Életrajza:

Adatok:
1895 - első szerzeménye, amelyért pénzt kap
1904 - 05 - megjelenik első sanzonja: "Holnapután" címmel, amely az első sanzon Magyarországon
1907 - végez a Zeneakadémián, leszerződik Nagy Endre induló kabaréjához
1907 - 1913 - Nagy Endre kabaréjánál zeneszerző, majd zenei vezető
1907 - első kirobbanó sikere: "Lót, Lót..."
1907 - első operettje, "A víg özvegy" paródiája, a "A vigadó özvegy"
1912 - a Ferenczy Kabaré karmestere
1912 - 1918 - az Apolló Kabaré zenei vezetője
1918 - 1922 - az Intim Kabaré zenei vezetője
1922 - 1923 - a Művész Színpad zenei vezetője (Bp., Csengery utca 68.)
1923 - 1924 - a Royal Szálló kávéházi helyiségében működő Pesti Kabaré zenei vezetője
1924 - 1927 - a Kis Kabaré zenei irányítását végzi
1929 - 1932 - a Bethlen téri Színpad zenei igazgatója
1931 - 1936 - a Magyar Rádióban, az ún. - Hetényi - Buday - Sebő trió vezetője
1935 - megünneplik 40 éves pályáját a Zeneakadémián
1933 - első filmzenéje: "Iza néni", igaz társszerző csupán
1939 - 1951 - visszavonultan Budapesten él
1951 - halála

Áttekintő életútja:

Bécsben születik, ám nemsokára már Budapesten él, édesapjának áthelyeztetése okán. Iskoláinak jó részét Budapesten végzi. Vegyésznek készül a jó eszű diák, ám menet közben meggondolja magát, és szívére hallgatva a zenei pálya felé veszi az irányt.
Egy nap, úgy 1895 táján egy húszesztendős, szelíd nézésű, cigányfekete hajú fiatalember kopogtat be egy budapesti zeneműkiadó társaság üzletébe. Egy orgonafúgát hoz magával, és amikor mindjárt le is játssza, annyira megtetszik a cégfőnöknek, hogy nyomban megvásárolja kiadásra. Húsz korona üti a markát a fiatalembernek, akinek talán nem is annyira a húsz korona, mint a dicsőség, hogy mindjárt az első szerzeményét csengő pénzen megvásárolják, mérhetetlen örömet okoz.
"... én bizony - mondja Hetényi-Heidelberg - eredetileg törvényszéki vegyész akartam lenni... de valahogyan a lombikok és görebek között is állandóan különös dallamok motoszkáltak a fülemben, a szívemben... Ösztönös mélyről támadtak bennem ezek a melódiák és sokszor elvonták a figyelmemet az érdekes kémiai kísérletektől... aztán merész elhatározással pályát változtattam. Beiratkoztam a Zeneakadémiára, a nagy tudású Koessler János tanított a zeneszerzésre. Még növendékkoromban kezdtem írogatni a zeneszámaimat, melyek közül nem egy országos hírűvé vált. Ebben az időben írtam a "Holnapután" című sanzonomat. Mikor az Akadémiát elvégeztem, Kölnbe akartam menni, és éppen utazásom előtt nem sokkal találkoztam Bródy Istvánnal, aki közölte velem, hogy Kondor Ernővel és Nagy Endrével együtt megcsinálják az első magyar kabarét, a "Bonbonniere-t, és felveszünk karmesternek, Heidi..." - mondta. Százötven korona előleget kaptam tőle, ami akkor énnekem óriási összeg-számba ment. Elfogadtam az állást. Aztán? Aztán itt ragadtam. De mondhatom, soha életemben nem bántam meg."

