Életrajza:

A szülői ház

Nagy Ágota 1973. április 22-én született Kolozsváron, református szülők gyermekeként. Az édesanya, Úr Erzsébet, magyar irodalom tanár Szatmárnémetiben a 10-es számú általános iskolában. Az édesapa Nagy Gyula a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium legkedveltebb magyar irodalom tanára. Nem véletlenül, hiszen kiváló nevelői érzéke, lelkiismeretessége, a tanulók iránti szeretete, nem mindennapi előadókészsége, alapos szakmai ismerete mind olyan tulajdonságok, amiért tanítványai szeretik és tisztelik őt. A vezetése alatt működő színjátszó kör országos versenyekről hozott haza előkelő díjakat és nem egyszer első helyezést.
"Kolozsváron születtem, mert a szüleim ott voltak egyetemisták. Nincs emlékem erről a korról, mert hamar Szatmárnémetibe kerültek a szüleim, velük én is. Így Kolozsvár csak fényképekről kacsint vissza rám és szüleim emlékei, mesélései teszik széppé azt a korszakot, amikor kisbabaként ott éltem."
Van Márk - Nagy Ágotának egy testvére, Nagy Tamás, aki iskolásként, mint gyermekszínész vált ismerté. Érettségi után mindenki meglepetésére földrajzszakra felvételizett. Mint okleveles földrajztanár egy évig tanított, aztán a régi nosztalgia visszavitte a színházhoz. Nagy Tamás jelenleg bábszínész a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatánál.
Bár Ágota Kolozsváron született, választott szülővárosa Szatmárnémeti. Itt töltötte gyermekkorát, ifjúságának legfogékonyabb éveit.
"Minden gyermekkori emlékem Szatmárnémetihez kötődik, a kis egyszobás ház, amit a szüleim béreltek a Kinizsi utcában, az első óvodai emlékeim, az öcsém születése, ahogy együtt növekedtünk fel a 16-os Micróba, az első szerelmeim, életünk a koszos, szürke lakótelepi tömbházak árnyékában, a diákélet, a lélekpusztító matek-fizika osztály az Eminescu Líceumban, majd a Magyar Líceumban (1989 után Kölcsey) töltött két év, ami már az érettségi és felvételi árnyékában telt.
Odahaza, mi gyermekek, természetesnek vettük, hogy van családi együttlét, közös családi programok, hétvégi pihenés. Magától értetődő volt akkor számunkra, hogy a család együtt tölti a vakációkat és az ünnepeket. Csak most felnőtt fejjel, két gyermek anyjaként és feleségként tudom értékelni a családi együttlét fontosságát. Rá kellett döbbenem, hogy az nem alakul magától, tudatosan kell megszerveznünk a szabadidőnket, hogy jusson figyelem egymásra és önmagunkra is." írja Ágota egyik levelében.
Utolsó két középiskolai évét töltötte a Kölcsey Ferenc Líceumban, Boga Katalin fizikatanár osztályában. Ebben az időben körvonalazódott a humán tárgyak iránti vonzalma, ezért a mechanika osztályt választotta, ahol az un. reáltárgyak iránti elvárások kisebbek voltak. Több idő jutott a magyar irodalommal való foglalkozásra, melyet Nagy Sajó Magda (csak névrokon) különös szigorral követelt meg tanítványaitól.
Tizenegyedikes volt 1989-ben a nagy politikai fordulat idején. Lassan bontakozott ki az új, szabadabb szellemiségű diákélet "azt sem tudtuk, mit lehet, mit szabad tennünk. Mi voltunk az első generáció, akinek ölébe hullott a nagy szabadság, és nem tudtuk, hogy mit kezdjünk vele." A diákújság, a diákrádió, a diáktanács csupa új, addig ismeretlen lehetőségek, amellyel a következő évfolyamok éltek igazán. Nagy Ágota és osztálytársai az érettségire készültek, és ott volt a nyakukon a felvételi vizsgára való készülés kemény feladata. Megannyi megállás nélkül áttanult, átdolgozott hetek, hónapok. Ágota szívesen emlékezik vissza a fent említett tanárain kívül Gombár Sándor tanár úrra, aki a legjobb, legdemokratikusabb számtantanárok közé tartozott és mégsem a matematikát, hanem a diákot szerette legjobban. Örökké emlékezetes marad az ötlete, hogy "Akinek nem volt szüksége a matekre, a felvételin, annak verset kellett írnia házi feladatképpen... Azokat a tanáraimat szerettem, akik szaktudás mellett emberként viselkedtek a diákkal, akik oda tudtak figyelni a diákra, akik szerették a diákot."

