli. Találkozik Márkus Lászlóval egy ízben, amikor az összeveszett a kultuszminiszterrel műsorpolitikai okokból kifolyólag és lemondott színházigazgatói posztjáról. Márkus visszamegy az Operaházhoz főrendezőnek, és felújítja a régi Thalia épületét is. Megszervezi és létrehozza az Új-Thalia csoportosulást, amelynek alapító tagjává válik Pünkösti. A régi Thalia tagjai közül számosan csatlakoznak hozzájuk, így maga az alapító Márkus mellett ott találjuk Bálint Lajost, Bánóczy Lászlót, Doktor Jánost. Bánóczyt választják elnöknek. Céljuk az új színházi törekvések felkarolása és bemutatása. A Magyar Színházban és a Royal Színházban kapnak vasárnap délelőttönként színpadot. Első bemutatott darabjuk Felkai Ferenc: Bábel-je, amelyet személyesen Márkus rendez. Az újszerű rendezési elv révén híre megy a darabnak, bár maga Pünkösti véleménye szerint is a darab rendezés terén nem egységes, kissé széteső, nem is igazán siker.

Pünkösti rendező úr keresett személy lesz

Több sikert jelent Tamási Áron: Énekesmadár című drámája, amelyet ismét Pünkösti rendez. Tamási egyfajta reális magyar faluszemléletével valós parasztábrázolásával vonja magára a figyelmet. Korábban a romantikus szemléletű, addigra már kissé negédesként ható népszínművek jelentik a magyar parasztábrázolást színpadon, így újdonság a Tamási Áron képviselte egyszerű, világos hangnem. Harmadik darabjukat is Pünkösti rendezi, Felkai Ferenc: Vágta című színművét. Az előadásokon Básti Lajos, Sennyei Vera, Egri István, Doktor János, Kétly Gyula, Favágó Sári, Egyed Lenke szerepelnek. Pünkösti rendezéseinek híre megy szakmai berkekben, olyannyira, hogy Voinovich Géza igazgatása alatt álló Nemzeti Színház, Bálint Lajos közbenjárására, felkéri vendégrendezésre. Goldoni: A hazug című vígjátékát viszi színre, 1935. február 22-én olyan nagy sikerrel, hogy hamarosan Bécsből érkezik megkeresés Pünkösti számára. Röbbeling a bécsi Burgtheater akkori direktora meghívja a Goldoni darab bécsi bemutatójának megrendezésére, így Pünkösti felfogásával megy Bécsben is A hazug című vígjáték.

A Nemzeti színpadán rendez

Tamási Áron egy másik darabját is bemutatja a Nemzeti színpadán, az "Énekesemadár" címűt (1939. szept. 16.), majd Carlo Gozzi: A három narancs szerelmese című mesejátékot (1940. okt. 26.) "Nem véletlen, hogy Pünkösti Andor, színpadi rendező - művészetünk lelkes és szenvedélyes szerelmese, Carlo Gozzi, Goldoni kortársának egy mesejátékát választotta ki, dramatizálói, illetve színpadírói képességeinek, valamint rendezői tehetségének bemutatására most, hogy a Nemzeti Színház alkalmat adott neki arra, hogy színpadán leadhassa ambíciói névjegyét. Pünkösti a versíró és színikritikus, a megszállott betűművész, a kombattáns irodalmi és újságírói frontszolgálatra kényszerített mesterember." Írja Magyar Bálint a Nemzeti Színház története kapcsán.
1941. január 25-én egy másik Tamási-darab színrevitelével vívja ki a szakma és a közönség figyelmét, a "Vitéz lélek" címűt darab bemutatójával. A Nemzeti Színházbeli jelenléte - mondják nem véletlen, mert a dr. Németh Antal igazgatói pozíciójának megingása kapcsán, mint lehetséges jelölt kerül számításba, Kárpáti Auréllal egyetemben.

Pünkösti irodalmi munkássága

A háború, mint negatív élmény igen erősen beléivódott. Sérülése és személyes harctéri tapasztalatai hatására felerősödik benne a háborúellenes hangvétel. Két háborút elítélő regénye is napvilágot lát. Bús Péter csodálatos kardja (1921) - c. regénye után megjelenteti Gombaszögi Fridáról szóló, Bárczay Bella, a szeretőm - című regényét. "Isten elzüllött gyermeke" címmel pedig verseit jelenteti meg (1933). Számos előszót ír, és tanulmányokat, főképp a francia irodalommal kapcsolatban (Victor Hugo, Balzac...). Számos filmforgatókönyv mellett egy ízben filmet is rendez, Álomsárkány (1939) címmel.

