Czintos József

Életrajz
Színházi szerepei
Filmszerepei
Foto

Czintos József színművész, igazgató

Született:
1946. május 30. Marosvásárhely, Targu Mures, Románia,

Jelenleg:

Szatmárnémetiben él, Satu Mare, Románia

Életrajza:

Adatok:
1969-ben - végez a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben
1969. augusztus 1-től - a szatmári Északi Színházhoz szerződik
1972 - az első jelentősebb pályasikerek
1989 - után kezd filmezni
1995, 1998 - Harag György Emlékplakett
2001 - Jászai Mari-díj
2005 - budapesti vendégszereplés - Bárka Színház


Életrajza:

Sikertörténeteket szívesen olvasnak az emberek. Ha nekem nem sikerült, megpróbálom megízlelni a sikert más életén keresztül. Munkás-küzdelmes sikertörténet Czintos Józsefé, amelynek szakmai, emberi, erkölcsi értékei romániai magyarságunkat éppen úgy gazdagítják, mint az anyaországit és az egyetemes színházművészetet. Pedig ő csupán színész, aki soha semmiféle tisztséget nem töltött be, mert:
"Nem is törekedtem, mert becsületes, dolgos, tisztességes munkása akartam lenni választott hivatásomnak. Minden időmet, energiámat és figyelmemet a színpad, a színpadi munka kötötte le. Az élet egy nagy színjáték, mindenki meg akar felelni valamilyen szerepnek. Van, aki jól el tudja játszani szerepét, Ő azt mondja, szép életem volt. Van, aki belebukik. Én ezt a szerepet is százszázalékos erőbedobással akartam és tudtam játszani."
1969-ben végzett. Ugyanabban az évben szerzett oklevelet, augusztus 1-től pedig a szatmárnémeti Északi Színház színművésze napjainkig.

A család

A Czintos család 1945-ben Kolozsvárról telepedett át Marosvásárhelyre, amikor a belgyógyászati osztályt alkalmazottakkal együtt átirányították. Szoba-konyhás szolgálati lakást kaptak hatalmas udvarral.
A jövendőbeli nagy művész, Czintos József Marosvásárhelyen született 1946. május 30-án. A református vallás szertartása szerint keresztelték meg, tizennégy éves korában konfirmált, "azóta is reformátusnak tartom magam" - olvashatjuk egyik vallomásában.
Az édesapa, Czintos József valójában háromszéki, szakmája szerint karbantartó lakatos volt. Egész életében hűséges maradt az alapszakmájához és református vallásához. Kilencvenkét éves korában halt meg Marosvásárhelyen.
Idős Czintos Józsefné Kibédi Anna, az édesanya, pedig a Szováta melletti Köszvényesről származik, háztartásbeli, aki négy gyermeket nevelt fel, hívő római katolikus volt. Hosszú betegség után 82 éves korában halt meg.
Életkora szerint József volt a családban a legkisebb, de termetre legnagyobb, túlnőtte két nővérét és bátyját is.
Czintos József színművész harmincnyolc esztendeje él boldog házasságban a marosvásárhelyi születésű Enyedi Anna - Máriával, aki egészségügyi asszisztensként dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Még a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet harmadik évfolyamának elvégzése után házasodtak össze. Negyedéves volt 1969-ben, amikor megszületett egyetlen gyermekük, Barna - István. "A fiam állatorvos, nős, két gyermek apukája, itt élnek Ők is Szatmárnémetiben, az én legnagyobb örömömre, mert így együtt lehetek a két kis unokámmal, a tízéves Izabella- Andreával és az ötéves Dávid-Rolanddal" - meséli a művész.

Piu bácsi hegedűiskolája

Czintos Józsefet a marosvásárhelyi Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskolába íratták be szülei. Így indulhatna a művész iskolai éveit tárgyaló fejezet. De nem így kezdődik, hanem azzal, hogy id. Czintos Józsefnek, az édesapának, volt egy hegedűje, amin néha-néha el-eljátszott egy-egy nótát. Nem annyira az apa hegedűjátéka, mint inkább a hegedű hangja tetszett meg a fiának, a Bolyai iskola első osztályos tanulójának. A Bolyai akkori pedellusa, Piu bácsi, aki nem tudta kiejteni az "f" hangot, helyette "p"-t mondott. Így lett az ő sajátos szóejtésében a Bolyai fiúlíceumból Bolyai "piulíceum", a pedellusból pedig Piu bácsi, aki fizetése kiegészítéseképpen hegedűórákat adott. A hegedűszót ámulva fülelő Czintos Józsikát Piu bácsihoz íratták szülei, hadd teljen kedve a gyereknek! Piu bácsi hegedűmódszertanával alig-alig haladhatott szegény gyermek, ezért az ötödik osztályba való beiratkozáskor a Szent György utcában lévő zeneiskolát választotta, és itt a gyermek önálló döntésén van a hangsúly. A felvételin zenei és ritmusérzékről kellett tanúbizonyságot adnia a vizsgázónak, ez pedig a Piu bácsi iskoláját járt Czintos József számára nem jelentett nehézséget.

Életre szóló élményt adtak az iskolai évek

Ilyen előképzés után iratkozott be Czintos József a Bolyai elemi elvégzése után a marosvásárhelyi Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskolába. Az elméleti órákat a Szent György utcai épületben tartották, a hangszerórákat pedig a gyönyörű Kultúrpalotában. A mai Színház téren volt a plébánia paplakja, amit elállamosítottak, így lett belőle fiúbentlakás, és a zenészek számára gyakorlóhely.
Jól ment a hegedülés Czintos Józsefnek, mégis pályamódosítást ajánlottak nyolcadik osztály után. Az iskola igazgatónője - Trózner Sarolta és helyettese, Izsák Márta - arra hivatkozva, hogy a Józsi fiú óriásit nőtt a nyári vakációban, meg a bőgő szakon csak egy hallgató van, azt mondja, hogy a gordon szakra kell, átálljon. Nem volt mit tennie Czintos Józsefnek, a bentlakás gyakorlótermében fűrészelte a bőgőt több-kevesebb élvezettel és sikerrel.
A zeneiskolában érettségizett és vizsgázott kényszerből nagybőgő szakon. Akkor még nem tudták a tanár urak, hogy ezzel Thália oltárán mutatnak be kegyes áldozatot a magyar színházkultúrának. Czintos József nem hagyta ott a Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskolát, ez pedig nem a nagybőgőnek, hanem a színháznak volt köszönhető. Egy fedél alatt működött a gyönyörű Kultúrpalotában a Zeneiskola és a legendás Székely Színház. Czintos József ott húzódott meg a nézőtér valamelyik rejtekében, kitartóan nézve a próbákat és az előadásokat.
"Rengeteg próbát és előadást láttam abban az időben. Talán így és itt kezdődött el szerelmem a színház és az irodalom iránt, zenélés helyett verseket olvastam. Erősen készültem az irodalomórákra. Megtanultam minden verset, és verselemzés helyett jelentkeztem, hogy előadhassam őket."
A versmondó Czintos József nagy tekintélyre tett szert az iskola tanári kara és diáksága előtt. Nem csak szerették, nem csak felfigyeltek az ifjú tehetségre, de helyi, tartományi és országos szavalóversenyen ő képviselte a marosvásárhelyi Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskolát. Nem akármilyen eredménnyel! Legtöbbször első díjjal tért haza nagy versenyekről is. Hazai pályán, Marosvásárhelyen, Kincses Elemér, későbbi író-rendező volt a legkeményebb vetélytárs. Hol Czintos, hol Kincses került ki győztesen.
A marosvásárhelyi országos diák szavalóversenyen Czintos József volt az első magyar, valójában a harmadik a szavalóverseny rangsorában, mert román szavalót magyar, magyar nyelvű verssel nem előzhetett meg. Díjként könyvcsomagokat kaptak, vagy magyarból egy tízest. Ezekkel a könyvekkel tette le könyvtára alapjait.
"Középiskolai tanáraink között sokan voltak olyanok, akik fontos szerepet játszottak személyiségünk kialakulásában. Ilyen volt az osztályfőnököm, Burda Zoltán, akitől egyenes, becsületes, tisztességes magatartást tanultunk, mert ő maga tisztességes, becsületes, igazságos ember volt, aki a tanári pályánál csak a diákokat imádta jobban. Viszont nem szerette a besúgást, a nyalást. Amikor a diáknak volt igaza, Burda Zoltán kiállott mellette még a tanári konferencia előtt is.
Sokat köszönhetek Józsa Gerő magyartanáromnak, akitől az irodalom értését és szeretetét tanultam meg. A tőle kapott tudást a mai napig használom."
Hálásan emlékszik vissza Benke Katalin vegytantanárára, vagy az iskola egyetlen román származású pedagógusára, Graur tornatanárnőre.
"A középiskolában tizenketten voltunk egy osztályban (ennyi zenész volt az évfolyamon). A 11. és 12. osztályok elméleti óráit együtt tartottuk a képzőművész diákokkal, és így is csak huszonnyolc diák tett ki egy közösséget. A tanároknak volt idejük külön-külön foglalkozni egy-egy diákkal. Rengeteget feleltettek bennünket. Évharmadonként 8-10 jegyünk is volt tantárgyanként."
A hegedűről gordonra történt hangszerváltás nem csökkentette Czintos Józsefnek az iskola iránti szeretetét. Reggeltől estig az iskolában ült a barátok, osztálytársak társaságában. Második otthona volt az iskola. Általában sok csibészség fűződött a középiskolás Czintos József nevéhez, tanárai mégis szerették az éles eszű növendéket, mert nem volt pimasz és szemtelen. Nem utolsósorban azért, mert jó tanuló volt. Kapkodtak érte a tanárok. A különböző szakterületek tanárainak más és más terve volt a kitűnő diákkal. A vegytantanár vegyészmérnököt, a biológiatanár a jövő nagy orvosát látta benne. Iskolai tanulásának első szakasza 1965-ben az érettségivel zárult.

A marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben

Érettségi után a szülők sem lepődtek meg, amikor legkisebbik gyermekük a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetbe felvételizett. Viszont meglepődtek azok a versenyvizsgázó társak, akik már harmadik-negyedik alkalommal döngették a művészeti intézmény kapuit sikertelenül. Általában ők voltak azok, akik protekcionizmussal vádolták meg a sikeresen felvételizőket. A kinnmaradt ágálók elfelejtették, hogy a protekciósok sohasem elsőként szakítják át a célszalagot, hanem a középmezőnyben vagy az alatt rejtekeznek. Czintos József első nekifutásra, első helyen jutott be a Színművészeti Főiskolára.
Az iskolai szavalásokon kívül ösztönzője volt ennek a döntésnek néhány színészi sikerélmény is. Évente több disznótor volt a Czintos családnál. A gyermek ebben az időben aratta első színészi sikereit. Olyan élethűen utánozta a mozikban vetített Jean Marais púposát, hogy a rokonság öt lejjel jutalmazta, ami akkor négy mozijegy ára volt.
A felvételiztető bizottság óriási nevekből állt: Szabó Lajos rektoron kívül Kovács György, Csorba András, Lohinszky Lóránd, Bács Ferenc, Lantos Béla, Erdős Irma és Kőmíves Nagy Lajos, a bizottság elnöke. Még a vizsgára szervezett előkészítő során Lantos Béla bácsi meghallgatta Czintos József előadásában a "Kései sirató"-t. Ennek a versmondásnak olyan híre kelt, hogy Kőmíves Nagy Lajos, majd a beszédművészeti vizsgán Kovács György is a József Attila-verset kérte. Összegezve elmondható, hogy Czintos József a "Kései sirató"-val, a Csongor és Tündéből a Fejedelem második monológjával jutott be a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetbe.
Az osztályvezető tanárai Tompa Miklós és Tarr László voltak. Tompa Miklós lenyűgöző szakmai felkészültsége ragadta meg a fiatalembert, és maradt emlékezetes Czintos József számára. Tarr Lászlóról pedig így nyilatkozik az egykori tanítvány: "Az erdélyi színjátszás egyik legnagyobb alakja volt, akitől azt is eltanulhatta, akit érdekelt, hogy az ember önmagát hová helyezze ezen a pályán, hogy milyen színész vagyok, hogy nézek ki, mit érek? Tehát alapos önmegismerésre, önismeretre nevelt bennünket."
Olyan tanári kar volt akkor a marosvásárhelyi Színművészeti Főiskolán, akiktől meglehetett tanulni a színművészetnek mindazt a részét, ami szakma.
A Színművészeti Főiskolán kilenc hallgató volt az évfolyamon. A hallgatók jól megismerték egymást, tudtak törődni egymással. Sok szép, életre szóló emlékkel távoztak az intézményből.
Azokban az években élte utolsó virágzását a Székely Színház. Amit a hallgatók a színésztanáraiktól elméletben kaptak délelőtt, azt a színésztől este a gyakorlatban láthatták a színpadon.
A főiskolai élet sem volt konfliktusmentes. Marxista filozófia vizsgán Kholler Erzsébet filozófiatanárnő nem adta meg jó szívvel a kilencest, mert Czintos József tanúbizonyságát adta annak, hogy megtanulta az anyagot, de "konok idealista", akinek volt bátorsága vitatkozni a marxizmusnak a valláshoz való viszonyáról.
Hiába konok idealista, a Román Kommunista Párt felveszi tagja közé. Czintos József ebből soha nem igényelt előnyöket sem, vezetői szerepeket sem.
"Én református hitben nevelkedtem. Rendesen jártam kátéórára, konfirmáltam annak rendje és módja szerint. Egyedül énekeltem, akkor még szoprán hangon a Mint a szép híves patakra című zsoltárt orgonakísérettel a marosvásárhelyi Vártemplomban. Nem vagyok állandó templomjáró. De a vallásomat nem változtatom meg, ebben nem engedek semmiféle erőszaknak. Reformátusnak kereszteltek meg, úgy is fogok meghalni. Ez az én konok idealizmusom."
Már a főiskolán ún. nehéz ember volt Czintos József, pedig csak tanúbizonyságot tett arról, hogy gondolkodó lény. Tanára kidobta prozódiaóráról, mert volt bátorsága kijelenteni, hogy Shakespeare-nek is vannak rossz darabjai, sőt a "Hamlet" nagymonológját merte vita tárgyává tenni, mert normális ember nem tesz fel olyan kérdést, hogy "Lenni vagy nem lenni". Mindezek ellenére, vagy lehet, hogy éppen ezért, diák-tanár kapcsolatai nagyon jók voltak.
Évtizedek távolából szívesen emlékszik vissza a marosvásárhelyi diákévekre. Úgy a Zene és Képzőművészeti Szakközépiskolában, mint a Színművészeti Főiskolán "olyan közösség volt abban az időben, amelytől életre szóló élményt kaptam."
A főiskolai éveket 1969-ben koronázta meg sikeres államvizsgájával. Következett Czintos József életének színművész korszaka, amikor 1969. augusztus 1-jétől a szatmári Északi Színházhoz szerződött.

"talán jó vegyészmérnök vagy orvos is lehettem volna."

A marosvásárhelyi Színművészeti Főiskola elvégzése óta szatmárnémeti Északi Színház magyar tagozatának - melyet 1993-tól Harag György Társulatnak neveznek - tagja. Harminchat év alatt közel másfél száz szerepet játszott.
A rendszerváltás óta több magyarországi színház meghívásának tett eleget, mint: Szegedi Nemzeti Színház (Fortunato, a Chioggiai csetepatéban - 1992, Sganarelle, Moliere: Don Juan - 1993), több alkalommal szerepelt a Kisvárdai Várszínház nyári repertoárjában. Külföldi és belföldi meghívásai közül ki kell emelni a filmszerepeit (Bacsó Péter: Megint tanú), és a budapesti színházak meghívásait. Ezek után furcsán hangzik a kérdés, hogy melyik volt életének az a mozzanata, amikor meggyőződhetett arról, hogy jól döntött, amikor a színi pályát választotta?
"Sokáig, vagy legalábbis addig a meggyőző pillanatig kételkednem kellett volna abban, hogy jól döntöttem. De nekem nincsenek ilyen pillanatok az életemben, mert engem senki nem kényszerített erre a pályára, az én döntésem volt és úgy gondolom, jól döntöttem. Vannak emberek, akik rosszul döntenek a pályaválasztáskor, emiatt sem tudásuk, sem tehetségük legjavát nem képesek nyújtani. De vannak olyanok, akik bármihez kezdenek, tökéletesen és becsületesen elvégzik. Én az utóbbiakhoz tartozom, talán jó vegyészmérnök vagy orvos is lehettem volna."

Marosvásárhelyről Szatmárnémetibe

A fiatal házaspár szülei, rokonai mind Marosvásárhelyen éltek. Természetes lett volna, ha ők is ott raknak fészket. Tompa Miklós távozása után azonban folytonos vezetőcsere és hanyatlás korszaka következett Marosvásárhelyen. Mivel Czintos Józsefet a komikus címkéjű dobozba próbálták bezárni, Szatmárnémetit ajánlották, mert ott csak egy komikus van, Korcsmáros Jenő. "Gondoltam, kell neki is egy partner. Így kötöttem ki Szatmárnémetiben."
Az Északi Színházra átkeresztelt Szatmári Állami Magyar Színház új igazgatója Ács Alajos volt, amikor a Czintos család Szatmárnémetibe érkezett. A színház két rendezőjétől, Kovács Ádámtól és Kovács Ferenctől nemigen kapott szerepet, vagy ha igen, egészen aprócskákat, mint a "Találkozás a motelben" pincére. Szerencsére jöttek vendégrendezők, Szabó József, Farkas István, Horváth Béla és a rendezővé előlépett volt irodalmi titkár, Gyöngyösi Gábor, akik bíztak Czintos Józsefben és ez a bizalom sokat segített a fiatal művésznek.
Közben átvészelték az 1970-es nagy árvizet. Amikor hazamehetett volna Marosvásárhelyre, már Szatmárnémetiben állást kapott a felesége is, az Unió Vagongyár mellett pedig egy negyedik emeleti lakást is kiutaltak a gyermekes fiatal házasoknak.

Az első sikerek

1972-ben Kovács Ádám rendező Czintosra osztotta Mikszáth "Különös házasság"-ából Vidonka szerepét. "Annyira szerette a közönség, hogy lépni nem tudtam, hogy ki ne törjön a taps."
1976-ban Gyöngyösi Gábor rá osztotta Kocsis István "Tárlat az utcán" című darabjában Gaugain szerepét. A nyolcadik évét a pályán töltő színész alakításáról így ír Kántor Lajos:
"A fiatal Czintos József eddigi legnagyobb színészi feladatát kapta Gauguin szerepében. Művészi teljesítményével általános meglepetést szerzett. Mert igaz ugyan, hogy alájátszott Boér Ferencnek, de partner volt!"
Sokatmondó sorok a művész múltjáról, a színpadi játék erkölcséről, és akinek füle van, a jövő zenéjét is kihallja Kántor soraiból. Tegyük mellé a művész sorait:
"Nagyon boldog voltam, amikor megkaptam Gaugain szerepét (...) Úgy gondoltam, ha sikerül megbirkóznom vele, csökkeni fog önmagammal szembeni elégedetlenségem."
1979-ben Mrozek "Tangó"-jában Edek szerepét kapta meg Kovács Ferenctől. Bár a kritika dicsérő szavakkal illette Czintos József alakítását, a művész nem volt megelégedve saját magával.