A pályaválasztásról

Mint a Kölcsey Ferenc Líceum diákja több szavalóversenyen szerepelt, és amikor csak lehetett színházba járt. Ilyen körülmények között csak az lett volna meglepetés, ha Ágota atomfizikus szeretett volna lenni. Első nagy színházi élménye, amelyik talán a színház iránti vonzalmát meghatározta, Shakespeare Vihar című drámájának a szatmárnémeti Harag György Társulat előadása volt, Parászka Miklós rendezésében.
Elérkezett a nap, amikor Ágota bejelentette, hogy rendező szeretne lenni. Lányuk pályaválasztását a szülők támogatták.
"A rendezői pályára való kerülésem, mint a többi tizennyolc esztendős pályaválasztó számára, zsákbamacska volt. Mikor egy érettségizett diáknak döntenie kell, hogy mi legyen, ha nagy lesz, csak arra tapasztalatra alapozhat, azokat a képességeit veheti számításba, amelyeket csekély tizennyolc év alatt sikerült kibontakoztatnia. Szerencsés, ha olyan környezetben élt, ahol lehetősége nyílt arra, hogy önmagába belekóstolhasson, és azt a szerepet próbálgathassa, amelyet választani fog. Éppen ezért úgy gondolom, hogy élmények sorozatára és valóban útmutató pedagógusokra van szükség ahhoz, hogy az ember jól tudjon dönteni ilyen fontos kérdésben."

"A színház titkának feszegetése"

Nagy Ágota szerencsés helyzetben volt, amikor az életét meghatározó lépésről, a pályaválasztásról döntenie kellett, mert a családi környezet, az irodalomtanár szülők, a szatmárnémetiben jó előadásokkal ki-kirukkoló színtársulat felvillantották előtte a rendezői pálya szépségeit, lehetőségeit. A Harag György Társulat próbáira is be-belátogató diáklány már a pálya kihívásairól is fogalmat alkothatott. Az iskola padjaiból egyenesen vezetett az út a marosvásárhelyi Színművészeti Akadémia rendezői szakára.
"A színház titkának feszegetését édesapám oltotta belém. A Harag György Társulat előadásait gyermekkorom óta figyelemmel kísértem, a drámát pedig, mint irodalmi műfajt a felvételire készülve szerettem meg."

A főiskolán

A szatmárnémeti szülői ház melegét nem volt könnyű felváltani a marosvásárhelyi bennlakással. De a remény, a nagyhírű vásárhelyi iskola híre, ahonnan Csíky Andrások, Török Istvánok, Elekes Emmák, Boér Ferencek kerültek ki minden áldozatot megér. A Székely Színházat Ágota nem láthatta, de a híre, a tekintélye ma is csodavárással tölti el a Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetemre érkező diákot.
Nagy Ágota tehát a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetem rendezői szakára jelentkezett. Egész Romániában ez az egyetlen magyar nyelvű rendezői szak volt akkor. Tizenketten versenyvizsgáztak három helyre. Ágota első nekifutásra bejutott. Végül ketten szereztek rendezői oklevelet.
A főiskolán az első és egyetlen meglepetése a csalódás. Szakmai konfliktusai a főiskolán csak azért nem voltak, mert hamar felismerte, hogy sokféle emberrel kell együtt dolgoznia, és mindenkihez másképpen kell szólnia. A jó (ami nem biztos, hogy alkotó is) munkafeltételek biztosításához célszerű konfliktusmentes viselkedést választani, ahogy Márk - Nagy Ágota mondja: "széles skálájú tárgyalóképességet kellett kifejlesztenem, hogy egymásra hangoljam azt a sokféle embert, akikkel egy közösségben dolgozom."

