Életrajza:

Adatok:
1915- Műegyetemre jár,
1919- diplomázik, közben Odry magántanítványa lesz,
1920-első pódiumfellépése,
1946-50 között a Színművészeti Akadémián beszédművelést tanít,
1950-51-ben az Úttörő Színház tagja,
1951-ben az Állami Faluszínházhoz szerződik, amelyet 1957-től haláláig igazgatott.
1957-59 között az Irodalmi Színpadon önálló esteket tart, Toldi, A helyiség kalapácsa...

Részletesebb életút

Iskolában jár, amikor ráébred különleges képességre, amely a hallás utáni szövegek, pontos reprodukcióiban rejlik. Hosszú történeteket tud szó szerint visszaidézni, s tanulásának is fő motorjává ez válik. Szülei unszolására tanulmányait, egy jól jövedelmező hivatás reményében, a Műegyetemen folytatja. Iskolai évek alatt, később is, az egyetemi ünnepségek, és műsoros estek, képzetlen, de igen lelkes, figyelemkeltő versmondójává válik. Egyre kevéssé vonzza a mérnöki számítások rideg egzaktsága, a versekben feloldódó lelkét, inkább a színpad, távolinak tűnő reménysége köti le. Jelentkezik meghallgatásra Odry Árpádnál, mondja meg: alkalmas-é színésznek, avagy sem. Ettől a választól teszi függővé, hogy mérnökként befelyezi tanulmányait, s nekiindul a diplomavizsgájának, vagy inkább vizsga elött, elöbb megpróbálkozzék a Színiakadémiával. A meghallgatás, Odry lakásán történik, egy előre megbeszélt időpontban. Odry ekkoriban még nem tanára az akadémiának, s húzódozik a sorsdöntő válasz megadásától, ám mégis meghallgatja. Ascher a Cyranot és közel kétszáz Ady verset hoz a meghallgatásra. Mindet fejből tudja. Odry a színiakadémiára jelentkezését javasolja, ám a felvételi vizsgán Aschert mégis elutasítját. Ugyanakkor, a felvételi miatt, a műegyetemi mérnök-diplomavizsga halasztódik, szülei tombolnak. Ekkor ismét Odryhoz vezet útja. Odry szidja az Színiakadémia ósdi szellemét, s némi hezitálás után elvállalja magántanítványként, térítés nélkül, 1919 júniusában.

Ascher műfajt teremt magának

"... a tanulás hónapjai alatt egyre élesebben nyílvánult meg elöttem a szavalás és a színjátszás két külön világát elválasztó mély szakadék. Végre is hat hónappal késöbb Odry így szólt hozzám: - Kedves Ascher, hagyjuk abba. Én a színjátszásra akartam önt tanítani, ön azonban vérbeli szavaló és ahhoz, amit ön csinál, nekem nincs több hozzátennivalóm. Szavaljon"- mondja egy vele készült riport során 1926-ban, majd így folytatja - ugyanakkor átengedte nekem néhány tanítványát. Csakhamar - egy Ptasinszky Pepi társaságában rendezett estélyen - a nyílvánosság elé léptem..."
A versmondás nem színjátszás, a pódium nem színpad. Meg kell találni a versmondás sajátos kifejező eszközeit, a beszéd, a szó művészi szintre emelését, s megteremteni az előadás puritánságának egyensúlyát. Ascher néhány év leforgása alatt, rátalál saját előadói hangjára. Analizáló, mérnöki precizitással elemzi a verseket, s a prózai műveket. Szerény személyéből fakadóan a művek, és íróik iránti tisztelet is áthatja szemléletét, párosulva a művészet iránt érzett alázattal, amely alapvetően befolyásolják őt, és hozzájárulnak egyedülálló előadóművészi karaktrének kibontakozásához. Mélységes hisz abban, amit csinál, és ez az elhivatottság segíti át a pálya minden nehézségein, s állandóan nagyobb teljesítményre is sarkallja egyben. Tud mindíg újat hozni, és ez a megújúló képessége hozzásegíti, hogy késöbb, idősebb kora ellenére is korszerű maradhasson.