A magyar kabaré kezdeteinél már alapító tagként ott találni

A magyar kabaré egyik alapító tagjaként részvevője a Nagy Endre által életre hívott első hazai kabaré műsorainak megalkotásában itt a Bonbonniere-ben. Maga Nagy Endre így emlékszik vissza az első műsor elkészítésére: "Az utolsó órában, premier előtt jöttem rá, hogy mégiscsak csenevész lesz így a műsor. Hamarosan hozzábiggyesztettem hát még valamicsodát, aminek a műfaját bajosan tudtam volna megjelölni. A címe volt: Operaelőadás a Feld-színkörben. Írott szöveg nem is kellett hozzá, csak egy kis barátságos megbeszélés a szereplők között. A színpadra hozattam vásznat, festékes ibriket, és ott a közönség szeme láttára föstöttem meg a díszleteket. Somlay Artúr mint Feld Zsigmond folyton a láthatatlan zenekarral zsörtölődött, amelyet Hetényi-Heidelberg képviselt egymagában a zongora mellett... minden szót, minden hangot, minden mozdulatot a pillanat sugallata szült... Hát biz ez elég együgyű mulatság volt, de a közönségnek mégis tetszett, sőt, minél műveltebb, elkényeztetettebb volt a közönség, annál jobban tudta méltányolni. És ez érthető is. Ez a kötetlen commedia dell'arte egy elfojtott ős, becses szórakoztató erőt szabadított a közönségre: a színész ösztönös játékos kedvét, a komédiást, a cabotint, a ripacsot" - írja Nagy Endre "A kabaré regényé"-ben.

A magyar kabaré első dalsikere is Heidi nevéhez fűződik

"A kedves zeneszerző, Hetényi-Heidelberg társaságában én is ráhibáztam egy emlékezetes kuplésikerre - írja Nagy Endre -, a bibliai Lótról szólott a dal, akit feleségestül mentett ki Sodoma tűzesőjéből Ábrahám. És mialatt menekülés közben Ábrahám a menyecskének kurizál, Lótot egyre biztatja a refrénnel, hogy: "Lót, Lót, Lót, csak menj, csak menj, csak menj, s ne nézzél hátra." És a harmadik strófa végén megállapítja az örök érvényű tanulságot, hogy: ... S bár Alfonz, Lui s pláne Samu ma mán Ábrahám, Ábrahám, ma is csak így szól a család barátja: - Lót, Lót, Lót, csak menj, csak menj, csak menj, és ne nézzél hátra!
Azt hiszem, ez a rövid kivonat eléggé érzékelteti, hogy a sikert nem ez a versszöveg idézte elő, ámbár akkoriban széles körű tetszésre számíthatott minden csintalankodás, amellyel a szabad gondolat a szent legendák kegyes presztízsét tépdeste meg. Ezúttal a siker az előadóművésznek, Ferenczy Károlynak volt köszönhető. Olyan szögletes volt, mint egy gótikus szobor; ha nem csalódom, ő volt az első, aki a kuplét valóban modern szellemben tudta előadni, vagyis nem játszotta meg a versszöveget, hanem képzőművészeti ornamentikával díszítette fel. Ez a siker különben keserves ajándék volt a kabaré számára. Évekig esténként legalább tíz perccel megtoldotta a műsor időtartamát a kiáltozás, amellyel a közönség "Lót"-ot ráadásnak követelte. Kijöttem, hogy elkezdjem a konferanszomat, a közönség kórusban kiáltozta: - Lót! Lót! Halljuk a Lótot!
Idegesen markolásztam a hajamban, amelynek akkor még nem kellett hosszában érvényesülnie, hogy befödje a koponyámat. Minél idegesebb lettem én, annál követelődzőbb lett a közönség. Rendes párviadal fejlődött ki a két szuverenitás között, és persze mindig a közönség győzött; én szerencsétlen megkezdett mondataim roncsaival szégyenkezve sompolyogtam el a hadszíntérről, Ferenczy valahonnan a büféből lihegve felrohant a színpadra, elénekelte a Lótot, és a közönség ujjongott. Nem a dalnak, hanem a győzelemnek. Az a gyanúm, hogy később már magam is megjátszott idegességgel ingereltem a közönséget. Hja, hiába, idővel a megszokás mindent mechanizál. Talán ezért is szoktak a bikaviadalokon mindig friss bikákat szerepeltetni..."