A főiskolán töltött évekről

"A főiskolán töltött évekről, az ott kapott értékekről és erőről nem tudok sok pozitív élményt elmondani. Talán azért, mert nem tekinthettem senkit mesteremnek, és nem alakult ki egy olyan alkotó közösség sem, ami hosszú távon eredményesen működhetett volna. Az volt az érzésem, hogy túl fiatalon kerültem egy olyan helyre, ahol várom az útmutatást, ehelyett elvárják tőlem, hogy én tudjam az utat. Csalódásom elkeseredéssé, elkeseredésem pedig csakazértis konoksággá változott és most, amikor visszatekintek tíz év távlatából ez a konokság segített át a legnehezebb helyzeteken."
1996-ban végezte az egyetemet és szerzett rendezői oklevelet a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézményben.
Ágota tanárideálja az egyetemen sem volt más, mint a Kölcsey Ferenc Líceumban. Ennek az eszménynek Parászka Miklós rendezésművészet-tanárra, Hunyadi László színészmesterség tanárra, KAF -ra (Kovács András Ferenc), Debre - Kótay Judit díszlet és jelmeztervezést előadó tanárra emlékszik vissza különös szeretettel és tisztelettel.

Öt év egyetem után

"Amikor őt év egyetem után hazakerültem, nagyon jó volt Szatmárnémetiben lenni. Új dimenziói nyíltak meg ekkor számomra a városnak. A színház, a társulat, a bemutatók, új barátok, mind más értelmet adtak addigi szatmáriságomnak. Igazán éreztem, hogy fontos az, hogy szatmári vagyok. Majd megismertem a férjemet."

Az ifjú család

Nagy Ágota 1998-ban házasodott meg és lett Márk - Nagy Ágota. Férje szintén szatmárnémeti, Márk János ökológus pedig Márk - Nagy János.
"A férjem számára is elsőrendű szempont volt, hogy Szatmárnémetibe hazajöjjön. Ő Bukarestben végzett ökológia szakon és azóta is Szatmár az ő munkaterülete. Szatmár megye természeti kincseinek az őrzője! Teszi ezt az Erdélyi Kárpát Egyesület égisze alatt. János az EKE program-igazgatója."
Két gyönyörű gyermek Borbála (2002) és Zsófia (2005) ragyogja be az ifjú család életét. A valamikori Majláth utcai ház vaskapuja mögött két hatalmas kutya fogadja a kopogtatót. Az egyik barátságosan nagy labdával hatalmas pofájába játszani hív. A kisebbik borzos idegesen és fenyegetően ugat. Ő nem szereti, ha az otthont idegenek zavarják vagy nem szeret labdázni? A biztonsági szolgálatosokba nem igen bízik az ifjú gazda, mert (vagy éppen a vendéget érhető kellemetlen meglepetés elkerülése végett) a kapu mindig kulcsra zárva.
A szülőkben már megérett az elképzelés, mi az a nagyon fontos ismeret, amire leánykáikat szeretnék megtanítani. "A természet ismeretére és szeretetére. Legyen ez a tágabb értelemben vett természet vagy az emberi természet vagy önmaga természete."
Nem meglepő Márk - Nagy Ágota nevelési programja, amely összecseng az ökológus férj elképzeléseivel, és a gyermekkorból hozott családi hagyományokkal.

"A művészi lét alaphelyzete a kérdésfeltevés"

A legnagyobbak között is kevesen vannak olyanok, akik megtalálják a gyermekközönséghez azt az utat, azt a hangot, amire a gyermek felfigyel, amit a gyermek szívesen hallgat. A gyermek a legjobb hallású, a legkritikusabb, a legőszintébb és a leghálásabb színházi néző. A gyermekközönséget megszólítani nem egyszerű feladat. "Meg kell tanulni, hogyan szóljunk hozzájuk." mondja Ágota. A szakmát életünk végéig tanulni kell, a pályán előre haladva nagyobb és nagyobb tudáshalmazra teszünk szert. A hivatástudat a szakma megválasztásában, kiválasztásában segít bennünket vallja Márk - Nagy Ágota. "Soha nincs bizonyosság afelől, hogy jól döntöttünk, amikor ezt a pályát választottuk. Állandó kérdések, kétségek, fel-felvillanó sikerek, utólag sikeresnek minősített helyzetek, majd kezdődik minden elölről. A művészi lét alaphelyzete a kérdésfeltevés. Arra törekszem, hogy ezt megszokjam, természetesnek érezzem."