Szakmai bizalom

Úgy tűnik, hogy a közönségsiker és a jó sajtóvisszhang még nem elég a kollégák bizalmának elnyeréséhez. A színház rendezőinek a bizalmatlanságát érzi Czintos József, amikor Kovács Ádám a "Budai Nagy Antal" címszerepére Nagyváradról Miske Lászlót hívja meg. "Szerintem a képességeim 1972-ben sem voltak kisebbek, mint ma. Mégis alig-alig kaptam jelentősebb szerepet azokban az években. A Budai Nagy Antalban is csak ötödik kerék voltam."
Parászka Miklósban látja az első rendezőt, aki feltétlen bizalommal döntött mellette, amikor az "Áldozati nemzedék" című darabban vezető szerepet osztott rá. A közönség már régen igennel szavazott Czintos József tehetségének ügyében. A szaksajtónak is voltak pozitív visszajelzései, de döntő fordulatot a Parászka Miklóstól kapott bizalom jelentette művészi pályafutása, egyben sorsa alakulása tekintetében.
Amint az alábbi vallomásból kiderül, a két művész közötti emberi és szakmai kapcsolat nem egyoldalú. Prászka Miklós a Harag György Társulat volt igazgató-főrendezője írja 2005. november 3-án.
"Számomra Czintos József A SZÍNÉSZ. Dörgő hangja, robusztus termete ellenére civilként, a hétköznapi emberek társadalmában sérülékeny. Vulkán erejű indulatai olykor nehezen kezelhető helyzetet teremtenek. A színpadon ezek az energiák gyönyörű rendbe szerveződnek. Játék-intelligenciája lenyűgöző, elemző készsége végtelenül kreatív. Alakításai hitelességük révén a vígjátéki és a tragikus hatáskeltés szélsőségeiig terjeszkednek. Életem nagy ajándéka, hogy sok előadás létrehozásában dolgozhattunk együtt. Czintos József nélkül nem lehettem volna az, aki vagyok. Közösen fedeztük fel, hogy a rivalda mindkét oldalán lehet gyönyörűséges a színházi munka."
1972-ben sokak fülének még hihetetlennek tűntek volna ezek a szavak, amint az a kritika is, amit jó két évtized múltán Budai Katalin ír: "Czintos emlékeztet egy kissé a nagyformátumú klasszikus sztárszínészekre: Jávorra, Págerre, Somogyvárira. Bejön a színpadra, és behoz valami addig ott nem voltat, s már jötte előtt is remeg a levegő... mindenki róla beszél, rá vár, az ő kudarca miatt szorongott. És belép valaki, egy kelet-európai hős, akitől minden felfénylik, értelmet kap, előre és utólag magyarázatot nyer, akitől a játék felforrósodik, a levegő szemcséi felgyorsulnak, s attól kezdve az válik a legfontosabbá, hogy ez a kedves, ügyefogyott, nagy termetű ember, mit csinál, mit mond, merre lép, hová néz."
Ha ezt akkor a szatmárnémeti rendezők, színházi vezetők tudják, akkor nem húzódtak volna el annyira Czintos József inasévei.

Szereptanulás és formálás

"Amikor megkapom a szerepemet, első lépésként megpróbálom megszeretni az alakot. Nem csak a színházban, hanem otthon is sokat foglalkozom a szereppel. A lelkiismeretes színész minden egyes szerepért nagyon megdolgozik. A szövegtanulás a munka kisebbik és könnyebb része" - vallja Czintos József, aki könnyen és gyorsan tanul szerepet, amit a mögötte álló negyvenéves gyakorlottsággal magyaráz. Melegen ajánlja mindenkinek ezt a biztos módszert, negyven év alatt egészen jól bele lehet jönni, sőt, már hamarább is bizonyos gyakorlottságra tehet szert a próbálkozó.
"Hogy meg tudjam csinálni az Apát a Csirkefejben előbb megpróbáltam megszeretni. Milyen érzés lehet a civil életben, ha valaki saját magát nem tartja semmire? Elhitettem magammal, hogy létezik ilyen ember, mint az Apa.
A Vihar Calibanjában annyi szép vonás van, amit Parászkával közösen kibontottunk. Mondják, hogy bunkó vadállat, pedig ő sok szép emberi vonással rendelkezik."
A színész és a rendező elképzelése csak egy-egy szempont az előadás létrejöttében, de nem minden. "Alkotó módon jelen kell, legyen a díszlet- és ruhatervező, a zene, a világítás, a mozgás stb. Mindennek összhangban kell lennie."
Harold Pinter - azóta Nobel-díjas angol drámaíró - "A gondnok" című abszurd drámájának színpadra vitelében Czintos József játszotta Daviest szerepét. "A betegségem idején kaptam meg a szöveget. Meg kellett fejtenem minden mondatát. Választ kellet kapnom saját kérdéseimre, hogy az illető miért mondja, amit mond? Sokszor felismerek olyan tulajdonságokat a figurában, amelyeket más-más emberben látok, de a drámai hősben azok egyetlen személybe sűrítve jelennek meg. Követnem és megértenem kell a gondolati csapongásokat is, hogy összeálljon a figura. Az olyan stílusok, mint az abszurd, meg fognak maradni."

Próbák

Reggel korán, mondhatni hajnalban ébred, és nem lustálkodik tovább az ágyban. Első dolga, hogy elmondja az éppen műsoron lévő szerepeit. Előfordul, hogy két vagy három szerepet is átismétel éhgyomorra. Ahogy a helyzet kívánja. A szövegtudás napi felfrissítést igényel. Amikor ez megtörtént, következik a reggeli bevásárlás, aztán próba, előadás.
"Megtanultam, megtartom, és meg is követelem a próbákon való precíz fizikai, szellemi és lelki jelenlétet. Az igazi színházi előadások létrejöttéhez a színész otthoni munkáján, a próbákon való odafigyelésen kívül még nagyon sok tényező összehangolására, összhangjára van szükség. A próbaidőszakokat jobban kedvelem, mint az előadásokat. Mégis azt tartom, hogy a színház játék, ezért a játékot én a kész előadás, a bemutató után is folytatom. Ízléssel, öncenzúrával, mértéktartással rögtönözni is lehet, ha az nem öncélú nevettetés csupán."

Gerő tanár úr, avagy gúny- és becenevek

A 193 cm magas, daliás fiatalember, Czintos József a Cini becenévvel érkezett Szatmárnémetibe. Ezt a zeneiskolában kapta, amikor ott "nyikorgatta a hegedűjét", nem volt nehéz kitalálni ezt a nevet.
Aztán akadt egy keresztanya is, András Gyula színészkollegának a lánya, Orsika, aki akkortájt kezdett beszélni. "Amikor megjelentem náluk az ajtóban, Orsika a kicsi ágyában felállt és rám mutatott: ni, kicsi baba. Így maradt rajtam jó ideig a kicsi."
Legújabb keresztapja, Gaál Gyula fiatal színművész. Tőle származik újabb gúny- és beceneve, a Gerő tanár úr "ami abból származik, hogy szeretem, ha a néző minden szót hall, ezért kellő hangerővel szoktam beszélni, így lettem Gerő tanár úr. Én mindenik rám ragasztott nevet szerettem, mert rólam szólt és találóak" - meséli fanyar mosoly kíséretében Czintos József.

Mindegyszerepek és óhajtott szerepek

Nem volt, és nincs olyan színpadi szerep, amire különösen vágyott volna. Sohasem bosszankodott, ha nem játszhatott el egy rá illő szerepet. Vannak azonban olyan életszerepek, amelyeket nagyon szeretne eljátszani, mint "a főnyeremény boldog tulajdonosa" egy lottó, totó vagy prono-expressz húzás alkalmával.
Visszatérve a színházhoz, Czintos József nem tesz különbséget fő- és epizódszerepek között. "Rengeteg főszerepet játszottam, mégis mindig az volt számomra a legnagyobb boldogság, amikor egy-egy kis epizódszerepet sikerült úgy megoldanom, ahogy szerettem volna. A kis szerep nagy kihívás: nem lehet hibázni. Ha egy főszereplő valamelyik jelenetet nem a megfelelő hőfokon oldja meg, a következő jelenetben, a következő felvonásban van lehetősége javítani. Az epizódszereplőnek nincs" - meséli Török Tamarának a Bárka Színház Honlapján megjelent riportban.

Küldetéstudat?

"Én mint művész még sohasem éreztem, mi az a küldetéstudat, de a hiányát sem tapasztaltam. Lehet, hogy vannak, akik tudják mi ez. Az ilyen hegedűművész így szól: én azért lettem hegedűművész, mert a hegedű keresett meg engem (nem én a hegedűt), a festő, hogy az ecset és a festék keresett meg engem, nem én őket, a költő, hogy a vers keresett meg engem és nem én a verset. Velem ilyen dolgok nem történtek. Én mentem el a színire és én felvételiztem és én akartam színész lenni."