Hetényi, a kabarék egyik kedvelt zeneszerzője

Kezdetben a Népszínház korrepetitora érdeklődése azonban - mind karmesteri, mind háziszerzői minőségben - a kabaréhoz, a sanzonhoz vonzza. "1907-ben került színre első operettem, ami tulajdonképpen "A víg özvegy" paródiája volt, "A vigadó özvegy" címen. Azóta több mint negyven (1935-ig!) kisebb-nagyobb operettnek a zenéjét szereztem. Zeneszámaimnál pedig éppen most tartok a hétszáztizenegyedik opusnál..." Karnagyi pályáját egyébként a "könnyű műfajban" 1907-ben a Fővárosi Cabaret Bonbonniere-ben kezdi, amelynek később zenei vezetője is lesz. Mint zenei vezetője működik továbbá a Ferenczy, az Intim Kabarénak, a Kis Komédiának, a Fővárosi Kabarénak, a Palace Kabarénak, a Művész Színpadnak, a Pesti Kabarénak, a Nagykomédiának, a Bethlen téri Színpadnak.

A Ferenczy Kabaré karmestere: 1912.

Hetényi-Heidelberg 1907 és 1912 között elsősorban Nagy Endre kabaréjához kötődően szerepel, szerzőként, karmesterként, majd később mint zenei vezető is jól megállja a helyét. Ugyanakkor számtalan más helyen is előadják számait. Kottái népszerűek, dalait a Monarchia számos színpadán játsszák, ismert név lassacskán a "könnyű múzsa" világában. Legközelebb nevével egy rövid életű kabarévállalkozás kapcsán találkozni. Ferenczy Károly, az addigra már ismert és kedvelt színész-komikus kiválva a Vígszínház tagságából 1912 őszén önállósítja magát, és a Gyár utcában saját kabarét alapít. Ugyanaz a Ferenczy Károly, akinek előadásában Heidi első komoly sikerét is köszönheti, a Bonbonniere-ben, Nagy Endrénél, csak közben már Ferenczy a Vígszínház színpadára kerül a kabarék világából, de ő úgy érzi kellő népszerűséggel rendelkezvén, önálló kabarét tud megtölteni fergeteges műsorral. Tehát a Gyár utcában - amit ma Jókai utcának hívnak - a 21. szám alatt alakul meg a Ferenczy Kabaré, amelynek a karmestere lesz a szintén népszerű Heidi, azaz Hetényi-Heidelberg Albert. A Kabaré konferansziéja Békeffi László, titkára Salgó László, és a fellépő művészei között találjuk Mály Gerőt, Radó Sándort, Fenyvesi Bélát, Váradi Elzát, Ötvös Jennyt, Szabolcs Ernőt - többek közt. A fél esztendeig működő kabaré összesen három önálló műsora sem tud telt házas sikert elérni, így a gazdasági csőd elkerülhetetlen. Ferenczy még a színészek bérével is adós marad... A helyiségben, igaz Ferenczy nélkül már, de 1913-ban újabb kabaré, a Pesti Kabaré nyitja meg kapuit, ám hamar megbukik ez a vállalkozás is. Később itt nyílik meg az Érdekes Kabaré, majd pedig az Intim Kabaré működik ugyanitt, de 1923-tól fogva az egyik leghosszabb vállalkozásnak, a Terézkörúti Színpadnak mintegy 13 esztendőn keresztül lesz otthona ugyanez a helyszín.