Pünkösti a közéleti ember és pedagógus

Színikritikusként hamar nevet szerez a szakmában magának, és kezdeményezésére létrejön 1923-ban a Budapesti Színikritikusok Szindikátusa, amely szervezet végülis főtitkárává választja. A tudására apellálva a Színészegyesület Iskolája 1929-ben a drámai gyakorlat tanárának hívja, amely intézményben egészen 1941-ig tanít (12 éven át). Tanítványaival az órán kívül egyénileg is foglalkozik, gyakran csak úgy beszélgetni marad az iskolában. Esztétika, pszichológia, a színházelméletben jártas, diákjai valósággal isszák a szavait. Elképesztő összefüggésekre hívja fel a figyelmet, oktatásában törekszik a komplexitásra, és a dolgok sokoldalú megközelítésére. Tanít, rendez, ír, fordít, miközben maradék nélkül ellátja szerkesztőségi feladatait is. Valószínű, hogy mindezek fényében nevezik ki a Színháztudományi és Színművészeti Társaság alelnökévé, Ódry Árpád halálát követően, 1937-ben.

A Madách Színház igazgatója

Az akkori származás alapján szelektáló intendatúra, az akkor pillanatnyilag üresen álló direktori poszt betöltését bízza rá, a szakmai szempontból már korábban oly sokszor bizonyító Pünköstire.
" Pünkösti számára ez nem jelent rangbeli emelkedést, még anyagi gyarapodást sem, hanem terhet, gondot, felelősséget. Dolgozhat azért, amit imád. Van-e ennél nagyobb boldogság? Pünkösti bravúrosan fogja megállni a helyét. Mindent tud, amit a pesti színházak körül tudni lehet, és mégis van benne valami tüzes naivság. Azt hiszem a színházon kívül untatja a világ minden más dolga. Mindenkinek jó lenne, ha Budapesten egy ú,j bátor és nemes kis színház tudna boldogulni." írja a korabeli szakfolyóiratban, a Film Színház és Irodalom-ban Hunyady Sándor a kortárs, kinevezése kapcsán, 1941-ben.

A repertoár

Mint direktor elsőnek Lessen: Bécsi gyémántokja kerül bemutatásra (1941. 04. 24), Földessy Géza rendezésével. Lázár Mária, Gábor Miklós, Góth Sándor, Zala Karola főszereplésével, Baló Elemér, Vándory Gusztáv közreműködésében. Majd Pünkösti nagyhírű rendezése következik Pirandello: IV. Henrik-je, amelynek főszerepeit Sulyok Mária és Várkonyi Zoltán, és Greguss Zoltán adják. 1941 decemberében (12) pedig Babay József: Körtánc című drámája, Bulla Elma, Sennyei Vera, Greguss, Baló Elemér, Várkonyi Zoltán előadásában. Felkai Ferenc: Nérója már egy viharos színházi idény kezdetén, 1942. január 23.-án kerül sor. Maga a premier Greguss Zoltán, Titkos Ilona, Sennyei Vera, Várkonyi Zoltán, Vándory Gusztáv előadásában kerül a nézők elé, és hatalmas közönség és szakmai siker fémjelzi a bemutatót. A probléma Pünkösti mint bérlő és a Madách Színház akkori területi tulajdonosa között alakul ki. Ám a gomolygó és bizonytalan színházi lét ellenére megtartják 1942. árpilis 17-én Ardrey: Jelzőtűz premierjét, amelyet gróf Károlyi István rendez. Greguss, Várkonyi, Sennyei Vera, Feleky Sári főszereplésével. A darabot a nyolcadik előadás után a hatóság betiltja.