Példaképek

A művészet sokrétű és összetett. Ezzel magyarázza Czintos József, hogy sohasem volt igazi példaképe. "Olyan színész, aki mindég mindenben zseniális, nem született - vallja, majd így folytatja -, persze vannak nagy, világhírű színészek, én azoktól is láttam nagyon jót, és jót, és gyengébbet is." Honnan választhatok példaképet?

Partnerek

A színész bizonyos fokig kell, szeresse, de legalább el kell, fogadja a partnerét, ha ez nincs meg, nem lehet együtt játszani. Amikor egy jó előadás születik, csak utólag döbbenünk rá, hogy ikszel vagy ipszilonnal jó volt játszani - meséli Czintos József.
"A munkafolyamat során bizony sok súrlódás, konfliktus adódik, amíg a játszótársak megszokják, megismerik egymást. Ha valakivel sokszor játszik együtt az ember, az nem azért van, mert őt szereti jobban, vagy ő a kedvenc partnere, hanem azt, hogy megszokták egymás jó és rossz oldalait. Volt olyan partnerem, akivel nagyon sokat veszekedtünk, és mégis imádtunk együtt játszani."

Legemlékezetesebb előadások

A kérdéséről beszélve tisztázni kell, hogy nem kötelező módon tetszhet ugyanaz az előadás mindenkinek. "Könnyebb lenne felsorolni azt a 3-4 előadást, amelynek részese voltam, és nem szerettem. Mégis, ha említenem kell néhány címet, eszembe jutnak a főiskolai vizsgaelőadásaim, abból is az "Orpheusz alászáll". Szatmárnémetiben "A nap fiai", "A sziget", "Sári bíró", "Rút kiskacsa", "Lulu", "Szépasszony madara", "Tárlat az utcán", "Különös házasság", "Liliomfi", "Áldozati nemzedék", "Vihar", "Kulcskereső", "A gondnok", "Emigránsok" stb."

Rendezők

"Életem nagy vesztessége, hogy Harag Györggyel nem dolgozhattam együtt. A munkáit olvasva győződtem meg arról, hogy ő az a rendező, aki legtöbbet ki tud hozni egy-egy színészből. Ilyen rendező ma Parászka Miklós. Ezért szeretek vele dolgozni."
2005 őszéig, amikor ez az arckép megfestődik, nagyon sok rendezővel dolgozott Czintos József. Közöttük vannak színházi és filmrendezők. A színházi rendezők között sorolja fel Árkosi Árpádot, Bérczes Lászlót, Horváth Bélát, Kovács Ádámot, Kovács Ferencet, Kovács Leventét, Parászka Miklóst, Pinczés Lászlót, akik mind-mind rendezők, "akikkel akkor szerettem együtt dolgozni, amikor egy-egy jó előadást hoztunk létre. Ezek között van olyan is, akivel nagyot buktam, de én csak a szépre és jóra szeretek emlékezni, a bukásaimon nagyot röhögök. Az olyan okos rendezőket szeretem, akiknek van elképzelésük az előadásról, de nem tudnak mindent előre. Utálom az olyan rendezőt, akik otthon az íróasztal mögött részleteiben eltervezi, hogy hány lépést tegyek jobbra, balra előre a színpadon. Az ilyen rendezőt akkor is utálom, ha világhírű előadást hoz létre."

Belekóstolt a rendezésbe

Az "Imádok férjhez menni" című zenés vígjáték színpadra állításánál Vajda István mellett segédrendező volt. Rendezője és társrendezője több szilveszteri kabaréműsornak, mint: "Babos bál" (1989), "Hihetetlen véletlen" (1992), "Privatizélünk" (1993), "Jó a rosszat elfeledni" (1999). Aztán évek óta nem rendezett, mert a rendezés is "egész embert kíván, akárcsak a színészi munka. Nagyon kevesen tudják összeegyeztetni. Én a színészet mellett döntöttem, mert arra is rádöbbentem, hogy rendezőként a színészektől olyat követelek, amit színészként magam sem tudok elfogadni a rendezőmtől."

A műfajokról

Mint rendező inkább az ún. könnyű műfajokban jutott szerephez. A színész Czintos József minden színpadi műfajt szenvedélyesen tud szeretni, ha a szövegkönyv jól meg van írva, ha jól felkészült rendező kezébe jut. Ha ezek a feltételek megvannak, jó szereposztással, jó színészekkel jó előadás születik. Műfajtól függetlenül a jó előadást, és csak a jó előadást tudja elfogadni. "Amikor az előadás nem jó, a legérdekesebb színházi műfajt is utálom" - meséli a Szamos-parton színházházról beszélgetve Czintos József.
"Egyáltalán nem igaz, hogy a közönségnek csak operett kell. Kell neki Shakespeare is és a többi klasszikus, csak tudni kell, mikor? Ma már senkit sem érdekel Ceausescu csepülése. A közönséget mai, időszerű témák foglalkoztatják, a privatizálás, a kispolgár, a polgárosodás folyamata, a pénzhajhászás. Egyetemes érvényű alkotások szükségesek."

A színészet múlandóságáról

Mint mindenben, ami él, a művészetben is örök mozgás, változás van. Különböző irányzatok, divatok váltják és leváltják egymást. "A színész lehet kiváló a maga korában, de 50-60 esztendő múlva, ha marad róla felvétel, már majdnem nézhetetlen, legalábbis számomra" - írja Czintos József.
Sokszor egy anekdota önálló szárnyra kap és színpadi pályája után is tovább élteti a színészt. Czintosnak ilyenre nincs szüksége, de az olvasó szórakoztatására írjunk ide egy megtörtént esetet. Ács Tibor fogadást kötött Czintos Józseffel egy láda sörben, hogy megnevetteti a színpadon a "Rút kiskacsa" előadása közben. A cél szentesíti az eszközt címen minden szabályos és szabálytalan eszközt bevetettek a kulisszák mögül. Így a darabban nem szereplő személy is felkerült a színpadra. A Czintos József arcán halvány mosoly sem jelent meg, nem hogy nevetés. A söráldozat pedig mindannyiuk előadás utáni folyadékszükségletét enyhítette.

Nyílt színi taps

Régen volt. Azóta újabb korosztályok nőttek fel, akik tetszésnyilvánításképpen fütyölnek, különböző indulatszavakat kiabálnak a nézőtérről a színpad felé.
A nyílt színi taps csak a legnagyobbaknak vagy a legsikeresebbeknek, azaz a közönség kedvencének járt. Elég volt, hogy a színész megjelenjen, még szóhoz sem jutott, már zúgott a taps. Hasonlóképpen egy jó poén után megállt a színpadi cselekvés, mert a nézőtéren felzúgott a nyílt színi taps. Szatmárnémetiben a hatvanas-hetvenes években még így ünnepelt a közönség Nagy Iza, Köllő Béla, Török István színpadi felbukkanása pillanatában. Ez volt a szeretet, a megbecsülés, a ragaszkodás, az öröm jele.
"A nyílt színi taps az én életemben külön fejezet. Amikor Szatmárnémetibe kerültem, és fiatal színészként az egyik előadásban legalább tízen voltunk egy adott pillanatban a színpadon, az egyik szereplő szövegére bejött a nyílt színi taps. Nagytata, Náda István, drága jó kollegánk odasúgta nekem: most mindenki azt hiszi, neki szól! Ez a mondás minden nyílt színi tapskor eszembe jut, és hozzásegített ahhoz, hogy megtanuljam, a sikert ne önmagadban, hanem a partnerben keresd. A poént nem csak leütni kell tudni, hanem fel is kell tudni adni, ahogy mi, színészek szoktuk mondani. Visszatérve az eredeti kérdésre, hazudik, aki azt mondja, hogy nem esik jól."

Mint vendég

Czintos József színészi pályája 1990-től, mozgásszabadságunk korlátozásának megszűntétől, nagy fordulatot vett. Mint meghívott vendégművész sokat dolgozott magyarországi színpadokon, Felvidéken és Romániában is több színházban. Itt csak ízelítőt adunk a művész vendégszerepléseiről. Dolgozatunk végén pontos kimutatást tanulmányozhat az érdeklődő.
Kisvárdán a "Kismadár"-ban, "A windsori víg nők"-ben, a "Negyven gazfickó és a ma született bárány"-ban, a "Budai Nagy Antal"-ban és még sok másban lépett fel.
Szegeden két darabban vendégeskedett, mindkettőt Árkosi Árpád rendezte, Debrecenben Pincés Istvánnal dolgozott együtt, Budapesten Bérczes Lászlóval, a felvidéki Kassán szintén Árkosi Árpáddal dolgozott. Romániában Kolozsváron volt vendég Árkosival, Nagyváradon és Csíkszeredában pedig Parászka Miklós rendezővel.
2005 novemberében ismét egy budapesti meghívásnak tett eleget a Bárka Színházba, ahol a londoni Globe Színház főrendezője, Tim Carroll állítja színpadra a "Hamlet"-et. Czintos József ebben az előadásban két szerepet is alakít: Poloniust és az egyik Sírásót.

Ezt a ma esti "Hamlet"-előadást többet nem lehet látni

A színész csak az előadás kezdetén tudja meg, hogy a számára adott két vagy több szerep közül aznap este melyiket osztja ki a közönség, akit jegyváltáskor arra kérnek, hogy hozzon magával olyan tárgyakat, amelyek kellékként szerepelnek azon az estén. Tim Carroll, a londoni Globe Színház főrendezője a Bárka színház művészeivel olyan különleges "Hamlet"-előadást hozott létre, amely minden este egyszeri és megismételhetetlen a szereposztás és a játékba kerülő kellékek okán. Ez a színházi kísérlet páratlan szakmai élményt jelentett Czintos Józsefnek. Úgy tűnik, hogy Tim Carrollt sem hagyta érintetlenül a közös munka élménye, aki egy képeslapon így köszönte meg Czintos Józsefnek a közös munkát: "Kedves Czintos, megtiszteltetés volt számomra egy ilyen csodálatos emberrel és remek színésszel dolgozni, mint Ön. Felejthetetlen (élmény) volt." Tegyük hozzá a teljesség kedvéért, hogy ezt szóban tovább mondta a londoni rendező: csak nyelvi akadálya van annak, hogy Czintos nem játszik a legelőkelőbb angliai színházban.