Az Intim Kabaré zenei vezetőjeként: 1918 - 1922

A nem túl sikeresen működő Érdekes Kabarészínház épületét Sziklay Kornél egy napon eladja Dobos Istvánnak, aki 1917 szeptemberében Intim Kabaré néven nyitja meg színházát ugyanitt tehát, a Teréz körút 46. szám alatt. 1918-ban új művészeti vezető kerül az Intim élére Bella Andor személyében. A megnyíló Intim Kabaré zenei vezetését Magyar Lászlóra és Hetényi-Heidelberg Albertre bízza a tulajdonos. Hetényi megszámlálhatatlan zeneszámmal rukkol ki működésük öt évadja alatt, amelyhez a nyugatos Somlyó Zoltán mellett megnyeri magának szövegírásra az ifjú Kalmár Pált is. A kabaré öt esztendeje felöleli a hazai történelem két nagy XX. századi sorsfordulóját, az első világháború befejezését, és vele a Monarchia szétesését, területeinek kétharmadával történő csökkenését, valamint a kommün nehéz napjait. A kabaré az első adandó alkalommal, amint ezt megteheti, kinyit a kommün alatt is, az új hatalomhoz alkalmazkodva műsorával. Aztán a visszarendeződés után nem sokkal új műsorral elmélkedik a változások felett. Heidi zenei vezetésének egyik zálogaként gondoskodnia kell a műsorok zenei színvonaláról, sikeres zeneszámokról. Ez nem minden esetben sikerülhet maradéktalanul, ekkor mondhatnánk mai szóhasználattal élve: "bedobja magát", és néhány hét leforgása alatt elkészülő ún. kisoperettjeinek egyikét-másikát tűzi műsorra, számtalan betétszámmal, alkalmi szövegkönyvekből dolgozva. Sikerire nézvést kevés leírás marad mindezekről, főképp a háborús időkben, így az újabb műsorok időpontjai nyújtanak némi támpontot ezen a téren. Ezek alapján azt mondhatnók, hetek, esetenként hónapok múlva kerül új műsorra sor, ezt nevezhetnénk ilyenformán sikeres előadásoknak is, de természetesen ez egy feltevés, egzakt adatok híján.

Kabaréról kabaréra

1922. október 25-én már új státuszában, zenei vezetőként találjuk a Művész Színpad vezetői között. A színház a Magyar Vasút- és Hajózási Klub Csengeri utca 68. szám alatti helyiségében, két lelkes színházbarát, Láng József és Révész Ferenc bérleményeként nyílik meg Művész Színpad néven. Művészeti vezetésre Hervay Frigyest kérik fel, aki már az Apolló Kabaréban is bizonyított, hisz itt sikeres művészeti vezetőként vált ismerté a szakma előtt. Ennek az újonnan megalakuló kabarénak lesz tehát Hetényi-Hedelberg a zenei vezetője, a kabaré működésének egy esztendeje idejéig. 1923 májusáig a kabaré kitűnő műsort játszik, majd egy évre becsukja a kapuit, nem rentábilis a működtetése. 1925 novemberében ugyan újraindul egy tőke-injekció segítségével, de a vállalkozás még abban az évben megbukik.
1923 őszén Heidit már új helyen találjuk. 1923 márciusában ugyanis megnyílik a Royal Szálló kávéházi helyiségében a Pesti Kabaré. Heidink bár még állásban van az akkor már halódni látszó Művész Színpadon, de merthogy fizetni nem tud tagjainak, így kénytelen-kelletlen elvállalja a Pesti Kabaré zenei vezető tisztségét is, ugyanebben az időben, 1923. március 10-én, a nyitó műsort már ő vezényli le az Erzsébet körút 49. szám alatti új kabaréban. A műsor részleges ismeretében arra lehet következtetni, hogy Heidi 1924 májusáig viszi a kabaré zenei vezetését.
Ugyanakkor bekapcsolódik eleinte csupán "átutazóként" a Rott Sándor és Steinhardt Géza által alapított Kis Komédia műsorába is. A Kis Komédia egyébként 1918. október 1-jén nyílik meg a Kristálypalotában, s csak a kommün után, 1919 őszén kerül át a Révay u. 18. szám alatti helyiségbe. Az Intim Kabaréban, majd a Pesti Kabaréban elfoglalt zenei vezetését idővel a Kis Komédia karmesteri állására váltja fel. A Rott és Steinhardtnál eleinte Rajna Sándor, majd Huber Sándor volt a zenei irányító, tőlük veszi át a karmesteri pálcát Heidi itt a Révay utcában, 1923 őszén. A Kis Komédia 1927-es megszűnéséig tagja a társulat vezetésének.