"Minden embernek kell legyen küldetéstudata"

Nem csak a művésznek, minden embernek kell legyen küldetéstudata, vallja a rendezőnő.
"Bár nehéz megfogalmazni és banálisnak tűnik, de ahhoz, hogy boldogok legyünk, meg kell találnunk az eszközt, és meg kell találnunk a társakat. Ez pedig csak küldetéstudattal lehetséges. Minden embernek kell legyen küldetéstudata. Azt kívánom az embereknek, hogy merjék megtalálni és megfogalmazni miért születtek erre a világra és legyen erejük segíteni a keresőknek is."

Gyermek, mese, színház

Márk -Nagy Ágota egyik tanulmánya viseli ezt a címet. A nagyobb lélegzetű munkából kiderül a szerző felelősségérzet a gyermek iránt "Aggódom a mai kor gyermekeiért és szeretném felkelteni a felelősséget mindazokban, akiknek döntésétől, odafigyelésétől, akaratától, pénzétől függ az, hogy a gyermek eljusson a színházba. A mesejáték élményének pótolhatatlanságáról van szó a gyermeki psziché fejlődésében, erkölcsi világképének kialakulásában, nem beszélve magáról a színház csodájának élményéről... természetesen nem csak annyi mesére van szüksége a gyermeknek, amennyit optimálisan egy vidéki színházban megnézhet. A gyermek igazi világ-megismerési forrása a mese, a klasszikus mese... A pozitív szereplők cselekedetei, gondolatai, viszonyulásai fontos mozgatórugói a gyermek erkölcsi fejlődésének, a személyiség kialakulásának... A mese úgy szabadítja fel a gyermeket a szorongások alól, hogy azt mondja: tudom, hogy szorongsz, hogy félsz - és ez nem is csoda, hiszen a világ tényleg félelmetes - de ez legyőzhető, és éppen a legkisebb királyfi fogja nagy akarattal és helytállással a rosszat legyőzni."

Színház és egyház kapcsolata

"Az egyházról, a hitről az jut eszembe, hogy biztonságot nyújtó közösséget tud alkotni, amelynek pásztora, papja, guruja választ adhat az egyént nyugtalanító kérdésekre, amelyekkel képtelen egyedül maradni, képtelen megbirkózni.
A színház rendeltetése is nagyon hasonló. Más eszközökkel (az írott dráma eszközével és a színészek közvetítésével) ugyan, de ugyanazzal a felelősséghordozással és felelősség tudattal. A néző az előadás során a szereplőkkel együtt újraéli a drámát, a történetben lévő élethelyzeteket és ez segítségére van abban, hogy a saját életébe felmerült kétséges szituációkat megoldja, a helyes magatartásra rávezesse, a helyes utat kiválassza."

Kedvtelések.

Sport, kertészkedés, sütés-főzés, olvasás, legfőképp pedig kirándulás. Az egészséges ember-természet kapcsolat ugyanúgy kell működjön, mint az ember-ember közötti. A természetet szeretni kell, nem kihasználni és nem visszaélni emberi érdekorientáltságunkkal. Most azt tapasztalhatjuk, hogy a természet bizony vissza-vissza üt.

Az otthon és a fiatalok

"Szatmárról nagyon sokan kivándoroltak. Az én generációmnak a fele nincs itthon, és tudom, hogyha itthon lennének ez a város másról szólna. De hát ez egy történelmi szükségszerűségből fakadó helyzet, ami ellen nincs mit tenni. Ez a város nehezen tudta megtartani a fiataljait, különösen a tehetségeit nem. Így van ez a színházban is. Nem véletlenül, hiszen a színház az élet lenyomata. Fakadhat ez a jelenség a város földrajzi helyzetéből is. Erdély perifériáján, közel az anyaországhoz nagyobb a lemorzsolódás kockázata."