Tudatos és ösztönös színész

Egy időben divatos volt éles különbséget tenni tudatos és ösztönös színész között. Aki a tudatosok közé sorolta magát, lenézte az ösztönös színészt. Czintos József óvatosabban fogalmaz, amikor azt mondja, van a színészetben tudatosság és ösztönösség, és ezek minden színészben kisebb-nagyobb mértékben jelen vannak.
"Talán még azt is el lehet mondani, hogy amennyi ösztönösséggel születik a színész, annyival is hal meg, míg a tudatosságot élete végéig fejleszti, tanulja. Én azt tapasztaltam, hogy sok-sok ösztönösséggel és kevesebb tudatossággal is lehet jó a színész, és fordítva. De azt is állítom a magam példájából kiindulva, hogy csak ösztönös vagy csak tudatos színész nincsen.
Amikor az első próbákon olyan dolgok jelennek meg, amik fennmaradnak az előadásokon is, teszem azt, a közönség soraiban is sikert arat, az ösztönösség terméke. Amikor hajnali 5-6 órakor otthon előveszem a szövegkönyvet, amit éppen próbálunk, és olvasom-olvasom és töröm a fejemet, hogy egyik másik dolgot, hogyan kellene megoldani, mit is jelképez, mit jelent, mit üzen a szereplő, hogyan reagáljak a partner szövegére, hogyan lehetne úgy eljátszani, hogy a közönségnek is világos legyen, amit üzenni akarunk stb. stb., akkor az tudatos színészi viszonyulás, tudatos munkálkodás."

Milyen is a jó színész?

Ösztönös-e, tudatos-e, vagy e kettőnek milyen arányú keveréke adja a jó színészt? Erről rengeteget lehet beszélni, de vége sohasem lesz - vallja Czintos József. "Senkinek sem sikerült a tehetségről, a tehetségtelenségről, a tudatosságról, az ösztönösségről teljesen világos, egyértelmű meghatározást megfogalmaznia. Minden egyes meghatározás fontos, mert közelebb visz a fogalom megértéséhez, ezért kell elolvasni, tanulmányozni más és más véleményeket, megfogalmazásokat."

A filmről

A filmezés lehetősége romániai magyar színész számára csak a legritkább és legkivételesebb esetben vált valóra néhány román filmben. Az országot kétévente, maximum 30 napra hagyhatta el a román állampolgár, főleg, ha ő magyar volt. Ilyen körülmények között számukra csak 1989 után, gyakorlatilag 1990 után nyílt lehetőség filmezésre. Valószínű, hogy ezek az okai annak, hogy Czintos Józsefnek negyvennyolc esztendős korában adódott meg először a filmezés lehetősége. Bacsó Péter "Megint tanú" című alkotásában ő volt a népnemzeti hős, mint színész pedig a szakma nagy felfedezettje. Olyan kiválóságokkal játszott, mint Kállai Ferenc, Cserhalmi György, Szacsvay László, Both Béla, Lázár Katalin, Fehér Anna.
"Valami a filmnél a színházzal szemben mégis másképpen van. A színpadi próbafolyamat 2-3 hónapos időtartama során összecsiszolódnak elképzelések, vagy az ellentétes elképzelések közelebb kerülhetnek egymáshoz. A filmnél megkapod a szövegkönyvet, elolvasod és kezdődhet a felvétel. A színpadon a darab elejétől kezdődnek a próbák, a filmnél nem biztos. Előfordul, hogy először azt veszik fel, mikor meg kell halnod, aztán a korábbi életedet vagy éppen a születésedet. Az első próbaforgatáskor is teljes erőbedobással kell játszanod, hogy az operatőr, a hangtechnikus stb. az ő műszaki eszközeit be tudja állítani. Nem beszélve arról, hogy ugyanarról a jelenetről 2-3 felvételt készítenek, hogy a legjobb kerüljön be a filmbe. A kész film aztán örökre úgy is marad, nem változik.
A színpad viszont minden este más és más, mert a színész lelki, szellemi, fizikai állapota nem lehet minden este ugyanaz.
Én mindkettőt nagyon szerettem. Megvan a maga szépsége a filmnek is, a színpadi játéknak is."

A tehetség, mint áru

A színész, legyen az színpadi vagy filmszínész, áruba bocsátja az ő tehetségét, hogy művészi alkotás szülessen, hogy meg tudjon élni. Előfordul nagyon sokszor, hogy felkínálnak a színész számára egy olyan szerepet, ami lelkileg, alkatilag nem áll közel hozzá, ráadásul az is kiderül a munkafolyamat során, hogy a figuráról alkotott elképzelése nem egyezik a rendezőjével, meg az is, hogy nem túl értékes a szövegkönyv - mégis elfogadja, mert jól fizetett szerep. Mert ő is ki kell, fizesse a villanyszámlát, a telefont és a gázt, és neki is van családja, és ő is ugyanolyan áron szerzi be a szükséges élelmiszert, mint bármelyik vállalkozó vagy nyugdíjas. Mindezek egyaránt vonatkoznak film vagy színpadi színészre. Különösen a kelet-európai színész kiszolgáltatott helyzetben van ilyenkor. Nem mindig lehetünk válogatósak, mert a megélhetésünkhöz, a szükségleteink beszerzéséhez el kell, adjuk a tehetségünket, és természetesen a munkánkat is, mondja Czintos József.

"a színész is éppolyan ember, mint akárki más"

Nincs könnyű helyzetben a színész a civil életben. Viselkednie kell, tudatosan oda kell, figyeljen a viselkedésére a mindennapi életben is. Nem mindenkinek sikerül, másokban az odafigyelés sincs meg.
"Ezen a pályán is különbféle emberek tevékenykednek, mint akármelyik pályán, és mindenféle magatartás önmagát és a személyt jellemzi. Egy színész vagy színésznő viselkedéséből nem lenne szabad általánosítani. Azt azonban minden színész és színésznő meg kellene, jegyezze, hogy mi kevesen vagyunk (15-20 színész a városban) jobban figyelnek ránk az emberek, hamarább reflektorfénybe kerülnek, mint más szakmabeliek. Így bizony e szerint kell viselkedni, ezért mondom, hogy színház az egész világ. "

Színész-néző kapcsolat

A színész-néző kapcsolat különös érzelmeken alapul. Ennek a beszélgetésnek írásos és beszélgetésanyagát gyűjtögetve a Szamos-töltésen, az egyik megbeszélt találkánkról Czintos színművész úr úgy érezte, késett néhány percet. Nem tehetek róla, szabódott. Amikor a korcsma előtt elmentem, behívtak egy felesre. A néző vendégszeretetét nem illik visszautasítani, meg nem is akarom, én szeretem a nézőimet. "Életem egyik legnagyobb gratulációja az volt, amikor az "Áldozati nemzedék" című dráma bemutatása után néhány nappal az egyik hölgy néző így gratulált: Művész úr engedje meg, hogy megpusziljam. Én hazai román szerző művéből ilyen csodálatos előadást sose láttam, pedig harminc éve állandó nézője vagyok a színháznak.
Amikor a színész tehetsége és tudása legjavát adja minden este, amikor színpadra lép, az azért van, mert szereti, tiszteli azokat a nézőket, akik eljöttek a színházba, még akkor is, ha azok kevesen vannak. Ezt a néző érzi és megérzi, és viszonozza azt a szeretetet. Én éreztem ezt a helyhez kötő szeretetet itt Szatmárnémetiben, de mondhatom, egész Erdélyben, és azért nem tudtam elmenni a társulattól, illetve Erdélyből."
Tegyük hozzá, hogy sokszor és sokat csábították, és csábítják ma is Czintos Józsefet úgy hazai, mint külföldi színházak.

Barátság

"Voltak és vannak barátaim, de azt is bevallom, már nagyon kevesen, mert a mi pályánk az olyan, ahogy Almási Éva magyarországi színésznő fogalmazta meg: ha évek múltán egyre kevesebb a barátod, és egyre több az irigyed, akkor már elértél valamit ezen a pályán. Színész kollegáim között is voltak és vannak barátaim, mint Dengyel Iván, Bokor Ildikó, Fülöp Zoltán, akiknek a színháztól való eltávozását személyes vesztességként éltem meg, de még nagyobb vesztesség érte szatmárnémeti színjátszásunkat. Vannak nem közismert emberek, akik szintén barátaim."
Czintos József a barátságot a szerelemhez teszi hasonlatossá. Amint a szerelemben, úgy a barátságban a két embert összekötő szálakat nem lehet megmagyarázni, majd így folytatja:
"Amikor meg tudod mondani, hogy valakibe miért vagy szerelmes, akkor az már nem szerelem. Ha kezded felsorolni, hogy mit szeretsz valakiben, akkor már azt is fel tudod sorolni, hogy mit nem. Akkor már mérlegelsz és döntesz, hogy még szeretni, vagy tovább szeretni! Ugyanígy van a barátsággal is. Ha el tudod mondani, hogy valaki miért barátod, milyen szál fűz hozzá, akkor azt is el tudod mondani, ami eltaszít tőle. Az már nem igazi barátság."