Válságban a Madách

1941. december 31-ével lejár az a határidő, amely a tulajdonosok és a szerződő Új Színház Kft., a Madách Színház működtetője között fennáll. Opciós jogokat lehetne újabb két esztendőre váltani a helyiségre, ám a tulajdonosok Castiglione Henrik és Balogh Kálmán főrendiházi tanácsosok úgy gondolják, hogy a helyiség, amelyet korábban Pünkösti felvirágoztatott, többet ér. 30 %-os bérletidíj emelésére köteleznék a gróf Károlyi család által is finanszírozott Új Színház Kft.-t az új szerződéssel, azzal, hogy amennyiben ebbéli szándékukat nem jelzik 1941. dec. 31.-ig, úgy 1942. május 31-ével megszüntetik a Madách Színmház működtetését bérleményükben. Pünkösti ezt méltánytalannak érzi, és nem jelentkezik opcióra, egy korábbi kultuszminiszteri kijelentésre, valamint a Közmunka Tanács 1941 nyarán megjelent 6020. sz. rendeletére hivatkozva, amelynek értelmében: "... megtiltja, hogy használati díj fejében a legutóbbi bérösszegnél bármelyik színház többet fizessen és minden ezzel ellenkező megállapodást semmisnek nyilvánít" - áll egyebek mellett a kérdéses rendeletben.
"... mi a színházépületétért 30 000 pengőt fizetünk, ezen kívül 8000 pengő bért fizetünk külön az öltözőkért, amelyeket lakásból alakítottak át (amik viszont Castiglione és Balogh személyes tulajdona !Szerk.). Ez összesen 38 000 pengő. Egy olyan színházért, amelynek nincs műhelye, amelynek öltözői a legszűkebbek, amelynek a színpada a legkeskenyebb Budapesten. Józan ésszel ennél az összegnél nagyobb bért fizetni nem lehet, de nem is szabad. ...az opciónk lejárt, ezt az opciót úgy gyakorolhattuk volna újra, ha a színházért 10 000 pengővel több bért fizetünk, ennyivel emeltek az urak..." Ugyanakkor a jóvalta nagyobb Új Magyar Színház teljes évi bérleti díja 28 000 pengő, műhelyekkel és kiszolgáló helyiségekkel együtt, összehasonlításul, hogy miért is érezte méltánytalannak helyzetét Pünkösti.

A krízis előzménye

Castiglione és Balogh ezzel együtt sincs könnyű helyzetben, mert bár ők eredendően filmvállalatuk premier-mozgóképszínházának céljaira vették ki a fővárostól a helyiséget, ám a belügyminiszter elégségesnek tartotta Budapest mozihálózatát, újabb engedélyt tehát mozi céljaira nem adott ki. Ekkor Castoglione és társa, mint főbérlők, közbülső megoldásként a koncessziós engedéllyel rendelkező Új Színház Kft. részére engedélyezték színház céljaira átadni helyiségeit albérletbe, és amely kft-t. bízta meg Pünköstit, az igazgatással. Pünkösti tisztább ügyintézést kér, harmadik fél beiktatása nélküli helyzetet. "Én ennek a teljesen ismeretlen színházépületnek presztizst, és rangot szereztem, társulatot neveltem benne fel, nem hiszem, hogy a színházat el lehessen tőlem venni. Bízom Szendy Károly kultúrbecsületében, hogy bárkivel is tárgyalhassanak, vagy akár meg is állapodnak a főbérlők, a polgármester úr nem fog másnak koncessziót adni, ebben az épületben." - mondja a Film Színház Irodalom hasábjain Pünkösti (1942. jan.16.).

Madách Színház valóságos ékszer, a fővárosi színházai között

Színházában a darabok sora, mind-mind az erőszakra hívja fel a figyelmet, az emberi humánum ezernyi megnyilvánulásaira fókuszál. A Felkai-féle Neró előadáson például nem nehéz párhuzamot vonni Neró és Hitler között. Az előadás-sorozat közben Pünköstit behívatják az elöljáróságra, és ott a darab betiltását helyezik kilátásba, ha nem veszi le a műsorról, mert mind mondja a főkapitány, az emberek nyíltan beszélnek arról, hogy Neró tulajdonképpen Hitler.
" Kapitány úr, aki azt állítja, hogy Néró egyenlő Hitlerrel, azt máris csukassák le. Felkai egy skizofréniás, perverz szadistáról írt drámát és nem egy ma élő politikusról. Aki összehasonlítja, magára vessen." Az illetékes fórumok tehát nem tilthatták le a darabot, fogcsikorgatva ugyan, de akkor sem lehetett bevonni az engedélyt. amíg más fővárosi színházakban félházzal ment az előadások egy jelentős része, talán az erősödő háborús helyzet miatt is, addig a Madáchnál állandósult, a "Mai napra minden jegy elkelt" tábla. A nagy szériák miatt viszonylag kevés bemutatóra volt lehetőség. Megindítja a Madách- könyvtár c. sorozatot (1941) gróf Károlyi Istvánnal, amelynek anyagi fedezetét színházának jó bevétele biztosítja.