Olvasás

A kereskedők panaszkodnak, hogy egyre kevesebben vásárolnak könyvet, még kevesebben szépirodalmat. A könyvtárakba többnyire a diákság jár a kötelező olvasmányok beszerzése miatt. Sokan azonosítják az újságolvasást a szépirodalom olvasásával. Nagy tévedés, önmagunk félrevezetése. Ha akad kevéske szabad idő, a tömegek tévéznek. Csak pénzt szeretek olvasni, mondja egy gazdag szatmári.
Ilyen körülmények között már a kivételek közé tartozik Márk - Nagy Ágota, akinek vannak kedvenc olvasmányai és az olvasásról olyan természetességgel beszél, mint az őszi lombhullásról. Csehov és Shakespeare drámái képezték azt a megerősítő erőt, amely a rendezői pálya felé irányította. A drámairodalom félig szakirodalom egy rendező számára. Márk - Nagy Ágota azonban kedvencei közé sorolja Marquezt (Száz év magány), Camust (A pestis), Dosztojevszkijt (Bűn és bűnhődés, A Karamazov testvérek), Ingmar Bergmant (A legjobb szándékok, Laterna magica), Orwel (1984), Zweig (Érzések zűrzavara), Tomas Mannt és Bohumil Hrabalt.
Az olvasás élet és szellemi szükséglete, még akkor is, ha családja van, akikről nap-mint nap gondoskodnia kell. A kétgyermekes anya is talál időt lelke és szelleme kozmetikázására is. Arra a kérdésre, mit olvasott az utóbbi hónapokban azonnal jön a válasz: Kurt Wonnegut: Az 5-ös számú vágóhíd, Wass Albert: A funtineli boszorkány, Adjátok vissza hegyeimet, Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek, Szerb Antal: A Pendragon legenda, Coelio: A Piedra folyó partján ültem és sírtam.
Kár, hogy egyre kevesebb Márk - Nagy Ágota van manapság, aki gazdagítja a könyvkereskedőt, de csökkenti a szellemi analfabéták táborát.

Rendezések

Márk -Nagy Ágota 1996 -ban végezte a rendezői szakot. Tíz éve van a pályán, és teljesítette azt a legnagyobb és legfontosabb feladatot, ami nőnek, asszonynak az élet értelmét adja: szült két gyermeket. A szülési és gyermeknevelési szabadságok mellett, 1996-tól, mint a Harag György Társulat tagja főleg gyermekelőadásokat rendezett Szatmárnémetiben, de több alkalommal dolgozott Csíkszeredában Prászka Miklós igazgató meghívására.
"Talán akkor tudtam összekacsintani magammal, amikor a színházművészetnek az a szelete kezdett el foglalkoztatni, amit azóta is szívügyemnek tekintek, a mesejáték, az a mód, azok az eszközök, amivel a gyermekközönséghez szólunk."
Olyan művésznek és embernek a hitvallását tolmácsolják ezek a sorok, aki fontosnak és a színház felelősségének érzi a gyermekközönség sorsát. Sajnos a nagyközönség, pontosabb megfogalmazásban a színházi tömeg lenézi, lebecsüli a gyermekszínjátszás hivatását.
Márk - Nagy Ágota életének ebben az eseménydús szakaszában a következő rendezései voltak:
Ion Luca Caragiale: Zűrzavaros éjszaka (Harag György Társulat, 1996)
Baum - Tamássy: Óz a nagy varázsló (Harag György Társulat, 1997)
Sartre: Zárt tárgyalás, (Harag György Társulat, 1997)
Novák János - Tamkó - Sirató Károly: Mesélő kert (Harag György Társulat, 1998)
Michael Ende: A pokoli puncs-pancs, (Harag György Társulat, 1999)
Indul az ezred, szilveszteri kabaré, (Harag György Társulat, 2000)
Dalokkal emlékezem, Méhes Kati önálló estje, (Harag György Társulat, 2000)
Köves - Balázs - Baranyi: Nyakigláb, Csupaháj, Málészáj (Csíki Játékszín, 2000)
Lázár Ervin: A négyszögletű kerek erdő, (Harag György Társulat, 2001)
Fodor Sándor: Csipike (Csíki Játékszín, 2002)
Tolsztoj A: Aranykulcsocska (Harag György Társulat, 2002)
Róbert Gida és barátai, A. A. Milne: Micimackó című könyve nyomán, 2004
Bababolt, bábos játék Weöres Sándor gyermekverseinek felhasználásával,
rendezőtárs: Szilágyi Regina, (Brighella bábszínház, Harag
György Társulat, 2005)