Társadalmi munka és csalódások

Több alkalommal vállalt zsűritagságot a Gellért Sándor vers- és prózamondó versenyeken, részt vett irodalmi összeállításokban, amelyek valaminek a támogatása céljából készültek, szavalt templomokban, tárlatok megnyitóján, fellépett 1990. március 15-én Erdődön, nemzeti ünnepünk rendezvényén. "De ezekről nincs mit beszélni. Ha felhívnak, szívesen csinálom, ha összeegyeztethető a színházi elfoglaltságommal. De ezen a téren is történt már keserű tapasztalatom. Részt vettem a helyi RMDSZ felkérésére egy Dsida Jenő-emlékműsoron, amit a színház állított össze. Jó néhányan felléptünk társadalmi munkában. Utána az RMDSZ vezetősége bankettezett a Thália vendéglőben. Néhány nap múlva, amikor a színészek már szabadságon voltak, megjelent egy cikk a Friss Újságban Muzsnay Árpád aláírásával, ahol elmarasztal minket, színházi tagokat, hogy csak pénzért vagyunk hajlandók fellépni. Bezzeg a régi színházi tagok mennyi társadalmi munkát végeztek, kiált fel a cikk írója! Mindez az egyik társadalmi munkánk után, valószínű, köszönetképpen.
Egy másik alkalommal Sike Lajos a Romániai Magyar Szóban azt próbálta elhitetni az olvasókkal, hogy Romániában azért olyan rosszak az utak, és azért vannak nehéz helyzetben az árvaházak, mert a színház elviszi a pénzt.
Mindezek fájdalmasak számunkra, mert nem a színházért, hanem a színház ellen szólnak. Nem elég az, hogy a romániai magyar színjátszás különösen nehéz, hátrányos helyzetben van, nem csak az anyaországival, hanem bármelyik európai színházzal összehasonlítva, de még hazai magyar színházbarátok támadásainak is ki vagyunk téve.
Ezek a megnyilatkozások számomra csalódások. De nem nagyok, mert nyitott szemmel jártam egész életemben, tudtam melyik háztető romos, honnan eshet a fejemre egy tégla."

A hatalom játékairól

"Romániai magyar színész vagyok. A lényegen soha nem változtatok. Nem tudnak megváltozatni a politikai széljárások sem. Nincsenek más érdekeim, mint a színpad és szerep. Ennyi. Sem pártokat, sem vallást, sem országot nem cserélek. Az én himnuszom így kezdődik: Isten, áldd meg a magyart, bár Romániában élek. Nem mint nemzeti kisebbség! Hanem mint magyar anyanyelvű román állampolgár, és ugyanúgy szeretem a szülőföldemet, Erdélyt, mert ez a neve, de mondhatnak Transzilvániát is, mint bárki más a szülőföldjét. Szeretném megkérdezni a hatalomban résztvevő RMDSZ vezetőit, hogy nekem meddig kell eltűrnöm azt a mocskolódást, azt a sok sértést, amit a politikusok, a sajtó büntetlenül megenged magának a romániai magyarság ellen? Példa erre a nagyváradi református gimnázium diákjainak a tornaóra lehetőségeiről szóló vita.
A nagyváradi ortodox egyház beadvánnyal fordult a városi tanácshoz, melyben kérik, hogy Nagyváradon a vasárnapi ócskapiac tevékenységét szüntessék be, mert akkor talán többen mennek templomba. Mi lenne, ha erre az lenne a válasz, hogy az ócskapiac szűkös körülményei miatt bontsák le a város összes ortodox templomait, hogy az ócskapiacnak több hely jusson!
A hatalom nagyon sok embert vagy intézményt kiforgat emberi mivoltából. Lám, az egyházak sem kivételek, hiszen emberekből állnak ezek az intézmények is. Tudjuk, voltak boszorkányégetések, voltak üldöztetések egyházi oldalon is. Arra is emlékszünk, amikor ortodox papok a kilencvenes években a Vatra Romanesca színeiben magyarellenes uszításokban vélte felfedezni hivatását. Amint koncepciós perektől is tudunk. Ingoványos talaj a hatalom erkölcsi szempontból!"

Imádom a természetet

A 20-21. századi városi embernek alig van kapcsolata a természettel. A zöldséget és a húst a hűtőszekrényből veszi elő, konzerves dobozból a gombát, babot, üzletekben vásárolja meg a tea- és fűszerszükségletét, ha egyáltalán fogyaszt még fodormentát, kakukkfüvet, kaprot. A kijárati kapu előtt ott áll a személygépkocsi, már azt sem tudja, mi történik az utcán. Otthon pedig a televízió hazahozza a szép tájakat, hegyeket, mezőket, havasokat. Lehet gyönyörködni!
Czintos József, amikor azt mondja, imádom a természetet, rögtön hozzáteszi, "Ez így kijelentve nem mond semmit, majdnem értelmetlen! Szeretem járni az erdőt, a rétet és gombát gyűjtögetek, az sem baj, ha nem találok semmit, de a természetben való barangolás nem olyan, mint amikor átmegyek a Szamos-hídon. A természet álladó változásban van. Más télen, más nyáron, más tavasszal és más ősszel. Más hidegben, más melegben, más napsütésben, más esőben, más hóhullásban. Mindegyik megjelenését imádom."

Kedvtelések

A természetjárás Czintos József egyik legkedvesebb felfrissülési, feltöltődési forrása. Nem csak színházi kollegái tudják nagyon jól, hogy a másik kedvtelése a horgászat. Nem tévesztendő össze a halászattal, amikor hálóval halra és haszonra lesve tömegesen fogják a halat. Czintos József sporthorgász, aminek megvannak a maga erkölcsi szabályai, sőt filozófiája, amely így hangzik: "A tóban, folyóban, a víz mélyén élnek bizonyos élőlények, többek között halak. Ők az életben maradásukhoz csak az ösztöneikre hagyatkozhatnak, de nem mondhatjuk, hogy tudatosságukra is. És akkor jön az ember, a biológiai csúcs a maga nagy eszével, tudatosságával, okosságával és megkezdődik a párbaj, melynek tétje, ki győzi le a másikat. Ha a hal a partra kerül, az ember győzött, ha nem, akkor a hal. Van tehát a harcnak két lehetősége, mint a sportokban lenni szokott. Ez a harc évezredek óta tart, és még mindig van hal a vízben. Amikor én villantóval kifogok egy 2-3 kilós csukát és elfogyasztom mint csúcsragadozó, abban nincs semmiféle szadizmus. Amikor gyermekkoromban rántott csirkét akartam enni, bizony én azt le is vágtam, megpucoltam, elkészítettem és megettem."
A horgászati idő sem mentes a színész töprengéseitől. Ezek az önellenőrzés órái. Bedob két csalit, míg várja a halakat, azon töpreng, mit játszott jól, mit rosszul, miért kacagott, vagy miért nem kacagott a közönség? Végigelemezi magában a hibákat is. Így pihen a művész agya, amikor kikapcsolódik a természetben!

Színház és egyház

A kommunista korszak egyházellenes működésének eszköze nem csak a repertoárnak kommunista eszméket propagáló munkákból való összeállítása volt, hanem az előadás szervezésben is megnyilvánult. Így például vasárnap délelőttre tűzték ki a diák és ifjúsági előadásokat, hogy elcsábítsák a fiatalokat a templomtól. Nagyon rafináltam, sok esetben helyi kezdeményezésre, a délelőtt tízkor megtartott ifjúsági előadás után délután háromra tették a felnőttek előadásait.
"Pedig az egyháznak és a kultúrának vannak közös céljaik, mint az anyanyelv megőrzése és fejlesztése, vagy a hit megőrzése, amikért igenis össze kell fognunk, mert külön-külön nagyon nehéz célba jutni. De léteznek eltérő célok is. Úgy gondolom, a kultúra toleránsabb kell, legyen sok mindenben, mint a vallás vagy az egyház. A kultúrában megjelenhet bármilyen hit, vallás, a színpadon előadható. Azt azonban templomban nem hiszem, hogy tolerálni lehetne, hogy egy másik vallás igéit hirdessék, mondjuk a Láncos templomban buddhista eszméket népszerűsítsenek, vagy fordítva."

Hit és hagyomány

"Elválaszthatatlanok egymástól. Elképzelhetetlen buddhista hitet elfogadni és keresztény hagyományok szerint élni, vagy aki keresztény hit szerint él, nem ápolhat zsidó hagyományokat, csak keresztényeket. Ha nem így van, önös érdekből folyó, nem becsületes színjáték."

Testi, lelki, szellemi örömök

"Jól elkülöníthetők egymástól. A testnek is meg kell adni azt, ami a testé. Ha megkapja, már egy elemmel több, hogy egy házasság boldog legyen. De a kiegyensúlyozott, boldog élethez hozzátartozik finom főtt füstölt csülök is, vagy kinek-kinek ízlése szerint.
De a léleknek is jár táplálék, ezért van a fejem feletti polcon a Biblia, ami majdnem mindennapi olvasmányom.
És a szellem sem maradhat koplalóra. Amikor sokat dolgozom, akkor is jut időm minden nap legalább egy versre. Minden héten olvasok valami kedves olvasmányt. Nem feltétlenül olyant, amiről a hivatalos kritika dicsérően szól. Ha nem tetszik, amibe belekezdek, van bátorságom félretenni. Ha az illető mű ismerete az alapműveltségünkhöz hozzátartozik, még nem biztos, hogy hozzám is tartozni fog.
Az utóbbi időben a televízió sem szellemi, sem lelki táplálék, hanem a züllés és népbutítás eszközévé süllyedt.
Végezetül egy bölcsesség, amit évtizedekkel ezelőtt a feleségemtől tanultam meg: nem az a lényeg, hogy mennyid van, hanem mennyire vagy képes örülni neki."

