Nagy tehetséget érzek magamban...

A Magyar Színház igazgatói irodájába beállít egy fiatalember. Faludi Jenő az akkori igazgató épp Csortos Gyulával tárgyalt, de azért beengedték a jövevényt.
- Parancsoljon - szólt Faludi
- Kérem, igazgató úr színész szeretnék lenni.
- Jó kérem, akkor hát szalvaljék valamit.
Az ifjú belekezdett a "Simon Judit"-ba, de bizony olyan szörnyűségesen pengette a rímeket, hogy a "vizsgabizottság" kétségbeesve szakította félbe, az "élvezetes" előadást.
-Mondja, kérem, miért akar Ön színész lenni?
A fiatalember önérzetesen felelt:
- Mert nagy tehetséget érzek magamban.
Csortos Gyula nem állta meg közbeszólás nélkül:
- Akkor igyék egy pohár vizet.
- Miért kérem?
- Mert rosszul érzi magát.

Házasságról...

Istenben megboldogult Gyenes László művész úr egy született agglegény volt. Annakidejében 1800-as évek vége felé, ugyancsak biztatgatták kollégái a nősülésre.
Egy ízben Vízvári Gyula faggatta:
-Laci, te nem házasodol meg?
-Nem én.
-Aztán már miért nem?
-Mert megbánnám.
-Miért bánnád mán ugyan meg?
-Mert féltékeny lennék.
-Miért?
-Mert félnék, hogy felszarvaznak.
-Miért?
-Mert háát meg is érdemelném?
-Miért,
-Mert megházasodtam.

Salamon Béla a főkapitányságon
Szendrő a vidéki színigazgató

Szendrő József elvállalta az egyik vidéki színház vezetését, és hát elég nehezen indult a szezon, tele személyi problémákkal. Sok ellentét, intrikák, viszályok mérgezték a társulat munkáját. Pár hónap elteltével találkozott az egyik barátjával, aki mindezt tudván érdeklődött az állapotokról:
" Eleinte bizony sok bajom volt, de aztán lassan kialakultak a dolgok. Mióta viszonya van mindenkinek mindenkivel, úgy élünk itt, mint egy nagy család..."

Mikor esik valami a szerzőre? - avagy szerzői jogok nyolcvan éve
© 2003 www.szineszkonyvtar.hu