A pálya kezdetén

" A próza jobban foglalkoztat, kényelmesebb számomra. A vers után, úgy lépek a próza előadásába, mint amikor valaki kemény plasztront levetve, háziruhában táncol... Egyébként én a verseket is úgy látom, és úgy mondom, mintha egy sorban volna írva... A tartalom fontos! A jó előadásnak a tartalom csúcspontjára és mélypontjára kell rámutatnia, azt kell kiemelnie!"- mondja az alig öt-hat éve a pályán lévő Ascher, 1926-ban. Kiforrott előadóművész, már a pálya elején. A Zeneakadémián rendszeres esteket ad 1923-26 között. Andersen mesék mellett Meyrink, Ignótus, s számtalan Karinthy-novellát mond, s Ady, Babits, Kosztolányi verseket szaval. A korabeli kritika feljegyzi, hogy Verhaeren: "Novemberi szél" című verse feledhetetlen élmény, "...az őszi természet vad háborgásában, ahogy a fiatal művész hangjában életre kél, az egész élet minden tragikus fájdalma zúg át a közönség szívén..."

Ascher és a kortársak

Ascher előadóművészi estjei hatására, egyre több kortárs költő és író keresi társaságát. Szerény és tisztelettudó személyének köszönhetően, jónéhányukhoz meghitt barátság fűzi. Karinthy Frigyes legszűkebb baráti társaságának a tagja, Kosztolányi mélységes tiszteletet érez iránta, s számtalanszor magánemberként is segíti, a Babits család állandó vendége, vacsorák, ünnepi ebédek rendszeres meghívottja. Móricz Zsigmond leányfalui házának visszatérő látogatója, s a kert gyümölcseiből Zsiga bácsi rendszeresen küldet egy-egy kosárral számára nyaranta és őszön. Szabó Lőrinccel napi, és bizalmas baráti kapcsolatban áll hosszú éveken keresztül. Sőt Szabó Lőrinc verseit először Aschernak mutatja meg, "kóstoltatja" vele. József Attila, Füst Milán, Illyés Gyula, Fodor József, Illés Endre, Szegi Pál, barátsága is szervesen hozzájárul, hogy egyre magabiztosabban mozogjon az irodalom útvesztői között. A beszélgetések, baráti elemzések, elmélkedések mind-mind hozzájárulnak szellemének, tudásának csiszolásához. Amikor például Ascher Kosztolányiéknál elmondja a "Barackot", Karinthy, a szerző így kiállt: "Becsületszavamra mondom, hogy fogalmam sem volt róla, mi minden van ebben? Úgy látszik, a szívemből egyenest a tollamba ment és kikerülte az agyamat!"
Móricz Zsigmond így dedikálja Aschernek a "Barbárok" kötetét: "...annyira nem barbár, hogy szinte sajnálatos"

Karinthy és Ascher

1926, Karinthy előadó est a Zeneakadémián. Ascherre, fél tizenkettőkor kerül sor, közvetlenül, Medgyaszay Vilma és Palló Imre után. Amikor kilép a pódiumra a közönség derül. Az "ösztövér törzsű" színész, ahogy Kosztolányi nevezi, belekezd a korábban már baráti körben elhangzott "Barack" című novellába. Egyre sűrűbb a csönd, mint, ahogy a szemtanú újságíró ezt leírja. A végén pedig felzúg a viharos taps. A közönség egyként kiálltja, Karinthy, Karinthy. Az író lassan fölmegy a pódiumra, és ott állnak ketten. Karinthy és Ascher a tapsorkán közepette. Az előadóművészet hitvallásának győzelme, a siker.
"... szövegek rokoni munkatársa, aki kigyullad egy szótól, fehéren izzik attól, ami mögötte van, amit költő csak sejttetett, érzett, belegondolt" -írja Ascher Oszkárról, Kosztolányi Dezső.

Babits és Ascher

"... Ascher Oszkár kitüntetett azzal, hogy főpróbát tartott elöttem, elszavalta hosszú versem, a Jónás könyvét. Ez a leghatalmasabb versmondó teljesítmények egyike, amit életemben hallottam. Különös tükör a költő számára az ilyen szavalat." - írja Babits "Az Est"-ben 1939-ben. Késöbbiekben a Jónás könyvét, majd egy életen keresztül csiszolja, cizellálja, átértelmezi, s újból összerakja eggyé. Babitsot lenyűgözi ez a mesterségbeli tudás. Az Ascher Oszkárnál őrzött "Jónás könyve" kötet végén, egy, a költő hírlapi nyilatkozatának manuscriptuma, Ascher vers-tolmácsolásáról ír benne elismerően: "Azt mondhatom, most fedeztem föl a saját versemet. Most látom, mi mindent rejtettem én ebben, szinte magam elött is titokzatosan..."