Heidi, a Bethlen téri Színpad zenei vezetője

A Bethlen téri Színpadot a Bethlen tér 3. szám alatti - Reiner Dezső műépítész által tervezett - bérpalotában a ház tulajdonosa, Rákos Tibor rendezi be és nyitja meg 1929. november 29-én. A Színpad első igazgatója Fekete József, művészeti vezetője Dezsőffy László, a zenei irányítással pedig Hetényi-Heidelberg Albertet bízzák meg. A színpad 1932-ig kizárólag kabaréműsort játszik. 1933-ban új vezetés áll a színpad élére, és áttérnek az egész estés, az ún. háromfelvonásos színművek előadására. Gyakorlatilag a kabaréműsor zenei vezetését látja el Hetényi-Heidelberg 1929-1932 között. A későbbi vezetés nem tart rá igényt, a főképp prózai műsorok idején.
"Egy csomó fiatal író és színész összeállt, és egyedül a saját tehetségükre és tudásukra támaszkodva új színházat alapítottak Budapesten, a Bethlen téren, ugyanabban az időben, amikor a kipróbált régiek se mentek. És ezek a fiatalok tőke híján, igen bölcsen ott kezdték, ahol az öregek, fájdalom, manapság végezni kényszerültek: konzorciális alapon... Biztos, hogy meggazdagodni nem lehet ezen a rokonszenves vállalkozáson, talán megélni se kizárólag ebből azoknak, akik csinálják. De ami kétségtelen, hogy van ebben a Bethlen téri Színházban egy odaadó törekvés valami szebbre, nemesebbre, van fiatalos hév, és lendület..." - írja a sajtó a megnyitás kapcsán a színpadról. (Újság, 1929. december 8.)

Hetényi-Heidelberg Albert, az első hazai sanzonszerzők egyike

"Első sanzonzenémet Ady Endre versére írtam..." - mondja, és ettől fogva már nem beszél másról legszívesebben, mint Adyról. Tudni való, hogy Hetényi-Heidelberg Albert az egyik legelső, és talán eleinte az egyik legkiválóbb németfordítója Adynak. 1926-ban jelenik meg Németországban első német fordítású Ady-verseskötete. A kötet nagy visszhangra talál a német nyelvterület kultúrköreiben. Tíz évre rá elkészül a teljes tízkötetes Ady német versfordításával is, de erre sem Magyarországon, sem Németországban már nem talál vállalkozó kedvű kiadót soha. Kiadatlan maradt tehát a nagyszerű munkája.
Hetényi_Heidelberg Albert egyébként az első hazai sanzonszerzők közé tartozik, ha nem épp ő az első. A XX. század elején Párizsban kialakult műfaj hamar teret nyer hazánkban, először a Fővárosi Cabaret Bonbonniere-ben, 1907-ben tűnik fel Hetényi, illetve Reinitz Béla zeneszerzők tolmácsolásában. Kié az elsőség? Hetényi már a Zeneakadémián szerzi első sanzonját, jóval a kabaréban való megjelenése előtt. Talán nem is fontos ezt a kérdést feszegetni, hisz Hetényi szerénysége, valamint a műfaj itthoni ismeretlensége okán az első szeriőz kabarédalt még nem nevezték sanzonnak. Mind Reinitz, mind Hetényi számára azonban Ady költeményei jelentik a kiinduló alapot, de Hetényi idővel dolgozik Heltai Jenővel, és Szép Ernővel a Bonbonniere első háziszerzőjével éppúgy, mint a Nyugat későbbi szerkesztőjével, Somlyó Györggyel, vagy Gábor Andorral, természetesen Nagy Endrével és Emőd Tamással. Legtöbb dalát mégis a szóvirtuóz Harmath Imrével jegyzi, a több mint 20 éven keresztül tartó munkakapcsolatuk során. Chansonette-énekesek és énekesnők sora viszi sikerre dalait. Medgyaszay Vilma, Vidor Ferike, Sólyom Janka, Antal Erzsi, Krajnik Mária, Ilosvay Rózsi, Szöllősy Rózsi, Nyáray Antal, Boross Géza, a hazai kabaré világának első sanzonénekesei mára már egy kissé elfeledett énekes műfaj jeles képviselői, mind-mind többek közt Hetényi-Heidelberg szerzeményeivel válnak a közönség kitüntetett kedvenceivé.