Kritikák

Friss Újság 1996. május, Ágopcsa Marianna: Zűrzavaros éjszaka "Az idén végző Nagy Ágota rendezésében a játék során jól érvényesül a caragialei alaphangulat, az álpatriotizmus és a kispolgári kétszínűség szépítés nélkül, a maga nyers valóságában mutatkozik meg, ugyanakkor felfedezhető a korunk aktualitásaira való célzás is: a hazugság, öncsalás, a látszathoz való ragaszkodás, a sekélység és szólampuffogtatás, komoly morális veszélyekkel jár, általános devalvációhoz vezethet... a pontos és átgondolt rendezés során a részletek kidolgozottsága egységes összhatással párosul. A zűrzavaros éjszaka eseményei valósággal körülfonják a közönséget, az iram egyre gyorsul. egészen a végkifejletig."
Friss Újság 1997. február 15. Ágopcsa Marianna: Óz - és a többi varázsló "az Óz - előadás az első perctől kezdve rabul ejtette a nézőtéren ülőket: a közbeszólásokból, a tapsból, nevetésből, felkiáltásokból nyilvánvaló volt, hogy Dorka útját csodálatosabbnál csodálatosabb kalandjait pillanatig sem lankadó érdeklődéssel, izgalommal kíséri a nézősereg. A gyermekek persze a történetre, a mesére, a színekre, mozgásra, zenére figyelnek oda elsősorban. Látnivaló örömöt okozott mindannyiuknak, hogy a szereplők kikérték a véleményüket (nem is fukarkodtak a tanácsokkal), a játék nem ért véget a színpad szélénél, nem korlátozódott a díszletek határolta térre, hanem Óz birodalmának lakói a nézőtérre is sűrűn le-lelátogattak, a nézőket partnernek tekintették."
Friss Újság 1997. október 18. Báthory Éva: A pokol - a többiek? Sartre - bemutató a Stúdiószínpadon "Az előadást mozdulatlanná dermedve, lélegzetvisszafojtva izgulták végig mindazok, akik a múlt szombaton elmentek megnézni Jean Paul Sartre pszicho-drámáját, a Zárt tárgyalást. Az ugyancsak Nagy Ágota rendezésében itt színre került Zűrzavaros éjszaka sikere óta nem látott ilyen kegyetlenül őszinte, pergő ritmusú előadást a szatmári színház stúdióterme."
Friss Újság 1998. február 9. Báthory Éva: Játék és varázslat (A Mesélő kert beharangozójából): "Csak, aki megpróbálta, az tudhatja igazán milyen nehéz másfél órán át egyfolytában lekötni harminc különböző korú gyermek figyelmét. Bevonni őket egy közös játékba úgy, hogy a produkció első percétől az utolsóig mindannyian érezzük: velük, értük, miattuk történik a cselekménynek nevezett színes varázslatsorozat, róluk, nekik szólnak a dalok, versek, mókák, jelenetek... A Mesélőkert bemutatójával Szatmárnémetiben felavatott Kuckó Színházban másfél órán át semmi sem zavarta meg a legszebb, legemberibb varázslatot: a színészek, gyermekek, és szülők tanították egymást játszani."
Romániai Magyar Szó, 1999. február 1. Zsehránszky István: Igazán játszanak "Ritkán látni ilyesmit. És különösképpen gyermekeknek szánt előadásokon... Holott csak kezdeményezni kell, meg kell adni az alaphangot, s a gyermeksereg máris partner, máris játszótárs. Önfeledten teszi, amit életkora, nyitottsága, őszinte cselekvésvágya, élénk - romlatlan - fantáziája és hullámzó figyelme diktál... A jó gyermekelőadás diszkrét: időnként rávezet az újabb játéklehetőségre, s hagyja, hogy a néző szárnyra keljen... Ezt a módszert próbálták ki a szatmáriak a Mesélő kertben. S állíthatjuk, hogy bevált. Mert az általunk látott bukaresti előadáson még a felnőttek is énekeltek, zümmögtek, gyakorolták a jóga-kéztartást, hívták Sivát stb. benne voltak minden játékban, mint a legbuzgóbb kisiskolások... A szatmárnémetiek a szokásostól eltérő gyermekelőadást produkáltak, Nagy Ágota rendezésében és Kulcsár Edit dramaturgi közreműködésével. Nem ártana, ha a többi színházunkat is megszállná az ihlet s szintén kipróbálná a nehezebb utat a gyermekekhez és minden nézőhöz vezetőt."

Források:
Csirák Csaba: A szatmárnémeti színjátszás otthonai, Otthonom Szatmár megye
18. Szatmárnémeti 2003.
Napilapok: Szatmári Friss újság, Romániai Magyar Szó

Szatmárnémeti
2005. 11. 02.
Csirák Csaba