József Attila és Ascher

Egy lilafüredi nap, amikor József Attilában megfogamzódik, és összeáll az Óda című vers, élénken él Ascher Oszkárban, mert nem sokkal utána találkoznak Budapesten, a Rákóczi út és a Károly király utca sarkán. József Attila belekarol, s elmondja új költeményét, a másik karjával élén gesztusokkal kíséri a vers ritmusát. Lesi Ascher arcát, fürkészi és kikéri véleményét a költő, örül a bíztató szavaknak és így vállnak el:
- Ugye elmondja majd Oszkár?
Hosszú éveken, évtizedeken keresztül szaval József Attila verseket, egyebek mellett az Ódát is.

A kedvencek

"1918-ban volt, amikor rádöbbentem arra, hogyan kell elmondanom Ady Endre "Dózsa György lakomáján" című versét. - úgy éreztem akkor, rájöttem, minden versek titkára". Sákáig előadóestjein főképp Ady verseket mond, és csak késöbb társul hozzájuk Babits, József Attila...

A negyvenes évek

A negyvenes évek túlpolitizállt világában szorong, egyre jobban erősödik benne a félelem. Fellépéseit korlátozzák jobbára, mint meghívott, egy-egy előadóesten vesz részt, például Hont Ferencnél a Vigadóban, a Vajda János Társaság rendezvényein, a Skót Misszió templomában. Lassan minden felléptetése, egy politikai ellenállás megtestesülése, s a veszély növekedésével, lassan ezek a fellépések is el-elmaradoznak. Egész életében az elesettek, az esélytelenek oldalán áll, a szegények, és nélkülözőkkel való együttérzése kétségbeesett cselekvési vággyal párosulva, a balodali mozgalmak felé sodorják. Munkás otthonokba szaval, csekély fizettségért, már 1927-28 tájékán. Pártba is belép, ám a belső pártharcok riasztják, s az egzisztenciális rivalizálások láttán ráébred, hogy nem ez az igazi megoldás. Elfordul az aktív baloldali politizálástól. Pártból való kilépését késöbb, hasonlóan József Attila pártból való csalódott meneküléséhez, szorgos kezek utólag átrajzolják, azok dokumentumai "elvesznek". A negyvenes évek magabiztos itéleteit sugaló propagandája, és az azt követő történések, befeléfordulóvá teszik. 48 esztendős, amikor elkövetkezik számára, az egy év munkaszolgálat. Életben marad, amit ő csodának nevez. Esténként a barakkban fennhangon, Karinthy novellákat mond, és a Jónás könyvét szavalja a sorstársaknak, hogy könnyebb legyen a nyomort, éhezést és a megaláztatások sokaságát, a halál állandó árnyékát elviselni.

Pályája csúcsán

A háború után, megkétszereződött lelkesedéssel veti bele magát a munkába. Az újáépítés szellemi részét magára is nézve kötelezőnek érzi. Előadóesteket szervez, rövidebb időre állást vállal színházaknál, tag késöbb igazgató a Pódium Kabarénál (1945 végén), színész a Művész Színházban, háromnegyedévre dramaturg a Magyar Rádiónál, verseket mond, hangfelvételek készülnek vele, filmezni kezd, vállal tanítványokat. A Déryné Színház keretein belül megalakuló Állami Faluszínház alapító tagja, és fődramaturgja 1951-től, 1957-től fogva igazgatója, haláláig. Töretlen munkakedvét, előadói teljesítményét a kor értékeli, díjak sokaságát kapja. Az Irodalmi Színpad bemutatja az elfeledett Petőfi mű, "A helyiség kalapács"-át, amelyet ő fedez fel újra a színpad számára. Színháztörténeti-értékű előadás, vallják arról az egy óráról a kortársak. Negyvenévnyi tapasztalatát sűriti ebbe a produkcióba, előadásmódja laza, természetes, ugyanakkor feszes ritmusú, pergő s ettől végtelenül mai, a régiesnek ható nyelvezet ellenére. Nagy lelki nyújtózkodás ez számára. A hatvanas éveiben járó művész merész és örökifjú mosolyát küldi a nézők felé. Arany János Toldijának előadása, pedig nem egyszerüen egy öregkori bravúr, amivel az országot is járja, (Közel másfélórányi versanyagot ad elő, estéről estére), hanem előadámódjával iskolát teremt az akkori ifjak számára, akik ezt a nemes hagyományt ápolva tovább viszik a hatvanas, hetvenes évek felé. Gyökere, Mensáros estjeinek, Jancsó Adrienn, Bálint András, Sólyom Kati pódium produkciói sorának is, és a színészkirály Latinovits Zoltán munkásságának.