A Hetényi-Heidelberg - Buday - Sebő trió

Az 1930-as években vezetője lesz a Magyar Rádióban működő Hetényi - Buday Dénes - Sebő Miklós alkotta művésztriónak. Éveken keresztül játszanak élő, egyenes adásban itt a rádió stúdióiban, s a Hetényi-Heidelberg Albert - Buday Dénes - Sebő Miklós művésztrió gyakorta játszik a rádión kívül kávéházakban is, afféle szalonzenekari hangversenyeket adva, az 1930-as évek elején. A nagy sikerű trió koncertjei igazi kuriózumnak számítanak, bárhol is jelenjenek meg. A Magyar Rádió többször is közvetíti élő, egyenes adásban - különböző helyszínekről jelentkezve - ezeket a hangversenyeket, amelyeken saját szerzeményeik mellett rendszeresen kollégáik muzsikáját is népszerűsítik. Akkoriban a helyszíni közvetítés is újdonságnak számít a hazai rádiózás történetében. Játsszák ezeken a hangversenyeken egyebek mellett Kóla József, Sándor Jenő, Lajtai Lajos, Szántó Gyula, Békeffy István, Saphír Gyula szerzeményeit is, méghozzá igen sportszerű módon egyenlő arányban elosztva a saját dalaikkal, saját népszerűségüket kollégáik megismertetésére is fordítva. Ilyen élő koncertet élvezhetnek a rádióhallgatók egyebek közt 1933. május 1-jén és 10-én, az este 11 órakor kezdődő Budapest I. adásában például. A Budapest I. egyébként a mai Kossuth Rádió jogelődjének tekinthető. De szerepelnek 1935. március 22-én a Budapest I.-en 12 óra öt perctől fogva közel másfél órán keresztül élő adásban, és azt követően még számos alkalommal, egészen 1936-ig.

Heidi, az ünnepelt

1935-ben, a hatvanadik születésnapján ünnepli pályájának 40 éves évfordulóját is egyben az akkor már fehér hajú "Heidi", ahogy barátai és közeli ismerősei hívják. Ennek a kettős jubileumnak kapcsán 1935. március 10-én tiszteletére szerzői estet hívnak életre a Zeneakadémián, ahol szerzeményeit, dalait adják elő ismert és kedvelt művészek. Sanzonjai aratják a legnagyobb sikert ezúttal is, főképp a XX. század eleji és kortárs költők megzenésített verseinek előadásaiból álló műsor során.
Felesége Váradi Elza, az első világháború előtti évek színpadainak nagy hírű színésznője és sanzonénekesnője. Sokat játszanak együtt is. Váradi Elza énekeit gyakorta férje kíséri zongorán, és a feleség-férj alkotta kettős fellép Budapest talán valamennyi színpadán, úgy kabarékban, mint színházakban az évek hosszú során át.
A filmzenével is megpróbálkozik, igaz társszerzőként, a hazai hangosfilm térnyerésének idején. Először 1933-ban Székely István filmrendező "Iza néni" című filmjének zenéjét írja Zerkovitz Béla, Grósz Alfréd, Fehér György szerzőtársaként. A film főszerepét egyébként Fedák Sári, Beregi Oszkár játssza, Huszár Pufi, Herczeg Jenő, és Komlós Vilmos, Jávor Pál partnereként.