Az összeomlás napjai

1944 március 19-én bevonul Magyországra a német hadsereg. Pünkösti sejti, érzi, a levegőben van, hogy színházának léte forog veszélyben. Ő maga a bevonulás napján felölti főhadnagyi egyenruháját és így jelenik meg a színházban, és kijelenti többek füle hallatára, hogy ő többet ide nem teszi be a lábát, mint, ahogy egy szemtanú kollégája ezt később elmeséli (Magyarics Györgyi). Korábban gróf Károlyi tanácsára szolgálattételre jelentkezik a Magyar Hadseregbe, és ott tartalékos főhadnagyi rangot szerez, majd Horthy kormányzó katonai kitüntetését is bírja. Néhány napot sem kell várnia, mert igazgatói engedélyét megvonják, színházát bezárják. Néhány héten belül, a nyilaskeresztes párt kapja meg a helyiséget, ahol Cselle Lajosnak, a Színészkamara akkori főtitkárának adnak nyitási engedélyt.

Tétlenül otthonában

Pünkösti összeomlani látja mindazt, amit felépített. Külön fájó pont számára, hogy nyilas központtá válik színháza, ahol pártpropaganda összejöveteleket és ezt szolgáló esteket szerveznek állami pénzekből Cselle irányításával. Folyamatosan kapja a beidézéseket a rendőrségre, különbféle indokokkal zaklatják, és mint hogy szemmel láthatóan idegeit felőrlik ezek a zaklatások, nem hagynak fel vele. Folyamatosan idegcsillapítókon él, párosával nyeli őket. Tízpercenként szól a telefonja, és soha sem tudja, mikor keresik barátai, családja, mikor pedig névtelen telefonálók zaklatják. Jobbára névtelen szidalmazók, fenyegetőzők zaklatják, feltehetően ugyanarról a telefonszámról. Naponta kap fenyegető névtelen levelet, amelyben a családja kiírtására tesznek jóslatokat. Amíg teheti, és módjában áll, segít minden hozzáforduló emberen. Színészeken, írókon, ismerősökön, segíti pénzzel, élelemmel, hol pedig biztonságosnak tűnő helyeken lakó barátaihoz ajánlja őket. Hamarosan ezzel kapcsolatosan is zaklatják, "na mi van Nérókám...stb."

Feszültségterhes hónapok

Felesége álnéven bujkál Gödöllőn, szerelme, egy zsidóasszony, egy ismert pesti ügyvéd felesége, nem tud megmenekülni a lágertől, ott is vész 1944 nyár elején. Valószínű, az újabb fenyegetési hullámok, színházának reménytelen elvesztése, az állandó szorongás, a kedves halálhíre, mind-mind közrejátszik abban az összeomlásban, amely során az öngyilkosságot választja megoldásul. Ezidőben egy elég erős öngyilkossági hullám söpör végig az országon, sokan választják ezt a kiutat a pokolnak tűnő mélység alján. Persze mai fejjel tudjuk, hogy a szövetséges haderők partraszállása már zajlik, az orosz hadsereg a határ közelében, a német összeomlást csak hónapokban lehet mérni. Nehéz azonban azokban a vészterhes, és félelemteli hónapokban jól dönteni, tisztán látni.