A Déryné Színház igazgatójaként

Ascher, mind színészként, mind pedig igazgatóként, fontos céljának tekinti, hogy a vidék, a városi infrastrukturától messzebb eső területeken élők is átélhessék, a színház különös varázsát. Frissen épült kultúrotthonok, nem teljesen színházbarát, technikai környezeteiben lépnek föl a Falu Színház művészei. Járják a falvakat, kisebb városokat, tapasztalt, szakavatott művészek közvetítik egy-egy előadás keretein belül, a gondolatokat. Ascher direktorként, sokéves "tájolás"-i tapasztalatokkal, elsősorban szervez, darabválasztásnál működik közre, próbál úrrá lenni, a folytonosan változó színészgárda, fluktuálódó zavarain. A színészek java ugródeszkául használja a sok-sok előadást biztosító, ezért jó gyakorlóterepül szolgáló Falu Színházat. Egyedül például, Moliére: Tartuffe színműve, több mint hétszáz előadást ér meg. Játszák a Molnár. Pál utcai fiúk-ját, Kodály: Háry Jánosát, Jókai: Lőcsei fehér asszonyát, operetteket, például Miljutyin: Nyugtalan boldogságát, egész-estés darabokat, mint a Nebáncsvirágot, vagy a Királyasszony lovagját, továbbá Shakespeare: Makrancos hölgyét, Rómeó és Júliáját.. Ő maga igazgatóként, már nem szerepel az előadásokon, bár korábban játszik is, például Osztrovszkij: Karrier című vígjátékában, de igazgatói működése teljes figyelmét leköti. Ascher elkötelezetten kardoskodik az ifjusági előadások vidéki, Falu Színházbéli megjelenéséért. Fontosnak tartja, hogy a fiatal, felnövő generáció is lehetőséget, alkalmat kaphasson, beleszeretni a színházművészetbe. 12-16 éves ifjakat megcélzó előadások sorát szervezi. Az Állami Falu Színház mozgalom Aschert halálával lassú vegetációba kezd, a visszatérő gondok, technikai problémák, az öltözőhiány, a mostoha körülmények, korlátozzák a színház mozgásterét. Ennek a vidéket színházhoz juttató mozgalomnak talán Ascher volt az egyik, legelkötelezettebb képviselője.

1961. Egyetemi Színpad

Az Egyetemi Színpad "versmondás művészete" címmel előadás-sorozatot indít, amelynek egyik állomáspontjaként, Ascher Oszkár előadóestjeire is sor kerül, az elsőre 1961. január közepén. A közel négyórás irodalmi est végigvitele, maga is egy fizikai bravúr, jó erőnlétet kíván. A humor és szatíra mestereinek egy-egy jeles válogatását adja, főképp prózai darabokat. Karinthy, Kosztolányi, Nagy Lajos, Gádor Béla, Mikszáth, Twain, Hasek írásai alkotják az est gerincét, a kesernyés iróniától haladva a burleszk végletéig. Teltházzal megy, számos vidéki esttel kiegészítve, ez az összeállítása, hosszú időn át.

Ascher privát világa

Magánéletébe nemigen enged bepillantást. Csak a hozzá legközelebb állók tudnak sorozatos infarktusairól, melyek életének utolsó éveit keserítik meg. Az átélt izgalmak, és az intrikák, igazgatói tevékenységének kísérő jelenségeként, időről időre érgörcsök formájában pihenésre késztetik, ám ezeket a jelzéseket figyelmen kívül hagyja. Orvosai már évekkel korábban eltiltják a nyilvános fellépések elől, Aschert. Egy-egy fellépés során, a mélyen átélt verssorok, prozódiák, az öltöző magányában gyakran vezetnek rosszul létekhez, a szívet markolászó gonosz megtestesüléséhez. Gyors felépülését követően, a munkák tartják, beteg szívét életben, mindaddig, míg dolgozhat.

Petőfi est

Önálló estet tervez Petőfi születésének 140 évfordulója alkalmából. Jegyzetel, összeállítja a műsort. Egy Kosztolányi novella, a "Petőfi Sándorka" az induló szám, utána "Levél Arany Jánsohoz", majd az "Egy gondolat bánt engemet", "Az őrült", "Beszél a fákkal a bús őszi szél" és így tovább. Sorrenden és az előadás ívén gondolkozik. A vers és próza arányát állítja be, módosít, újragondol. Verseskötetében egy-egy vers mellett, különös hieroglif ceruzanyom. Ötösével ír egy jelet, apró pici rovást. Ötös csoportokban jelzi, hányszor-ötször olvasta el, míg a vers az övé lett. Van olyan vers, ami mellett tizenkilencszer-öt.