Összegzésképp

Több mint 700 sanzont, tánczenét, dalt komponál élete során. Orfeumok, kabarék, varieték játsszák dalait országszerte. A Fővárosi Orfeum karmestere hosszú időn keresztül. Zenei vezetője számtalan kabarénak. Ír több mint negyven operettet is, amelyek közül a két legnevezetesebb, a "A vigadó özvegy" (1907) és az "Utolsó szimfónia" (1919) nagy sikert arat akkoriban. Elismerésre méltó kultúrmissziót végez. Számos népdalt, valamint Ady összes versét lefordítja német nyelvre, majd a Rózsavölgyi-cég megbízásából 200 magyar népdalt fordít német nyelvre. A harmincas években számos kortárs költő versét zenésíti meg. Többek között nevezetes dala az Emőd Tamás versére írt "Berek erdő", Ady "Alvó csókpalotá"-ja, Kosztolányi verse, "A húgomat a bánat eljegyezte" és Somlyó Zoltán "Esket az ősz"-e. Életének utolsó évtizedéről azonban vajmi kevés adat maradt fenn. Várjuk, a család, a leszármazottak, rokonok eligazítását pontosítás végett, kérjük segítségüket is egyben, hogy a hazai színháztörténet első nagy sanzonszerzői egyikének életútja méltóképpen képviselje jelentőségét. 76 évesen távozott fizikai valója az élettől. Dalai azonban tovább élnek: "Néha-néha visszajönnek a tavaszi álmok" - dúdoljuk ma is, vagy a régi pesti tömegközlekedés, tülekedés keltette "halálfélelem" fogalmazódik meg az "Utazás egy pesti villamoson..." című dallal, a ma is ismert francia dal előtt már ötven évvel megénekli a szerelmesek dalát, a "Chanson d'amour"-t (1923), a közönség sorait pásztázó dizőz éneke is nagy hatású volt akkoriban: "Valakit még ma a szívembe zárok...", vagy Nyáray Tóni félrecsapott kalapban énekelt, bohém öregfiúk nótájává váló slágere, a "Vén fiú dala..."
Kuplék százai szólnak a cseléd kissé kilátástalan életéről, a pesti kisemberekről, a polgári lét nagy alapkérdéseiről, mint például az "Újfent fogzik a feleségem", "Legalább menjünk tönkre elegánsan", "A czupringer", "Dal a vörös Marcsáról", "Személlesen, személlesen csinyáni", "Pekulálok a tőzsdén", "Ballada a három patkányról", "A geróf is ember", "A pesti detektív és kutyája", "Lux"...stb.

Kellér Dezső Hetényi-Heidelbergről:

"... Tulajdonképpen ő volt az első zeneszerzőm. Vele írtam első kupléimat, sanzonjaimat. Több kisoperettet is írtunk közösen. De másért is hálával tartozom Heidinek. Hogy annyit beszélt nekem a kabaré múltjáról, a fénykorról. Milyenek is voltak az én elődeim, akik még úgy érezték, hogy egy ügyet szolgálnak, missziót teljesítenek: megszerettetni egy új műfajt a főváros színházba járó népével. Nem lehetett lazsálni, minden hónapban új műsor, és minden műsorban legalább tíz magánszám. De könnyű volt a dolguk, a művészek inspirálták őket. Ahány szólista, annyi típus és ugyanannyi témakör. Nagyságáktól nyúzott, lompos kis cseléd; Vidor Ferike. Kávéházban traccsoló, terézvárosi hisztérika: Kökény Ilona, bohém, felhajtott kabátgallérral: Nyáray Antal. Keserveit panaszoló pesti polgár: Boross Géza. Kis, szerelmes bakfis: Ilosvay Rózsi. Operaparódia: Szöllősy Rózsi. Peches börziáner: Magyari Lajos. És így tovább, az asszonyi lélek legkülönbözőbb árnyalatait érzékeltető - Medgyaszay Vilmáig, a csodálatos Mimiig, akibe mindnyájan szerelmesek voltak.
Néha órákon át mesélt nekem a drága Heidi. Igaz, hogy én faggattam is őt. Ami engem illet, én is szívesen beszélnék a múltról a mai fiataloknak, de mit csináljak, ha ők nem faggatnak engem." (Kellér Dezső: Fogom a függönyt - Szépirodalmi Könyvkiadó, 1986.)

Írta és az összeállítást készítette: Takács István
Korrektor: Dévényi Ildikó
CC - 2006 - www.szineszkonytar.hu

Forrásjegyzék:

Molnár Gál Péter: A pesti mulatók - Helikon Kiadó, 2001.
Magyar Színházművészeti Lexikon - Akadémiai Kiadó, 1994.
Kellér Dezső: Fogom a függönyt - Szépirodalmi Könyvkiadó, 1986.
Alpár Ágnes: A fővárosi kabarék műsora 1901-1944, Magyar Színházi Intézet Kiadása, 1979.
Kellér Dezső: Kortársak és sorstársak - Szépirodalmi könyvkiadó, Bp., 1971.
Torday Lajos: Dalművek könyve - 1936., Szerzői magánkiadás
Nagy Endre: A kabaré regénye - 1935., Nyugat kiadása,
Periodikák: Délibáb: 1928-1936-os évfolyamai