Az öngyilkossága

1944. július 9-én éjszaka felhívja telefonon barátját, Felkai Ferencet, a drámaírót, búcsúzkodik. "Ég veled, élj boldogul, és jussak néha eszedbe" -mondja. Felkai azt gondolja, hogy Pünkösti a feszültségek felodására beborozott. Reggel talál rá az idős házvezetőnője, az Eötvös utca 29. sz. házban lévő lakásának fürdőszobájában. Többszörösen bebiztosította magát, ám életben találják. Kinyítja a gázcsapot, és két doboz Sevenalt vesz be, mielőtt a tűzforró vízű kádba lép. Íróasztalán végrendeletet hagy maga után. Összeégve, gyomormosással és gázmérgezés tüneteivel három napon keresztül fekszik a kórházban eszméletlen állapotban. 1944. július 12-én hunyt el.
" Végakaratom. Minden ingó és ingatlan vagyonomat feleségemre u. Pünkösti Andorné sz. Fischer Erzsébetre hagyom... Kérem, ne boncoljanak. Beszéd temetésemen ne legyen. A temetésem a legegyszerűbb legyen. Nem érdemes tovább.
Pünkösti Andor.
P.S.
17 00 pengős adósságom van. Ismerjék el, és alkalom adtán fizessék ki, különben nem lenne pihenésem békés. P.A."

Temetése

A Farkasréti temetőben levő sírja 1976-ig jeltelen volt, akkor a főváros emeltetett egy szép sírkövet. Végakarata szerint beszéd nem hangzott el temetésén. A hivatalos Magyarország nem vesz tudomást haláláról. A családon kívül csak néhány közeli barát jelenik meg a temetésen, mint ahogy a szemtanú, Czenner Mihály azt később leírja. Néhány lap tárgyilagosan számol be haláhíréről. Kiemelik, hogy legutóbb, mint tartalékos huszárszázados, katonai szolgálatot teljesített, és megkapja ezért a nemzetvédelmi keresztet, Horthy Miklós kormányzótól 1943 februárjában.
Mindez Károlyiék ötletére, és közbenjárásával történik, mert az gondolják, hogy ez a kitüntetés valamelyest védelmet nyújt a nehéz időkben Pünköstinek.

A Madách Színház utóélete

Pünkösti Andor szellemi utóélete elsősorban az 1945-1949 között működő Művész Színház törekvéseiben élt tovább, Várkonyi Zoltán a korábban fellobant láng továbbvivője, később a Vígszínházbeli működése és igazgatása során képviselte minőségében, műsorpolitikájában, rendezési kérlelhetetlenségében Pünkösti szellemiségét.
Maga a színház épülete Palasovszky Ödön sikertelen próbálkozásaként működött a felszabadulást követően, majd a Színművészeti Főiskola Színháza lett. 1947-től az államosított színház Állami Madách Színház néven működik. 1954 -től, mint Madách Kamara színház működik, egészen a közelmúltig, amely időtől fogva Örkény István Színház néven funkcionál.

Forrásjegyzék:

Magyar Bálint: A Nemzeti Színház története a két világháború közt - Magvető, 1977.
Bános Tibor: Regény a pesti színházakról - Magvető, 1973.
Illés Jenő: Színészarcok a közelmúltból/ Felkai Ferenc: Pünkösti Andor - Gondolat, Bp., 1968.
Felkai Ferenc: Újságíró, író, rendező - Film Színház Muzsika, 1966. 40. sz.
Sós Endre: Felvillanó arcok - Bp., 1965.
Bálint Lajos: Művészbejáró - Szépirodalmi Könyvkiadó, 1964.
Sós Endre: Pünkösti Andor - Uj Írás, 1963. 7. sz.
Három éve halt meg Pünkösti Andor - Színház, 1947. 37. sz.
Staud Géza: Emlékezés Pünkösti Andorra - Színház, 1945.
Pünkösti Andor - Kossuth Népe, 1945. 3. sz.
Pünkösti Andor: Láthatatlan harangok - Magyar Színpad, 1943, dec. 22.-28.
Parragi György: A gyanus Hamlet - Mai Nap, 1943. okt. 26.
Pünkösti Andor: Titok és tervek - Film Színház Irodalom, 1943. 9.sz.
Papp Antal: Pünkösti úr! Miért szerepelnek olyan gyakran őrültek a Madách Színház színpadán, és egyéb aktuális kérdések a szezonvég alkalmából - Film Színház Irodalom, 1942. 24.sz.
Hunyadi Sándor: Szivarfüst - Pünköstivel ebédelek - Film Színház Irodalom, 1941. 38. sz.
Pünkösti Andor: Felvidéki emlék - Színházi Élet 1938. 47. sz.


© 2003 www.szineszkonyvtar.hu