A 21. századi ember és a dal

Az előző századvég örökségét visszük tovább. Mégis fel kell, kapjuk a fejünket: alig-alig énekelnek manapság az emberek. Már korcsmából sem hallatszik ki a mulató ember dala. Az emberi hang nemigen tudja felvenni hangerővel a versenyt a gépzene rekeszizmot remegtető dübörgésével. Az iskolákban zeneoktatás nincs, a családokban sem igen énekel a meghajszolt szülő. Lakodalmakban is a gépzenéé az előny. Közös éneklésre csak a templomban van alkalma a mai embernek. A lélekgyógyászat a zenét mint gyógyszert, mint gyógyító eszközt alkalmazza bizonyos idegbetegségek esetén. Lehet, hogy éppen daltalan életünk teszi, hogy annyi idegbeteg várakozik a szakorvosi rendelőkben? Erről a felvetésről azonban Czintos Józsefnek más a véleménye. Őt idézzük:
"Hát téves a kérdés felvetése, mert én ma is énekelek. Ma is tanítom az unokáimat énekekre. Ez nálunk családi hagyomány volt. Szegények voltunk, de enni, inni, mulatni szerettünk. Apánk tartott disznót és rengeteg majorságot. Annyi tyúk, pulyka, liba, csirke szaladgált az udvaron, hogy meg sem tudtuk számolni. Minden évben 3-4 disznót vágtunk, ami nem sok egy hattagú családban.
Az első disznó Mikuláskor került levágásra, ekkor megérkezett Nyárádköszvényesről a nagybátyám, aki mészáros volt és két nagynéném, akik a feldolgozásban segítettek. Ugyanez történt a csonka héten karácsony és szilveszter között, majd februárban és március 15-én Sándor-Józsefre. Ilyenkor estére összegyűlt 15-20 ember, meg a híres vásárhelyi cimbalmos, apám pedig hegedült, és reggelig folyt a nótázás.
Szatmárnémetiben a kollegákkal is énekeltünk alkalomadtán, aztán vidéki kiszállásról hazafelé az autóbuszon végigénekeltük az utat.
A nyárádmenti falvakban ma is megy a nótázás. Soha nem a városi emberek tartották életben a népdalokat, a nótát, hanem falusiak."

"Parászkával esküt kötöttünk"

1990 óta Czintos József több meghívásnak tett eleget, ahogy a plakátokon jelölni szokták m. v., azaz mint vendég. Több alkalommal volt kitéve a kísértés csábításának, amikor nagyon előnyös, nagyon rangos színházak kínálták meg jobbnál-jobb szerződési lehetőségekkel. Ilyen lehetőségek visszautasítása manapság sokak számára érthetetlen, amikor Magyarországon: "harmadannyi munkával négyszer-ötször annyit keresnék, mint Romániában. Ilyenkor eszembe jut, hogy én a színházcsinálásért vagyok itt, nem pénzcsinálásért. Ha nagy pénzre mennék, nem színész lettem volna, hanem valutaüzér. Jó pár éve Parászkával esküt kötöttünk, hogy ha csak ketten leszünk a szatmári színháznál, akkor is maradunk, amíg igazi színjátszásra igény és lehetőség van."

A magyar színjátszás feladata Romániába

"Szerintem a magyar színjátszás feladata a 21. században is ugyanaz, mint ami a kialakulásakor volt. Tudjuk azt, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia idején magyarok lakta, vagy többségében magyarok lakta területen a német elnyomás, az elnémetesítés ellen jött létre és pillanatok alatt erősödött meg annak ellenére, hogy továbbra is próbálták elnyomni, eltiporni, ellehetetleníteni. Gondolom, senki nem kérdőjelezheti meg a magyar színjátszás feladatát Romániában, és sohasem kell gondolkodni azon, hogy mi is a feladatunk a 21. században. Van autonómiánk? Van bármiféle önrendelkezési jogunk? Törvény biztosítja a magyar nyelv használatát azokon a településeken, ahol a magyar ajkúak száma eléri a 20%-ot. Élünk-e ezzel a törvénnyel? Biztosított-e a magyar nyelv használata azokon a településeken, ahol kevesebb magyar él, mint 20%, amikor ott sem tekintik magától értetődőnek, ahol 60-70% a település magyar lakossága? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához vezető úton segít járni, kell, segítsen járni a romániai magyar színjátszás."

Hol az otthon?

"Születünk valahol, onnan általában elkerülünk máshová, majd továbbsodródunk. És megválaszolhatatlanná válik a kérdés: hol az otthon? Számomra ez sokáig tiszta volt: Marosvásárhelyen születtem, ott jártam középiskolába, színművészeti főiskolára. Végeztem, és először elhagytam az otthont. Addig legfeljebb nyaranta töltöttem egy-két hetet távol, de az is Maros megyén belüli, gyerekkori nyaralást jelentett. Letelepedtem Szatmáron, és onnan jártam haza, Vásárhelyre. De otthon már úgy fogalmaztam, holnap megyek haza, Szatmárra. Otthonról haza. Ha mostanában kérdezik, hová valósi vagyok, néha Szatmárt mondok, végül is több mint három évtizede ott élek, harminckét évi munkám van az ottani színházban. De az az igazság, itt, ahol ülünk, a Bárka öltözőjében is itthon érzem magam. De azért havonta haza kell, menjek, hogy otthon lehessek. A hazatérés maga a család. A feleség, a fiam, a menyem, az unokáim. Busszal járok. Itt Pesten kimegyek a buszhoz, felszállok, nyugodtan várok, előreszólok: "Mikor indulunk?" Nyolckor - mondja a sofőr. De negyed kilenckor még mindig ott állunk. Akkor én már kezdek nyugtalankodni. Elindulunk, de útközben meg-megállunk... én meg mind csak idegesebb leszek, és amikor a határ közelébe érünk, akkor már kibírhatatlan nyugtalanság vesz erőt rajtam, szoktam egy-két enyhe nyugtatót is bevenni, hogy a határátlépés kálváriáján épségben túlessek. Megtörténik a határátlépés, akkor én szépen elteszem az útlevelemet, és tudod, rám ereszkedik a nyugalom, mert tudom, már csak tíz kilométer van hátra. És azt tudom, hogy hét-nyolc perc múlva állok majd a blokk előtt, fütyülöm a "You are my destiny" dallamát, ismered biztosan, és a feleségem jön le elém, segít a csomagokkal.
Visszafelé nem bánom, ha késve indulunk. Még Szatmáron vagyok, még otthon, még jó nekem. De ahogy közeledünk, úgy költözik belém a szerep, szóval az úgynevezett munkám, és felejtem az otthoniakat. A színpad és a Bárka jár az eszemben. Így van rendjén." (Török Tamara riportja, a Bárka Színház Honlapjáról)