Az utolsó évek

A doktorok eltiltják a pódiumtól, minden izgalmat, heves szívizommozgást előidéző helyzetet kerülnie kell. Tanulnia sem szabad, hát még közönség elé állni... A munka élteti ugyanakkor, s amint kollégái javaslatára, főnökei pusztán jószándéktól vezetve, nyugdíjaztatják, rögvest ágynak esik. Lelkileg megtörik, feleslegesnek érzi hirtelen magát, egészsége rohamosan romlik, és alig néhány hét leforgása alatt követi barátait, a végtelen úton. Várják ott már rég, egy jó hosszú elmélkedésre, Kosztolányi, Karinthy, Babits, József Attila, Szabó Lőrinc és a többiek...

Ars poetica-ja

"Hírdeti egy életen keresztül, a vers, a szöveg tiszteletét: felismerését a költői szándéknak, annak nevében beszélni a mű tolmácsolása közben, akinek nevében a költő szól, és mindezt úgy, hogy a költőnek is mondhasson vele újat, amire a költő vallja is: ezt akartam!" - jegyzi le Ascher mondatait Dalos László (Film Színház Muzsika, 1962. augusztus 24.)
"Maga a szavaló személy nem fontos..., tudja, hogy csak eszköz... és várja, hogy mi történik. Nem játszik, nem ágál. Illedelmes vigyázállásban figyel" - Kosztolányi szavai ezek, az előadóról, Ascher Oszkár művészetének elemezése kapcsán.

A munka módszere

Még gyerekkorában, az olvasási órán felolvasott szövegeket, szöveghűen megjegyzi hallomás alapján, ugyanakkor látja is, olvasva a sorokat. Öregkoráig ezt a munkamódszert alkalmazza. Többszöri elolvasással memorizál. Ötös egységekbe szervezi az olvasott szöveget, vagyis öt átolvasást tart, egy vonásnak a jegyzeteiben. Addig olvassa egységenként (vonásonként) a szövegrészt, míg azzal eggyé nem válik, a sok elolvasás hatására azonosul lassan a költővel, íróval. (Van olyan szöveg, vers, amely mellé 20-30 vonás is kerül, vagy ennyiszer-öt!) Látja a szöveget, gyakorolja kiejtését, s hallja is egyben. Ugyanakkor, nagy egységeket tanul be, hogy átlássa, áttekinthesse az egészet, s magában elraktározva könnyen tömöríthesse azt. Figyelni tud, már az egész tekintetében a részletekre, s megkeresi azokat a sarokpontokat, amikre építi az előadását. Tanulása, tehát nem mechanikus, ezért bár végig ettől rettegett, nem igen felejt szövegegységeket. Közel 1500 verset, és prózát tud még öregkorában is, szöveghűen, amire azért nagyon büszke.
" Hogyan készül egy szavalatra? -Hát először is elöbb el kell felejtenem a verset. S csak mire hosszú idő múlva újra előveszem, érik meg bennem az, hogy hogyan kell elszavalni. Pl.: Ady: "Aki helyemre áll" című versével is így voltam. Tanulmányoztam, aztán elfelejtettem. S csak három évvel késöbb, emlékszem a Király utca, Körút sarkán hangzott fel bennem újra, mint egy belső kinyilatkoztatás: ezt a verset így kell előadni... Emlékszem: a Nagykőrúton át, a villamos sínek mentén rohantam haza, nehogy emberekbe ütközzem, hogy otthon minél elöbb hangosan is lerögzíthessem ennek a versnek a helyes elszavalását, ahogy az, az utcán eszembe jutott..."

Források:
Illés Endre: Színészarcok a közelmúltból/Szécsi Ferenc: Ascher Oszkár - Gondolat Könyvkiadó, Bp., 1968.
Ascher Oszkár: Minden versek titkai - önéletrajzi regény - 1964.
Dalos László: Beszélgetés Ascher Oszkárral, az előadóművészetről - Film Színház Muzsika, 1962. augusztus 24.
szala: Humor és Szatira - Ascher Oszkár előadóestje - Film Színház Muzsika 1961. 4. szám
4 kérdés Ascher Oszkárhoz, a Déryné Színház igazgatójához - Film Színház Muzsika, 1960. 8 sz.
Rajkai György: Tervek Feladatok - Ascher Oszkár, az Állami Déryné Színház igazgatója - Film Színház Muzsika, 1959. 35. Szám
Ascher Oszkár: Kis szavalókönyv - Tankönyvkiadó, 1956.
- A nagykörúton át, a villamossinek mentén rohantam haza.. - Riport Ascher Oszkárral, Tolnai Világlapja: 1926/ 44sz. 54. Oldal, (riporter: signozatlan)

Kitüntetései: Kossuth-díj - 1956, Kíváló művész - 1957.