Bírálatok

Szatmári Hírlap, 1970. január 18. Gúzs Imre: André Michel-Fényes-Szenes: Lulu "Az első színpadi szerepében bemutatkozó Czintos József is megfelelően oldotta meg szerepét. Ígéretes tehetség."
Szatmári Hírlap, 1973. XI. 11. Krilek Sándor: Két nemzedék találkozója a jubileumi évadnyitón, azaz Icoban: Találkozó a motelben: "Czintos József pincére ragyogó kabinetalakítás, látszott, hogy élvezettel csinálja, amit csinál, nagyon szívesen és ügyesen, tehetségesen, és ígéretes. Bizonyította, hogy több van benne, mint amennyit alkalma volt produkálni."
Utunk 30/1976. VII. 23. Kántor Lajos: Kocsis István színpada Szatmáron. A Tárlat az utcán Kocsis István-dráma bemutatója kapcsán a művészi alázatról szólnak Kántor Lajos szavai: "Boér játéka olyan meggyőző, magával ragadó volt, hogy mellette Gauguinnek csak az a szerep jutott, hogy kiemelje festőtársa erkölcsi nagyságát. A fiatal Czintos József, eddigi legnagyobb színészi feladatát kapta Gauguin szerepében. Művészi teljesítményével általános meglepetést szerzett. Mert igaz ugyan, hogy alájátszott Boér Ferencnek, de partner volt!"
Utunk 28/1979. július 13. Horváth Sz. István: Tangó: "Czintos a végső fordulat bekövetkeztekor, amikor a körülmények hatására valóságosan is nagy emberré válik, ott áll előttünk a maga kétméteres fizikai valóságában a terror szemléltető eszközeként."
Szatmári Hírlap, XIV./305./ 1982. 12. 26. Ágopcsa Marianna: A nap fiai: "Czintos József meggyőző színpadi fogalmazást ad Csepurnoj alakjának alakításával, ugyanakkor önmagunk öntépő vívódásaira is emlékeztet."
Utunk 26/1984. VI. 29. Paizs Tibor: Gyanú, mely Szatmáron nem igazolódott be: "A darabban a legkiemelkedőbb színészi teljesítményt, Andrást, a negatív hőst alakító Czintos József nyújtotta. Robusztus lélek, aki romlottsága, erőszakossága mögött azt a hiányt is érzékeltetni tudja, mely odaveszett emberi értékei nyomán keletkezett. Czintos minden megnyilvánulása hiteles."
Szatmári Hírlap, XVII. 96/ 1984. 04. 22. Ágopcsa Marianna: A gyanú, Az Északi Színház magyar tagozatának bemutatója: "Az előadás leghitelesebb figurája Czintos József. Gátlástalan, hangos, de nagyon érdekes módon a romlottság, a lélektelenség, az önzés színei között fel tudta villantani azt is, hogy milyen emberi érték veszett el benne, éppen azáltal, hogy hiányzott életéből a társadalmi és önkontroll, oly környezetben nőtt fel, ahol a lopás általános szokás volt."
Szatmári Hírlap, XIX. 63/1986. 03. 16. Ágopcsa Marianna: A tündérlaki lányok: "Remek humorérzékéről tesz tanúságot ezúttal is a tornatanárt alakító Czintos József."
A Hét 51/1986. XII. 18. Visky András: Pokoli keringőn (Muşatescu: Titánik keringő kapcsán): "Spirache szerepében Czintos József a helyén van. Nagy, jóságos és esetlen ember, aki a legváratlanabb pillanatban lázad. Fejébe veszi, hogy a család politikai karrierjét, amelynek ő csak madzagon rángatott bábuja, lehetetlenné teszi."
A Hét 50/1988. XII. 8. Szőcs István: Nagy és tiszta vihar: "Czintos József Kalibánja az emberi alantasság és földhözragadtság roppant hatású monumentuma."
Utunk, 17/1988. IV. 22. Szőcs István, A Posket család titka című vígjátékról: "Czintos Józsefben olyan átütő erejű komédiást élvezhettünk, amilyen Delly Ferenc óta hiányzik a színpadjainkról. Mert legtöbb komikusunk a véznaságra, a keszegségre, az alkati kiszolgáltatottság vonásaira szokott építeni. Czintos a robusztusságára, gátlástalan erőszakos térfoglalására és annak tektonikus megingásaira alapoz. Eredeti, merész tagleejtéssel, mintegy magába révült pávatáncot járva idézte meg Koncz István, a megszállott önteltsége folytán csalódást elviselni nem képes hősszerelmes tetszelgő lelki fájdalmát."
A Hét, 29/1988. VII. 14. Oláh Tibor: Gondtalan, de nem gondolattalan (A Posket család titka): "Czintos József a társulat, ez idő szerint, legmarkánsabb egyénisége. Jellemformáló készsége és kiapadhatatlan vígjátéki vénája teszi, hogy Posket papáról itt észrevétlenül ezredes barátjára csúszik át a hangsúly."
Utunk, 44/1988. X. 28. Kántor Lajos: Caliban tragédiája: "Közel húszéves művészi pályáján (kezdettől ebben a színházban!) Czintos József már jó néhányszor bebizonyította tehetségét. Most itt az ideje, hogy kimondjuk: a romániai magyar színpad egyik legjelentősebb egyéniségévé nőtt. Nem elégedik meg alkati adottságainak kihasználásával, megdolgozik a sikerért. Az ő Calibanja nem egyszerűen vad és torz rabszolga, félelmetes erejű húshegy, de már gondolkodó, helyét kereső lény - kiszolgáltatott ember. Különösen emlékezetes (igényesen koreografált, már-már mozgásszínházi színtű előadás egészéből is kiemelkedő) a Trinculóval (Fülöp Zoltán) és Stephanoval (Szélyes Ferenc) közös jelenete, majd a záró kép, az eszmei-költői- színpadi ősszegezés."
Visky András: Hamlet elindul, 1988, a Fogócska kritikájából: "A színészi teljesítmények egyik csúcsa Czintos József a szállodaigazgató szerepében. Czintos már évek óta úgy játssza el vígjátéki szerepeit, hogy a szintézis igényével hasznosítja a korábbi sejtéseit, s nem mint részeredményt. Játéka így sohasem utánérzés. Belülről építi fel az alakot, rendkívül ötletgazdag és erőfeszítések nélküli. Elérkezettnek érezzük az időt az igazi nagy szerepre. Legyen hozzá az elkövetkező évadok műsora kegyes!"
Visky András: Hamlet elindul, 1988. A Vihar szatmárnémeti előadásáról készült esszéjéből, Czintos József Caliban-alakÍtásáról: "A nézőket a színpadról mereven néző, riadt tekintetű Caliban fogadja. Görnyedt, esetlen, rettenetesen egyedül van. Földig érő csuklyás köpeny van rajta, alatta zsákból varrt kétrészes ruha. Mikor megindul, úgy mozog most még, mint az örökké félhomályban botorkáló, hangtalanul szitkozódó színházi szolga. A színpad közepén szőnyeget göngyöl fel, előbukkan a voltaképpeni játéktér, az a pontosan lehatárolt terület, tiszta, mint a tükör, és izzó fehér, amelyet a mindenkori színház kiszakít magának a térből, hogy szóban és látványban inkarnálja a szellemet... Egyedül Caliban különül el a többiektől. Mint aki későn ismeri fel a történtek értelmét, kétségbeesetten elkezdi menteni Prospero tárgyait. Aztán a színpad kiürül, nagy visszhangtalan csend marad a romok felett. Csak Caliban bolyong eszeveszetten. Lerántja a szőnyeget Prospero fehér színpadáról, ám fénye nincs már. Eszelősen fényezni kezdi egy fehér ronggyal, amit Ariel veszített el menekülés közben. Mindhiába idézi meg a nagy varázsló szellemét, lassan visszaállatiasodik, és iszonytató vonyításba kezd."
Utunk 7/1989. február 17. T. Páll Árpád: Hyppolit, a lakáj. "Czintos József, aki rendszerint bőkezű komédiázásával, váratlan ötleteinek kifogyhatatlanságával szokta meglepni a közönséget, ezúttal egy angol komornyikhoz illő rezzenéstelen arccal, magasságokat és mélységeket kerülő hanghordozással jelezte más mivoltát, Schneiderékkel szembeni fölényét és lenézését."
Színház, 1993. augusztus Budai Katalin, a Chioggiai csetepaté szegedi előadásáról: "Czintos József Fortunatója több mint dadogós. Jóravaló, béketűrő, asszonyoktól kezesített, szelíd ember, aki újra meg újra a szinte önmaguktól gerjedő purpárlék sodrásába kerül."
Színház, 1994. március, Tarján Tamás: Spiró György: Csirkefej, a budapesti vendégjátékról: "Czintos József (Apa) öles termete és tapasztalatoktól dús talentuma szerencsére lerázott minden konvenciót. Ő manír és szélsőségek nélkül harsogta el a világban tökéletesen értetlenül és idétlenül tébláboló ezredvégi rabszolga magabiztosságot erőltető közhelyeit, szóvirágait. Elharsogta a csöndjeit is. Toporzékolta a toporgását. Egy kortytól részegült. Úgy adta a tulajdonképpeni "kedves medvét", hogy a férfi helyén a szőrös, mancsos, szívtelen primitív önzést láttuk. A tekintetet láttuk, amely mohón szegeződik a négyszáz forintok horizontjára."
Színház, 1994. június, Tasnádi István: Bura alatt. Az Emigránsok kritikájából: "A darab elején bohókás dromedár, nevetünk rajta, ahogy a Halleluját dúdolva lyukas zokniban szalad feltenni a teavizet. Aztán egy froclizó kérdésre azt mondja: Nem... Tisztelni kezdjük XX-et, pedig Czintos minden hibáját megmutatja: elfogult, korlátolt, alamuszi, zsugori... és mégsem vitathatja el tőle senki naiv bizalmának tisztaságát, sorsának végzetszerű tragikumát."
Színház, 1994. Nánay István a Budai Nagy Antal címszerepét alakító Czintosról: "Czintos életkorából is adódóan, nem elsősorban a nagy történelmi személyiséget mutatta meg szerepében, hanem a vívódó, töprengő, mérlegelő, józan embert. Felcsattanásainál nagyobb erő rejtezett a csöndjeiben."
Kritikai Tükör, 1997. Kisvárda, Margitházi Beja: Északnyugaton a helyzet (Ármány és szerelem): "Czintos is nagyon pontosan formálja meg Millert, időnként jól is érzi magát annak a bőrében. Bár a vaskosságot helyenként közönségességig fokozza, ijesztő átéléssel káromkodik, közben mégis nyilvánvalóvá teszi, hogy valójában akkora szíve van, mint egy elefántnak."

Díjak:

1990 - Kisvárda: Legjobb férfi alakítás Caliban alakjának megformálásáért (Vihar)
1991 - Kisvárda: Legjobb férfi alakítás Fóris alakjának megformálásáért (Kulcskeresők)
1991 - Sepsiszentgyörgy: Legjobb férfi alakítás Fóris alakjának megformálásáért
1993 - Kisvárda: Legjobb férfi alakítás az Apa alakjának megformálásáért (Csirkefej)
1995 - Harag György Emlékplakett a társulat művészeinek szavazata alapján
1995 - Kovács György-díj sorozatos kiváló színpadi alakításaiért. Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület
1996 - Színész alakításáért, Kisvárda
1998 - Harag György Emlékplakett a társulat művészeinek szavazata alapján
1998 - Több értizedes munkássága elismeréséért, Kisvárda
1998 - A Szatmári Művelődési Felügyelőség díja Czintos József munkásságáért
2000 - Művészi pályakezdése 30. évfordulójára, Nagyvárad, Szigligeti Társulat
2001 - Jászai Mari-díj - A díjat a Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának minisztere adományozta.

Írta: Csirák Csaba, Szatmárnémeti, 2006. január 17.

© 2003 www.szineszkonyvtar.hu